(2022. Alternate Records)

A LE DAYS igazából nem egy zenekar, hanem a svéd Daniel Hedin munkáinak a nevesítése. Korában írtam a magyar blindblindblind kiadónál megjelent lemezéről. Egy év után itt az új, negyedik nagylemez.  A 11 szerzemény tartalmazó Stuck In My Head-ről, már előre elárulok valamit. Ez nem az a lemez, amit elég egyszer meghallgatni. Ez a fajta album, amire érdemes elég időt és figyelmet fordítani. 

Az első bevezető darab a Mouthplay kezdése megidézte számomra a korábbi lemezt, de valahogy sokkal erősebb összeérettséget sugalt nekem. Nagyon jól építkezik és jól bele lehet szakadni Daniel gitárjába, meg az egyéb hangokba. Jó kezdő dal. A második a rejtélyes című 23617 minimalista zongorára épül és egy nagyon szomorú énekre, ami a mélységekből jön. Rövid de szép, ködös dal. Az ezt váltó Red Little Hands olyan, mintha a folytatása lenne az előzőnek. Gyönyörű melankóliája van a dalnak. A háttérben "suttogó" cselló, meg még ad is hozzá a hangulathoz. A vége felé a vonós hangszer még inkább befelé fordított hallgatás közben. Remek dal!

A négyes Shadow King-ben a cselló főszerephez jut. Elég komor kis darab, a bekúszó mély dobhanggal, van benne egyfajta mély morajlás. Nehéz több hangszerrel felvett dal, de tartja azt a mély állapotot, amit a megelőző szám. Plusz két csellista játszik benne, ami elég öblössé teszi a hangzást. Az ezt váltó dal, megint egy gitáros - énekes felvétel. Valamiért nekem végig a Wovenhand hangulatait hozta, de sokkal keservesebben. Annak ellenére, hogy elég lélek facsaró ez is, még is csak egy más hangulat az előzőhöz képest. Első hallgatásra ez volt a kedvenc dalom a lemezről. A folytatásban a Blood Is Blood is egy hasonló dal, csellóval, sötétséggel, karcos énekkel és megint csak erős lehangolt érzelemmel. A hetes In my Chest visszatérés a zongorához és kicsit kísérletezőbb hangvétellel. Leginkább a beszéd amiatt, ami elhangzik benne. Erre a hangulatra épül még a következő dal, ami elég apokaliptikus és megint csak nagyon borongós, nehéz darab.

Ezután a csellisták ismét belehúznak a mély tartományba. Egy nagyon sötét erdőben való bolyongás jutott róla eszembe, amilyen hangulatokat hoznak. Amikor felfelé nézel, de éppen csak, hogy látod a sötét lombok fölött az eget. A tizedik a cím adó dal, ami visszavezet a gitáros énekkel elhangzó dalok felé. No, de itt sem kell könnyítésre felkészülni. Ez a dal is egy igazán befelé tekintős szerzemény, nagyon szép cselló dallamokkal alátámasztva, hidegrázós énekkel. Igazán ez is az első hallgatásra a szívembe marta magát. Szomorú, de egyben felemelő vagy inkább "elengedő" dal is. Nem véletlen, hogy ez lett a címadó dal. Nagyon rendben van. A záró tétel a minimalista zongorájával és énekeivel igazán kerek lezárása az albumnak. Nem könnyű lemez, de nagyon mély, borongós, és sok szempontból jól összerakott.

A második hallgatásnál végig az a kép ugrott be, amikor a Pink Floyd Falának film változatában, a székben ül Bob Geldof és az üres műsorszignált nézni. Mindez színek nélkül. Egy besötétített szobában, a Stuck In My Head nagyon "helyre tudja rakni" a hallgatót.

Fbook: https://www.facebook.com/ledays

Bandcamp meghallgatás itt: https://ledays.bandcamp.com/