PLANETDAMAGE - Relapse Protocol
(2020. Black Pill Red Pill)
Előadhatnám magam, hogy mennyi megkeresést kapok, hogy írjak új megjelenésekről, de ez nem lenne igaz. Viszont PLANETDAMAGE anyaga egy megkereséssel került hozzám. Amikor megjött az üzenet, hogy írnék-e az új albumról, egyből bevillant, hogy én ezt a produkciót láttam és hallottam a Fekete Zaj 2020-on nem is olyan régen. Meg az is, hogy bár nem teljesen az "én műfajom", de a ZAJON nagyjából éjfél körül nagyon tetszett. Holott kevés, elektro - indsutrial-t és EBM-et hallgatok manapság.
A PLANETDAMAGE Bari Máriusz takarja, aki DAMAGE néven csinált már ezt - azt.. Záporozhatnak rám ismét a kövek, de a DAMAGE-ről nem hallottam még, erre is a sajtó anyagból jöttem rá. Mentségemre szóljon, hogy jó ideje elkanyarodtam az elektronikus zene bizonyos műfajaitól és ebbe beletartozik az EBM, az elektro - indusztriál is, még mielőtt valaki gyorsan oda kattintani a kilépésre ne tegye, mert azért ennél többet "szeretnék mondani" a lemezről. Nálam inkább a dark-ambient, experimental, meg néhány power -electronic cucc maradt meg, de az utóbbi időben el kap egy - egy más stílusokból is. Gondolom nem kell hozzá nagy logika, hogy ez a lemez is megfogott, mert ha nem tette volna, akkor nem írnék róla.
A lemez 40 perces és először azt gondoltam, hogy majd útközben munkába menet meghallgatom. El is kezdtem, de a harmadik számnál azt éreztem, hogy ez így nem fog menni, mert képtelen vagyok rá figyelni mászkálás közben. Ezután neki ültem otthon jó néhány nappal később és ott már egyre jobban "programozta az agyam". A számok egymásba fűzve követik egymást, ettől is nagyon egységes a zenei kép ami megjelenik. Néhol hideg, néhol nagyon picit elkanyarodik az elektro - industrial és az EBM stílus jegyeitől és ez nagyon jót tesz neki. Mindez úgy történik, meg hogy a hidegsége és a karcossága megmarad. Az összes számban van szöveg és ének is, ami inkább egyfajta üzenet közvetítés. Elsőre azt gondoltam, hogy nagyon nehéz, mert nagyjából úgy fog körbe, mint ahogyan észre vétlenül a technológia behálózza a mindennapokat. Észrevétlennek tűnik, de még is nyomokat hagy. Az első maghallgatás után tudtam, hogy ebből egy nem lesz elég. Közben bevillant, hogy a szerző a sajtóanyagban megjelölte, hogy a koncerten való vetítés felkerült a youtube csatornájára, amire a fesztivál programból emlékeztem, mert ott is végig vetítették, de nem egyenes felületre. Szóval nem jött át teljesen a képvilága. Vártam a megfelelő pillanatot és neki ültem újra a videóval együtt a meghallgatásnak, megnézésnek. Előre elárulom, hogy olyan audió - vizuális élmény lett a vége, hogy kénytelen voltam többször megnézni, meghallgatni, hogy minden átjöjjön. Még pedig azért, mert eleve a zene rétegeiben is van olyan, amit nem vesz észre a hallgató elsőre, a szövegekben meg végképp.
