(2021. Cser Kiadó)

"Egyszer mindannyiunk számára eljön a nap, amikor szembe kell nézzünk a nagy hideg semmivel. Lehet ez keserű szakítás vagy egy szerettünk elvesztése, bármilyen komoly trauma. Van, akinél korábban következik be, van akinél később, de egyszer mindenképpen eljön a pillanat amikor lenézel a lábad elé, és kurvára nincs ott semmi." - Lol Tolhurst

A ritka alkalmak egyike, hogy könyvről írok. Az oka meg annyi, hogy a The Cure az egyik meghatározó zenekar volt a zenei érdeklődésem irányba állításakor. Tulajdonképpen Ők voltak az első igaz kedvenceim és a mai napig szeretem. Harminc éve vannak lemezeik amik megunhatatlanok számomra. Nekem sohasem csak Robert Smith volt a zenekar, legalábbis a korai időszakokban biztosan nem. A könyvből a kezdeti időszakról nagyon - nagyon sok minden kiderül. Leginkább a jó sokáig homályban lévő Easy Cure-ról, meg a korai időszak demóinak elkészültéről. Ilyen például a Killing An Arab első változatáról való megemlékezés.

Sok rajongói legendáriumot helyre rak azért, amit én nem bánok. Olyanokat, mint a Pornography album után a trió felállás szétrobbanását, vagy a Kiss Me Kiss Me Kiss Me album készítésének helyszínét, ami a szóbeszédek szerint csak a végleges felvételeknél hozta össze a zenekart a világ minden tájáról. Persze ez nem igaz. A The Cure vezérről is sok mindent eltudtunk képzelni. Leginkább egy merengő, konfliktus kerülő valakit,  de hogy pofán verne bárkit is, mert kötekedik vele azt nem nagyon.

Nagyon hiányoltam, hogy a hangzások,  hangszerek világába elég kevés betekintést nyújt a könyve. Talán a Let's Go to Bed, Caterpillar felvételei során az elektronikus hangszerek megjelenése az egyetlen, ahol hangsúlyos szerepe van ennek a témának. Viszont azt nem szabad elfelejteni, hogy ez Lol Tolhurst emlékezése ezekre az időkre és arra, ami Neki megmaradt belőle. Elég őszintén ír az alkoholizmusáról, annak tagadásáról és a zenei pályafutását befolyásoló hatásáról. Ráadásul azért az kiderül, hogy megint csak a legendárium visszatérve, nem volt a kezdeti időkben Ő annyira háttérember, mint azt sokan gondolják.

Ez nem egy The Cure biográfia, hanem egy visszaemlékezés. Meg nem is annyira nagy zenei történet és visszaemlékezés, mint mondjuk a Ministry könyv. Abban Jourgensen sztorijainak egy részétől a gyomrom fogott, viszont sok hangszeres, stúdió dologba is bele lehetett tekinteni. Lol könyvében nem annyira. Ettől függetlenül nagyon sok érdekes momentum van benne, ami meglepő lehet. A könyv első két negyede és az utolsó negyedrésze nagyon érdekes lett. Mondjuk a alkoholizmussal való küzdelem lélektani dolgait elég felszínesen karcolja szerintem. Ennek ellenére elég jól olvasható, mert nekem kvázi három nap alatt, reggeli és esti óráiban való olvasással sikerült "kivégeznem".  Érdemes belefogni, de ez inkább Laurence Tolhurst története, párhuzamosan a THE CURE kezdeteivel és kiteljesedésével..

Rendelés: 

https://bookline.hu/product/home.action?_v=Lol_Tolhurst_Cured_Mese_a_ket_kepzele&type=22&id=325397