KENTIN JIVEK - No Age

(2016. Self Released)

Ikentin.jpggen, ez a lemez 2016-ban jelent meg. Miért most írok róla? Szerintem a végére kiderül. KENTIN JIVEK egy Párizsban élő zenész, énekes, aki a napokban küldött nekem egy barátságos emailt a lemez linkjével. Belehallgattam és tudtam, hogy írni fogok róla. Főleg azért, mert eleve csak olyan dolgokról írok, amikben érzek valamit és nekem tetszenek. Pusztán csak azért, mert jön egy link ezt nem teszem meg, ha nem tetszik. Leginkább azért nem, mert ami nekem nem jön be, attól az előadónak energiái vannak benne és ez csak az én nézőpontom és másnak még tetszhet. Ebből kitalálható, hogy ez a lemez elsőre bejött nekem. KENTIN elég régóta jelentet meg lemezeket, ahogy ez a bandcamp profiljából kiderül és az utolsó nagylemeze a NO AGE. Több hangszeren játszik a zenéje itt leginkább elektronikus alapú, de van benne ambinet, pszihedelikus-folk (ezt ő hívja így és közel is áll a valósághoz), kicsit sötét tónusú zenei képvilág  jelenik meg nála, ha csak gitárral játszana, akár a neofolk kategóriába is beillene. Bár, sok előadó nem szereti ezt a stílus címkézést.

A lemez tizenkét számot tartalmaz. Az első A Song To Ease The Pain már egyből meglepett. Két dolog miatt, az egyik hogy már kezdésnek szokatlan hangokkal épül fel a dal. Visszhangokkal, ütősökkel, háttérzajokkal, hangfoszlányokkal, a másik pedig, hogy KENTIN JIVEK-nek nagyon érdekes orgánumú énekhangja van, ami egyből megfogott. Nekem a Wovenhand-es E. Edwards hangszíne ugrott be róla. Amennyiben csak a zene vagy csak az ének lenne, akkor külön - külön is tetszene és megállná a helyét a szerzemény. A következő I Make Your A Lover hátterében nagyon furcsa hangok, furcsa szél szerű zúgás, csengő hangok vannak és egy érdekes gitárhangzás játszik néhány hangos dallamot az ének alá.  A harmadik Dope on Your Cest sejtelmes kezdése egy nagyon komoly ének témával egészül ki, ami akár egy Ordo Rosarius Equlibrio szám is lehetne a minimalista zongorájával és karakteres énekével, de nem az. Nagyon befelé forduló dal és nagyon - nagyon tetszett! Ez volt az első amit többször is meghallgattam elsőre. A kicsit melankólikus "nézelődésünk" folytatódhat a negyedik dalban is. A zenei alap az ambient felé húz, de  maga a track nem lesz az. Mégpedig az ének miatt nem lesz. A háttérvokál ad egyfajta misztikumot a számhoz, akár valami erdő mélyéről jövő rituálé hangfoszlányai is lehetnének. A következő Somurai az első francia nyelvű dal, ami egy könnyebb tétel, szépen felépített, lassan kalapáló gépdobjával, szintijével, orgonájával. Sajnos egy szót nem értek a szövegből, de azért ez is egy ablakon kinézős, merengős darab.  A hatodik Inside You-ban is az ének nagyon erős és meghatározza az egész hangulatát, sőt sokkal erősebbé teszi a dalt az alapzenéhez képest. Egy újabb francia nyelvű dal jön, ami megint csak nagyon befelé fordulós, a zenei alap is nagyon egyszerű, de kissé borongós hangulatot kelt. A szöveg itt inkább szövegmondás mint ének, de nagyon illik az alapokhoz. Folytatódik a lemez a Tourne Page-el, ami egy finom gitárral kíséretre, énekre épített felvétel. A nyolcas Erased + Deleted zenéje nagyrészt visszafelé játszott hangokból és hangfoszlányokból áll, amit énekkel támogatott meg a szerző. Ezt bevallom kicsit untam, főleg másodjára, mert addigra az érdekessége elfogyott nálam, mivel a visszafelé játszást már feldolgoztam magamban. A tízes Mitote csengő hangokkal kezdőik, mintha valami keleti ütőhangszer menne a háttérben, talán hangtál hangok effektezve ének nélkül, ez leginkább egy ambientes dologhoz közelít, de ez sem tisztán az. Szépen összerakott és kevert felvétel. A tizenegyes I Wish I Had Killed You egy nagyon szép dal, akár egy neofolk zenekar száma  is lehetne. Szép és mégis szomorkás zenei alap, és az ének is inkább némi keserűséget áraszt magából. A végén lassan lecsapódó dobhangok és a háttér zajok pedig egyre mélyebbre húztak. Ezt is nagyon szerettem! A záró Fiesta De Los Muertos a leghosszabb felvétel a lemezen. Az egésznek van egy "keleties " megszólalása (persza, közel - keleti), keleti hangzású ének, a háttérben olyan, mintha a kínai yanqin vagy az iráni santurhoz  - mindkettő a magyar cimbalomhoz hasonló hangszer - hasonló hangú hangszer szólna, majd jönnek a mély dobok, néhol a Dead Can Dance régi dolgait idéző női háttérvokál, a végére disszonáns hangok is előtérbe kerülnek és egy "túlvilági" férfi hang búcsúztatja a szerzeményt és az albumot. Nagyon erős 10 perces lezárást és elmerengést ad a hallgatónak. Igaz, ez "csak" egy bonus track, de piszkos jól el lett találva.

Kentin Jevik lemezéről a benyomásom az volt végig, hogy ez egy nagyon személyes hangvételű album. Ami  lassan fegyelmezetten járja az útját, befelé forduló és jól felépített. Végig érződik az elektronikus hangszerek "ereje", de nem uralják le a számokat. Köszönhető ez egyébként annak is, hogy az ének nagyon sok helyen domináns. Ami egyébkén nekem a harmadik hallgatásra néhol zavaró is volt néhány helyen, mert az alapzenék önmagukban is megállják legtöbbször a helyüket és adna a kevesebb ének némi levegőt a zenei kiteljesedéséhez. A második hallgatás után igazán örültem neki, hogy a lejátszómba került ez a lemez, mert mély, izgalmas, de nem telepedik az emberre, hanem hagyja befelé és kifelé is figyelni. 

Az aktualitása az írásnak pedig, hogy Kentin Jivek 2019. január 23-én Debrecenben a MODEM-ban játszik Hadházi Lászlóval kiegészülve, utóbbi név itt nem hiszem, hogy poénokat fog gyártani ahogy szokott, hanem gitáron működik közre. Biztosan nagyon érdekes és izgalmas lesz élőben, sajnálom, hogy nem tudok ott lenni.

Esemény linkje: https://www.facebook.com/events/1055273651346157/

Kentin Jivek új lemeze, ha minden igaz 2019. februárjában jelenik meg!

Lemez meghallgatás itt: https://kentinjivek.bandcamp.com/album/no-age

Címkék: Lemezek