Ghost:Whale - Echo:One
(2022. P.O.G.O. Records)
Nagyon kedvelem ennek a belga kiadónak a dolgait, ezért egyértelmű volt, hogy megfogom hallgatni ezt a lemezt. Egyébként ez egy bemutatkozó anyag, szóval nem is nagyon volt mihez kötni. A zenekar tagjai: Yves Vranckx- basszusgitár, sampler, Lionel Beyet- basszusgitár, sampler és Vincent Desantos - dobok, a négyes dalban közreműködik szaxofonon Bruno Margreth. Eleve ez a két basszusos felállás is kíváncsivá tett a lemezzel kapcsolatban.
Az biztos, hogy nem rövidke szerzemények vannak rajta. Az első két dal darabonként eleve 8 perc, szóval volt mit "mondani". Egyébként instrumentális az anyag. Az első Fungushima címűben marha jók a hangminták, mert teremt egy kis sötétséget, a basszusok meg dörmögnek és karcolnak ahol kell. Totál stoneres valami, de valahogy van benne valami egyedi íz is. A második The Other Side-ban viszont már jobban dominálnak basszusgitárok, meg a dob. Az egyik basszus a fő alapot hozza a másik, meg nagyjából olyan gitár helyettesítő érdekességeket művel. Disszonáns, kísérletező zajokkal, kavrinyázással. Nekem kicsit beugrott róla az Om, de azért talán kicsit más ez. Főleg talán a basszus hangjáról, meg az ismétlődő részek miatt kapcsoltam az amerikaiakhoz. A közepén van egy érdekes basszushangzás, mintha egy el és lehangolt szitár lenne. Persze nem az! Az utolsó két percébe meg nagyon beletudtam szakadni.
A harmadik Elephant Walk továbbra is 7 perc feletti cucc, ami tényleg döng és lassan halad, mint egy elefánt. Az alapok alatt érdekes hangok vannak, bár nekem elfért volna még néhány durvább is. Aztán ezután jön egy 27 perces tétel a Ghost Whale, ami azért egy elég nagy sötét massza, stoner, experimental, pszichedélia együtt. Marha jó hangokkal, olyan monotonitással, amibe teljesen el lehet veszni. Tök furcsán fog hangzani, de a hossza ellenére nagy litániát nem tudok róla írni, mert egyszerűen úgy jó ahogy van. Amennyiben a lemezen csak ez a szám lenne, már akkor is oké lenne nekem. Néha volt olyan érzésem, mintha élőben lenne felvéve, a basszusok miatt. Tele van nyomva egyébként "beteg hangokkal". Plusz halad, mint valami teve karaván a sivatagban, ahol az alapok döngése, minta a tevékpatája nyomokat hagy a homokban, majd következő rész, be is fújja homokkal azokat. Aztán a samplerek hangja előre pörget a a karaván elé, hogy lássuk újra az egészet egyben. Marha jó, hogy sikerült szaxofont is belecsempészni. Hatalmas nagy elszállás! Amennyiben csak erre az egyre csavarodik rá valaki, már akkor megéri meghallgatni Főleg ha stoner-es, örvénylő, kicsit sludge-os dolgokat szereti az ember.
Az utolsó OneZeroOne egy tempósabb felvétel a maga 9 percével. Igazán jó hangminták vannak benne, de nekem a második felében lévő töredezett, kiszámíthatatlanabb részek jönnek be igazán. Frankó záró szám, bár én nem akartam, hogy az előző 27 percet "kiüsse" belőlem. Egyébként meghallgattam úgyis, hogy csak a 27 perces felvételt, majd máskor a rövidebbeket, amik nem rövidek. Úgy is nagyon bevált. Ajánlatos meghallgatni.
Bandcamp: https://pogorecords.bandcamp.com/album/ghost-whale-echo-one-pogo-168
