(2018. Silver Rocket)

Piszok nehéz írni egy olyan zenekarról, amit ismerek már egy ideje, de különösebben semmi infóm sincsen róla. Azon kívül, hogy a hallottam már korábbi lemezüket, meg az, hogy valahol a noise-rock környékén egyensúlyoznak, mert ezért nekem kicsit más is, de erről majd később. Valahogy most az internet sem a barátom, mert alig találok róluk valamit. Pedig a LYSSA-t elég régóta ismerem és igaz, írtam már korábban az endhits.hu-n is Silver Rocket kiadványokról, de fizikai valójában nem birtokoltam egyiket sem.   Ahogy ezt az albumot sem, úgyhogy bocsánat a zenekartól. Annyit még a kiadóról, hogy számomra egyébként elég izgalmas lemezeket jelentettek, jelentetnek meg, például a Fetch! vagy a  Gnu lemezei, amiket nagyon bírtam, bár ezek hallgatása sem napjainkban volt. Végig nézve a katalógusukat, azért ráébred az ember, hogy a környező országokban is izgalmas  bandák vannak. Az LYSSA zenekar új lemezét Zsolti barátomtól kaptam meg digitálisan, meghallgatásra, mert egyébként a korábbiakról is tőle hallottam. A cseh trió tagjai: Lukáš  Zahořik,  Michael Fanta és Petr Somogyi. 

A Bipolar harmadik nagylemeze a zenekarnak Az 1995-ös alakuláshoz képest ez nem túl sok felvétel, de nincs ezzel semmi baj. A lemez nyolc szerzeményt tartalmaz, kicsit több, mint 30 perc időtartamban. Még mielőtt néhány számról írnék, annyit még, hogy cseh zenekar révén,  a srácok csehül énekelnek. Amit bevallom őszintén, nekem  meg kell minden alkalommal szoknom. (Oké, cseh zenehallgatók meg így lehetnek a magyarral.) Szóval, biztatok mindenkit, ha furcsa a cseh ének, akkor is adjon több hallgatást a lemeznek, mert megszokható. A nyitó El egy beütéses résszel kezdődik, amiről azt gondoltam mindjárt beindul, de nem, hanem lelassul a zene és kicsit zajos gitár, komótos basszus és ritka dob kezdi a köröket, szokatlan távolságtartással, de azért bele csapódik egy kis zajrock. Elég jó kis nyitó szám. A következő Mečoun kezdése valami eszméletlenül ködös és rejtélyes, a minimalista gitárjával és a dörmögő basszussal, a semmibe kiáltó énekkel, merengős darab, majd a közepén a tördelt kiállások után azt hittem elengedik a gyeplőt a srácok, de nem. Vissza jön ugyanaz a kimért zajos menetelés, persze végére "darabokra vágják" az egész számot, kitekert gitárokkal, dob - basszus, gitár kiállásokkal. Jön a Karl, ami megint csak hasonló felépítésben folytatja a lemezt. Van benne egy gitár rész, aminél mostanáig nem tudtam  eldönteni, hogy a gitárhúron az ujjak húzása hallatszik megeffektezve vagy valami más. Baromi érdekes hang, ahogy a végén is valamiféle orgonaszerű hang is megszólal. A következő Zrádce  egy még lassúbb dal, ami bevallom, elsőre nekem nem igazán tetszett, főleg hogy a férfi éneket már megszoktam,  ebben meg plusz bejön egy női vokál, ami megint elég furcsa a nyelv miatt. Na, jó kivéve a végét, ahol a Zrádce-t ismételgetik és a férfi vokálok nyomják  a női ének mellé, ott nagyon bejön az ének is. A legérdekesebb, hogy a harmadik hallgatásnál, viszont a zajos zenei alap  marhára tetszett ebben a számban is.  Az ötödik Zátoka sem egy felhőtlen sláger, bár nekem ez lett a kedvencem a lemezen. Lassan épül fel komótos basszussal, érdekes háttér zajokkal, majd belecsapnak a gitárokba és egy sötét folyamként hömpölyög az egész szám, a végén jön a torzított gitár és egy káoszt generál az agyban és még mellé nekem megfelelően révedős is lett. A következő Hostie a másik kedvenc, a "szétvert" végével és szokásos fura melankóliájával, a következő két szám sem különb. Van egy fajta egységes hangulatuk, amibe bele-bele tép a gitár az ének bele kiabál, de valahogy kicsit hűvös, ugyanakkor dühös is marad. Igen, ez a jó szó, hogy dühös, de ez csak így írás közben villant be. Ezt a dühöt lehet érezni valahogy végig, hogy valahol a mélyében forr valami, de nem engedik ki...

A LYSSA lemeze nekem egyébként, valamiféle határozottan noise-rock cucc féleség, de mégis egyfajta komor hangulattal megspékelve, ami különlegessé teszi a zenéjüket. A komor alatt nem durva zúzást értem, hanem inkább hűvösséget, merengést, bele szakadást a zenébe és az ebből adódó feszültséget. Persze a szövegeket nem értem, így lehet, hogy azok meg semmi ilyesmit nem hordoznak. Nem tudom!  Azt gondoltam először, hogy majd útközben a melóba meghallgatom. Meghallgattam, de igazán otthoni hi-fin jött át az egész hangulata. Bírtam! Nagyon.

Kaptam még két Silver Rocket-s kiadványt ebben a formátumban, szóval hamarosan azok is jönnek! Bele hallgatva azok is elég jónak tűnnek.

Meghallgatás, rendelés itt: http://www.silver-rocket.org/katalog/lyssa-bipolar

Videó itt: 

Lyssa from tohotom on Vimeo.