Lassan a szokásos éves programnak mondható a lengyelországi Katowicében megrendezett OFF Fesztivál meglátogatása részünkről. Azért többes szám, mert lassan ugyanazzal a társasággal vágunk neki a "kalandnak" minden évben. Persze, már időben vettünk jegyet, olyan tavaly decemberben akkori árfolyamon 13.000 ft-ért a három napra. Gőzünk nem volt kik lépnek fel, de a fesztivál eddig mindig adott annyi élményt, hogy megérje kockáztatni. Szállással, utazással, kajával, jeggyel együtt, kb. két Sziget Fesztivál napijegyből kijön az egész 4 napos túra. Persze, a bónusz ajándék és lemezvásárlást nem számolva. Ja, hogy milyen koncertek voltak? Na, ezek jönnek ezután!

A szállodai becsekkolás után megindultunk a fesztiválra, ahol már mentek a programok. Először az angol HOUSEWIVES koncertjét néztük meg. Az angol zenekar, dob, basszus, két gitár, - a két gitáros laptop, billentyűs hangszerekkel kiegészülve - és szaxofon felállásban nyomta. Az ismertető indie-nek írta őket, de inkább egyfajta expermental, pszichedelikus, elektronikus, gitározós valami  volt. Nagyon jó zajokkal, őrült szaxofonnal, kiállásokkal és baromi érdekes dalokkal, ütemekkel. Például, gitárhúrba befűzve egy csavarhúzó, pengette és effektezte az egyik gitáros, a szaxofonos végig ugrálta és táncolta az egész koncertet. Nem mellesleg marha jó témákat fújt. Nagyon sodró lendületű, fura hangzású, de nagyon élvezhető, táncolható koncert volt. Nekem nagyon tetszett végig az egész, semmi sztárallűr, semmi mellébeszélés, csak zene. Lemezen is érdekes, de élőben nagyon erős volt. Az erős kezdés után tettünk egy sétát, ettünk ittunk és vissza mentünk az előző helyszínre az Experimental Stagere.

Folytatásnak jött egy szinte legendás zenekar, a san-francisco-i OXBOW koncertje. A zenekar 1988-ban alakult, igazán aktívak 1996-ig voltak, majd 2002-ben, 2007-ben és 2017-ben adtak ki lemezt. A zenekar motorja  Eugene S. Robinson énekes, de a zenekar tagjai is rendesen kiveszik a részüket a zenéből. Eszméletlen keveréke a noise-rocknak, az experimentalnak, néhol a bluesnak, a kortárs zenének, spoken wordnek. Robinson egyébként elvitte a showt teljesen. Kezdetnek beöltözve nyakig öltönybe jött be a színpadra, csak azért, hogy kb. a negyedik számra egy alsógatya és egy mellény maradjon rajta. Félelmetesen uralta a színpadot, az ugyan nem fiatal, de látszólag jó erőben lévő frontember hihetetlen karizmát mutatott végig. Leginkább a régi lemezeik anyagára épült a koncert, már amit felismertem belőle, mert nem is volt kedvem sokszor gondolkodni mit, honnan hallok, annyira elvitt magával az egész zenekar kisugárzása, ereje és  varázsa. Az utolsó ráadás szám egy energikus elszállás volt, majd végén a sátor fapadlóját döngető tömeg ovációja, nem hagyott kétséget afelől, hogy nem csak nekem jött be az "öregek" koncertje. Hibátlan!

Fel kellett dolgozni az előző két fellépőt, így újabb séta következett, lemezböngészéssel, sörözéssel. Választanom kellet, a The Mystery of the Bulgarian Voices és a The Brian Johnstown Massacre között. Johnstownt választottam, amit nem bántam meg, még akkor sem, ha a Bulgarian Vocies is egy legenda. Nagyon jó ki setlist volt, jó sok régi számmal, igazi fesztivál hangulattal. A kedvencünk Joel Gion csörgődobos volt, ahogy középen állt és olyan átéléssel nyomta, hogy fülig ért a szánk, ha ránéztünk. (A hazajövetelig, mindenféle sztorikat találtunk ki róla egyébként.) Tudom, sokszor voltak már Magyarországon, de én még nem láttam őket, ezért minden percét élveztem a koncertnek. Élveztem a felkonferálásokat, az esetlen vokálokat, hogy nem értettük a billentyűs hölgy miért énekel, a remek gitár hangzást és az összes fazont a zenekarban. Nagyon - nagyon jó buli volt. Akit érdekel a THE BRIAN JOHNSTOWN MASSACRE kezdeti időszaka, azoknak ajánlom a Dig! című dokumentumfilmet megnézésre.

A koncertről átballagtunk a számomra tök ismeretlen new-york-i THE MYSTERY LIGHTS koncertjére a Forest Stagere. A négyes fogat olyan rock'n'roll, blues és pszichedelikus rock keveréket nyomot és olyan energiával, hogy engem is elkapott. Az énekes - gitáros srác gitárjátéka fenomenális volt, ahogy a felsorolt stílusokat keverte és a lengyel közönséget rendesen meg is mozgatta. Egyébként a hangja alapján nem tudtam eldönteni sokszor, hogy nő vagy férfi, annyira szokatlan volt. Egy rock'n'roll energia bomba volt, élvezhető, tempós számokkal. Pedig a hagyományos blues - rock'n'roll gitározást nem is bírom. Az egyetlen lemezük 2016-ban jelent meg, amit azt hiszem hamarosan meg is hallgatok. Ők is teljesen rendben voltak. Bocs, de kép nincs, itt egy nyúlt videó:

Az első napra négyből, négy jó koncert, de lassan éjfél felé már elfáradtam, így a szállás felé vettem az irányt.

Köszönet az Oxbow képért Pilisi Eminek!

Folyt.köv.