(2019. Funeral Party Records)

(2018. Self Released)

Szokatlan lehet, hogy két lemezről is írok egyszerre, de  igazából a két anyag összesen hét dalt takar. Az sem véletlen, hogy az újjal fogom kezdeni. A TEMPLE Of ANGELS egy egyesült államokbeli zenekar, amely a texas-i Austinban alakult, de van valamiféle kapcsolatuk a  california-i Los Angeles-sel  is, de ez nem lényeges annyira és nem is akarom boncolgatni. A zenekart Bre Morell - ének, Rob Glynn - gitár, Cole Tucker - basszusgitár, Patrick Todd - dob, ének, Avery Burton - gitár alkotja.

Az idén júniusban megjelent kétszámos anyaggal kezdtem a zenéjük megismerését. A kezdő Cerise Dreams első taktusairól a 4AD kiadó zenekarai ugrottak be, a gitárról a Cocteau Twins, még néha az énekről is ők jutottak eszembe. Kellemes gitárpop, néha már a talán kicsit dream-pop-os is a dal! Az első hangtól beleszerettem Bre Morell hangjába és ezt a fajta gitárhangzást is szeretem nagyon. A második szám a Breathless egy tipikus pop-post-punk dal, nem véletlenül írtam ezt. Pont azért, mert egy nagyon szép, tempós, de szépen összerakott, könnyen emészthető darab. Olyan a szakadó esőbenézős, valakire gondolós és kicsit táncolni is hívó. Teljesen más dal, mint az első, talán kicsit az angol Desperate Journalist zenekar mellé állítható, meg a '80-as évek gitározós brit bandái köszönnek vissza. Az igazat megvallva, legalább ötször meghallgattam mindkét dalt, annyira sok érzés jön át nekem belőlük.

https://templeofangels.bandcamp.com/album/cerise-dream-breathless

A tavaly megjelent FOILED-ről azért írok, mert ugyan öt szám csak, de nagyon egyben van. Ugyan érződik még egy kis stílus keresés, de hihetetlenül jó hallgatni, akik a korai The Mission-t vagy a The Cure-t kedvelik azoknak biztosan tetszeni fog. Már a kezdő Star-Shapes Eyes sem hagy kétséget, hogy a zenekar ismeri a felsorolt zenekarokat, árulkodó a  gitárok megszólalása, mert az az említett két banda hangzásának keverékét hozzák. Bre éneke itt is nagyon jó, bár az új anyagon érettebbnek érzem és a férfi vokál is rendben van benne. A második Silver Water teljesen The Mission-szerű gitár kezdése csilingelős és szép énekkel megspékelt középtempós dal. A következő Before I Want More-ról a The Sisters Of Mercy ugrott be férfi énekkkel, amit a dobos srác énekel. Tipikus gothic-rock dal a stílus minden elemét marha jól hozzák benne. A negyedik Permanent Twilight gitárjáról a The Cure Faith lemeze villant be, az énekről meg a korai Dead Can Dance. Erős az áthallás, de minden számnál eltudtam engedni a párhuzamokat. A záró 100 Lilies-ből a gitárról megint csak a Cocteau Twins rémlett fel, az a szerzemény előzménye is lehetne a most megjelent Cerise Dreams című dalnak. Az énekesnő hasonló hajlításokat is próbál énekelni, mint a Cocteau-ban Liz Fraser. Egyébként itt sem zavart, mert teljesen elkalandoztam valami teljesen más világba és visszavezettek a saját zenei ízlésem gyökereihez, minden sallang nélkül. Ugyanis, jó sok évvel ezelőtt az ilyen hangulatú zenekarokkal kezdődött az igazi zene szeretetem. 

https://templeofangels.bandcamp.com/album/foiled

A dark-wave, goth-rock, gitáros dream-pop rajongóknak ajánlom az ötösfogat lemezét. Amennyiben sikerül elengedni a hatásokat, akkor sokan szerethettek bele a zenéjükbe. Szerintem.

Fbook: https://www.facebook.com/templeofangels/