STEPHEN FLINN - Red Bell
(2020. Creative Sources Recordings)
Az improvizatív zenének kicsi, de ugyanakkor nagyon erős rajongó tábora van. Ezt onnan tudom, hogy azon kevés posztjaim, amik a műfaj megjelenésiről írodtak a legolvasottabbak között vannak a blogon. STEPHEN FLINN nevével is egy ilyen kiadvány kapcsán találkoztam először. Ő egy New - Yorkban élő zeneszerző, improvizációs zenei előadó, akinek egyébként a főhangszere a dob. Ebben a műfajban természetesen a dobolás nem a 2/4-et jelenti, meg a durva felső tam köröket. De akkor mit?
A RED BELL Flinn ütőhangszeres szóló munkája, ami idén januárban került felvételre. Mivel nagyjából tisztában vagyok az improvizatív zene kereteivel, pontosabban azzal nem, mert az nem nagyon van, egyből elkezdett érdekleni, hogy egy teljes lemezen keresztül mi is fog történni. Nem számítottam egyszerű anyagra. Nem is az!
Leginkább cinekkel, dob tartozékokon és egyéb eszközökkel operált hangok, amelyek nem egyből foghatóak meg, de mégis csak azok. Fémes hangzás kihúzott magas hangok, amit nem véletlenül írok, mert a gyanítom hogy valami vonóval vannak rezgetve. A dob, mint hangszer szinte teljesen eltűnik egy nagyon furcsa, szokatlan, zajos, de tiszta hangközegben. Leginkább azért, mert amire a hallgató egy dob kapcsán számít az ezekben a felvételekben nem jelenik meg. A harmadik Levels Of Sky, amiben a bőrök hangja felfedezhető, de nem fókuszált rá a fülem és az agyam sem egyből. Ahhoz, hogy teljesen végig hallgassa a hallgató, kell egy nagyon nyitott befogadó képesség. Még pedig azért, mert az egészben albumnak van egy nagyon szokatlan tere, amelyet az előállított hangok teremtenek meg, amik ki is nyitják ezt a teret. Ez nem az a lemez, amibe belehallgat az ember és majd ha tetszik végig hallgatja. A Red Bell-nek neki kell ülni. Hasonló hangkollázsból áll az össze az összes szerzemény (kísérlet), pedig dallam szerkezetek nincsenek benne mégis mindegyik hangulat más, ráadásul azt hiszem, hogy mindez totálisan élőben történt, ott, akkor abban a stúdióban. Hallgatás közben én mindig találtam olyan részeket, amelyekben a hangok megnyugvást hoztak, de bőven olyat is, ami feszültséget teremtett a hallgatói térben való rezgései, frekvenciája miatt. Itt is csak azt tudom írni, hogy fejhallgató nélkül ne is kezdjük le. Természetesen anélkül sem, hogy nem hagyunk a Red Bell-nek elég időt, hogy elmélyüljünk és meg nyissuk magunkat a hangoknak.
Nem tudok kiemelni darabokat belőle, mert elég egységes a hangzása. Néha ez jutott eszembe, pont a fémes hangzatok miatt, hogy egyfajta indusztriális zenei lenyomat is lehetne. Nem mindennapos hallgatásra való, de a befejezése után, engem a három hallgatásból egyszer sem hagyott hidegen. Elsőre megkönnyebbüléssel álltam fel, másodjára megnyugvással, harmadjára elégedettséggel, hogy megfelelően kikapcsolt valahova, máshova. A saját belső tereimbe.
weboldal: https://www.stephenflinn.net/index.html
Meghallgatás, vásárlás itt. https://stephenflinn.bandcamp.com/album/red-bell-3
Meg itt: https://www.creativesourcesrec.com/catalog/catalog_656.html