A kezdő Color That Land Red hangzás ügyileg már mindent bevet, ami a stílusra jellemző: hideg hangszínek, kimért dobok és nagyon fegyelmezett építkezés. A "szöveg mondás" már ebben a számban elkezdődik, Próbáltam csak a zenére figyelni, ami egyébként magában is megállná a helyét. Több minden tetszett a számokban. Leginkább az, hogy nincsenek hangulati kilengései. Egy masszív egyenesen, határozottan működő gépezet, amit a háttérben elrejtett apró ötletek olajoznak úgy, hogy ne legyen unalmas. Sok ilyen "olajcsepp" van benne, mint a So Is Europe (Dexedrine)-ben a visszhangok, a háttér zajok, ahogy nem tolakodnak előre de "működnek" a háttérben. Ugyanebben a számban, meg a The Mark-ban a bassline hangja, mert az eredeti "alaphang" jön be utalva a múltra, miközben a felső rétege a zenének, meg egy tiszta, mai megszólalású elektronikai cucc. Nem biztos, hogy tudatos, de nekem teljesen ez a kép jött le. A Vex-ben nagyon jó az ütem, mert közelítve a játékidő vége felé, nem hagyja lankadni a figyelmet vagy az utolsó Scraps-ban a szinti dallam is nagyon hatásos. Egyébként az ütemek végig jók, de sokszor szerencsére nem csupaszok vannak benne ütem törések, hogy felkapja az ember a fejét. Végig, ha nem is minden szerzeményben, de elég sok szöveg hangminta van. Nem nagyon tudtam belőni kiktől, de gondolom, hogy nem véletlen, mert az süt az egész Relapse Protocol-ról, hogy egy teljesen tudatosan felépített anyagról van szó. Azt nem mondom, hogy az olyanoknak mint én, aki kevés hasonló zenét hallgatnak, azoknak nem kell megszokni a hangzást, de utána nagyon megfoghatja a hallgatót. Na és itt jön képbe a videó és a szövegek üzenete!
A videó végig kíséri a hanganyag mind 40 percét, amit Besenczi Richárddal együtt készített PLANETDAMAGE. Eleve az alapszínek a vörös és a fekete, ami már okoz egy kis kényelmetlen, feszült érzést, aztán maguk az animációk is megzavarják a néző, hallgató "rendszerét". Engem teljesen oda bilincselt a monitor elé. A zene - vizuál - szöveg hármasa nagyon összeáll! A videó sokszor kiszámíthatatlan,dinamikus, máskor meg csak hömpölyögve viszi tovább a nézőt a zenével együtt. A nehézség egyébként az, hogy szövegeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert akkor nem áll össze a kép! Nekem különösen nehéz volt mert mivel elég gyenge az angolom, elfáradtam a szöveg olvasásában és értelmezésében. Függetlenül attól, hogy egyértelmű, egyszerű és világos állásfoglalások vannak benne. Bevallom egyszer megnéztem úgy, hogy a youtube magyar fordítóját "ráküldtem" az angol feliratra. Akkor könnyebben tudtam a másik két dologra figyelni.
A szövegekből sokszor egy - egy mondat is beragadt a fejembe és a szöveg környezetből kiragadva is beszédesek. Politikai, társadalmi utalások, kapcsolódások hozzáépítve a technológia kérdéseihez. Mindez egy olyan zenéből, ami maga is az utóbbiból fakad. A végére teljesen olyan érzésem volt, mintha 0 -1 kódolás zajlana a fejemben is. Lefordítva egyes mondatokból adódó kérdéseket, a válaszok: egyes - az igenek és a nullák - a nemek egyes téma körökben. de ezek az én kérdéseim és válaszaim. A Tiéid majd ezután jönnek, ha kicsit jobban rácsavarodsz a lemezre.
Akkor egy - két mondat az agyaláshoz, így a végére: " Don't get your hopes Up, You are not that famous.", "Welfare state dystopia, swerving in entropia.", "This network never sleeps not do the people who are around me."
A RELAPSE CONTROL szerintem túlzás nélkül ennek az industrial - electronic/EBM/pscyhtrance műfajnak világszínvonalú anyaga. Ja, azt még nem is írtam, hogy a keverést az "újkori" Klling Joke-ból ismerős lehet Reza Udhin végezte.
Bandcamp: https://planetdamage.bandcamp.com/
