(2022. Self Released)

A NEW GRASS egy leginkább egy személyes projekt, amihez néha becsatlakozik egy - két haver. A 2010-es években is több megjelenése is volt, de az most a legújabb anyag, aminek a címét nem kell magyarázni szerencsére. A felvételeket egyébként Lucio Oquendo készítette, aki basszus, ének, gitárok, alapok programozása fronton mindent maga csinál. Ez a ötszámos EP, igen csak jó kedvcsináló a régebbi dolgaihoz.

Az első számnál nekem nem sikerült eldönteni, hogy pontosan mi is lesz ez. Post-hardcore, pici noise-rock? Valahogy nekem a kettő keveréke, de annyira megfogott hogy végig hallgassam. Az már ebben lejön, hogy a srác mindkét stílusban otthon van,  meg még másban is, plusz kurva jól gitározik. A második dal Junk Filled Estate  kicsit  visszafogottabb, viszont baromi érdekes benne a gitárok játéka. Pontosabban nagyon ötletes és élvezetes, pedig egyszerű. Egyébként puhább tétel, mint az első. A hármas Methanol Panic, meg egy hamisíthatatlan shoegaze szerzemény, mondjuk abból is a tempósabb fajta, kicsit szállós énekkel. Baromi feszes benne a basszus, a gitár karcosan szétcsilingel és  tökre egyben van. A váltó négyes dal megint kicsit más, talán post-punk valami... Érdekes, de nekem a talán ez jött be elsőre a legkevésbé. Aztán valahogy másodjára már több pozitívumot hallottam benne. Úgy, mint a basszus vastagsága, a kicsit más karakterű ének. Ez sem lett egy rossz szerzemény!  A záró Crazy meg tényleg őrült dal, de inkább bolond. Akárhányszor hallgattam meg valamiért mindig az  Armstrong féle, What A Wounderfull World jutott eszembe. Pontosabban az, hogy valaki begombázott aztán azt próbálná feldolgozni, de nem megy, mert  a saját szerzői vénája elnyomja. Tudom, hogy baromság, de elég fura kis dal, de én imádtam. Érdemes meghallgatn az egész demot, nem is hosszú, aztán lehet visszafelé a többi lemezbe is belefülelni.

Bandcamp: https://newgrassrock.bandcamp.com/album/summer-demo-22

Fbook: https://www.facebook.com/newgrassrock