(2021. P.O.G.O. Records)

A DEW egy olyan tiró, aminek a bemutatkozó anyagról is írtam, mert nagyon bejött. Természetesen ebben sem csalódtam. Leginkább azért, mert  a közel félórás új lemez a  Rau, nem igazán "hagyott békén". A  három tagú alakulat, amelynek a tagjai: Andre – ütemek, programok, gitár, Peter – basszus és Micha – szöveg, ének elég jó kis, sötét, zajos  anyagot rakott össze ismét. 

Az összes számban van valami, ami tetszik. Először is az, hogy nincsenek túl kombinálva a zenei alapok, amelyeket egy elektronikus vázra építettek. Másodsorban, hogy nagyon sok nagyon, sötét, a post-punkba hajló gitár és basszus téma van rajta. A hangminták egy része, még "belepillant" az indusztriálba is. Bár, néha engem inkább a zaj/postpunkba tolt bele összhangzásban. A német nyelvű ének is nagyon sok helyen tetszik, bár ez az a rész, aminél néha azt éreztem, hogy a kevesebb egy kicsit több lenne. Függetlenül attól, hogy nagyon illik a zenébe. Azt hiszem ennek az egyik oka, a német nyelv tudás hiánya nálam. Nagyon bátor az egész, mert direkt nem lavíroznak mainstream stílusok felé, sőt ki sem pillantanak direktbe semmire. Úgy kellene kategorizálni, hogy nagyon nem kéne, mert elektronikus, sötét, zajos, ha nagyon muszáj postpunk alapú nosie-rockos cucc ez. Szerintem nagyjából ebben a sorrendben is. 

 Elég meghallgatni az első Endstation Eskalation című számot, a gép cinjeivel, a köszörűre emlékeztető, karcos ipari hangbetétjével. Plusz, ha a gitárt meg a basszust vesszük, az meg valamiféle post-punk, dark hatasú valami,  nyugtanító énekkel. Engem már ez a szám megfogott, szóval tudtam, hogy menni fog ez. Főleg amikor a gitáros beletapos a pedáljaiba, az nagyon oda tudja verni a hallgatót. A második Neongrau-nál sem a szokványos dobgéphangok szólanak meg, hanem van némi effekt is pakolva hozzá, itt viszont gitár totál dark-wave és a baromira jól illeszkedik rá az ének. A gitárról egy olyan magyar zenekar egyik száma jutott eszembe, hogy le se merem írni. A Bonanza Banzai Valami végetért fődallama a gitárról, bár szinte kizárt, hogy ismerik. Meg én kérek elnézést, de tényleg az ugrott be! Hallgass bele. A harmadik Spekulationen-ben nagyon karcos a  gitár, ahol két sáv is  fel van játszva, egy riffesebb téma, meg egy magasabb, zajosabb. Egy feszültség generáló és egyben húzós darab is, ami baromi erős lett.

A negyedik szám inkább noise-rock cucc, de nekem kifejezetten tetszik a dobgép hangja, hogy tök egyértelműen az, de nem lóg ki a gitár karcolásából, az ének szöveg mondásából. Mondjuk azért, az előzőek jobban felkeltették a figyelmem. A negyedik Gegenwiese, megint kicsit vissza kanyarodás, az ipari, dark-wave vizekre. Ez is egy eléggé rendesen, valamiféle "rozsdás, vaspor" köddel beborított szám. Zakatol a dob gép, a minimalista gitár, a basszus figyelmezetten halad és váltogat hangulatokat. Nekem ez az egyik legjobb szám a lemezen. Egyébként meg már most simán leírom, hogy az egész hangulata full átjön a Rau-nak.

A hatos Wieso ich so...-ban vissza vesznek a tempóból, amit ha szigorú vagyok, inkább a post-punkhoz kötném be. Talán ezt verze részek nem annyira tetszettek, de a főtéma nagyon rendben van. Persze a végére hagyták a leghosszabb és egyben legzaklatottabb számot, ami szerintem az egész lemezt baromi jól összefoglalja. Nem biztos, hogy ezzel kell kezdeni a hallgatást, mert hihetetlenül rá tud telepedni a hallgatóra. Főleg, a közepén, ahol csak gitár szól, elég vészjóslónak tűnik, de vissza lendül minden egy kicsit az előző körbe. Egy kicsit. Azért, hogy hidd el, hogy más nem jöhet, aztán jón. Pedálok bekapcsolva és egy repetitív ismétlődő gitár dallam, effektekkel széttekerve lezárja az öt percet.

Súlyos anyag, viszont izgalmas, mert nem a megszokott kliséket hozzák. A P.O.G.O. Records-nál ingyen letölthető. Megjelenés kazettán, de sajnos a posta költség megint veri a fizikai formátum árát!

Fbook: https://www.facebook.com/truedew

Bandcamp: https://pogorecords.bandcamp.com/album/dew-rau-pogo-152