Az első nap elég erősre sikerült, így némi pihenés, kajálás, városban való séta után ismét kibuszoztunk a fesztivál helyszínre. Mondjuk nem siettük el, de ez a rendezvény nem is erről szól nekünk. Szóval az első koncert amit megnéztünk, a lengyel OXFORD DRAMA zenekaré volt. Nem tudtam volna, hogy helyiek azt hittem volna, hogy egy angol zenekart látok. Nagyon jó hangú énekesnővel, jó zenekarral, a zene meg indie-pop, pici dream-pop, kis kísérletezgetős keverék. Valamiért nagyon tetszett az énekes lány hangja, megjelenése, meg a tisztasága. Egyébként a zenekar duó felállású, az elő műsorhoz lettek teljes csapat. Olyan kis délutáni gitározós, popos, aranyos zene, teljesen profin. Jó kis laza indítás volt.

Bandcamp: https://oxforddrama.bandcamp.com/album/whats-the-deal-with-time

 Ezután séta a BUH Experimental stage-hez a Mdou Moctar-ra. Ami egyébként Souleymane Mahamadou tuareg gitárost és zenekarát takarja. Ők jártak már nálunk is többször. Ennek ellenére én most láttam először, de bevallom igazán nem volt kedvem hozzá. Aztán megjött, mert valami szenzációs volt a csávó, ahogy tekert a gitárján, meg ahogy fokozta a hangulatokat. A zenekar, meg stabilan nyomta az alapokat neki a szólói alá. Meg is lepődtem magamon, hogy mennyire élveztem a gitárjátékát. Jó hangulat volt a sátorban, még a jelenlévő gyerekeknek is bejött a koncert lüktetése, ritmusa és megszólalása. Legalábbis a táncikálásukat, meg a rohangálásukat ahogy elnéztem. Persze a felnőtt közönségnek is nagyon bejött a műsor. Kicsit olyan érzésem volt, hogy nagyon sikerült a tuareg pengetős hangszer világát átültetni villanygitárra. Nem számítottam rá hogy ennyire tetszeni fog, mert a világzenei produkciókkal tele vagyok, de nagyon bírtam.

Némi lézengés után átmentünk a kisebbik nagyszinpadra a detroiti The Armed bulijára. Nem szokásom olyan bandákról írni, ami nekem nem tetszik, de most megteszem, mert még is csak láttam, meg is borultam tőle. Nagyon nem jött be. Hiába alakultak 2009-ben nekem tök hiteltelen volt az egész. A kondi teremből "kiesett" agyongyúrt gitárosokkal, a műbalhékkal (a közönség között magáról trikót letépő énekes - gitárossal, a fura maszkban lévő énekesnővel, amit nem értettem miért van rajta egy ilyen zenénél, meg aki alig énekelt, stb.) . Totál nem volt szimpatikus az egész, ráadásul az eleje még szarul is szólt. Olyan post hard-core is volt meg nem is, metál is meg nem is. Maga show, meg erőltetett és hiteltelen. Még a lemezüket sem lett kedvem meghallgatni. Bocs, ha valaki rajongót megsértek ezzel! Szóval ott is hagytuk a francba az egészet. Ezután jött a "kárpótlás" szerencsére.

A T - Trent színpadon az angol DRY CLEANING koncertje mentünk, amit most lelövök, de az egyik legjobb volt a fesztivál alatt. A 2018-ban alakult zenekart Florence Shaw -  ének, Tom Dowse -  gitáros, Lewis Maynard -  basszusgitáros és Nick Buxton dobos alkotja. A második lemezük idén októberben fog megjelenni, így nagyobb részt a debütáló albumról játszottak. Kicsit post-punk, kicsit más, de azt hiszem az elég jó ajánlólevél, hogy 4AD kiadó adta ki a lemezt. A gitáros félelmetesen érzi a dolgokat, Joy Division, Magazine szerű hangulatokat, de még is egyedi íze van az egész gitározásnak. Az zene és az "ének" fura világot alkot, mert Florence Shaw nagyjából spoken word-öt csinál, érdekes szövegekkel. A hangjáról kb. Laurie Anderson és Suzanne Vega keresztezése ugrott be nekem. Az egész varázslatos volt és izgalmas. Pedig szinte semmi éneklés nem volt benne, ez egy olyan zene és olyan koncert volt, amit nem nagyon tudok elmesélni, mert nagyon jó érzéseket mozgatott meg bennem. Kicsit az volt bennem, hogy "végre, valami érdekesség"! Amennyiben ezen a napon ez lett volna az utolsó koncert, akkor is úgy mentem volna a szállásra, hogy megérte kijönni. Nagyon ajánlom, azoknak akik valami  színesre, művészire vágynak. Remélem Őket is még láthatom valahol élőben!

 Bandcamp: https://drycleaning.bandcamp.com/album/new-long-leg

Fbook: https://www.facebook.com/drycleaningband

 A remek koncert után sem volt sok idő szusszanni, mert jött a Fehérorosz MOLCHAT DOMA koncertje. A trió felállás a cold-wave, post-punk vonalon már kvázi sztár státuszban van. Mondjuk nem is véletlen, mert amit ezen az estén nyomtak az teljesen megerősítette azt. Őket sem hiszem, hogy nagyon be kell mutatni, de nekem élőben egyébként sokkal, de sokkal erősebb volt, mint lemezen. Az énekes Egor Shkutko valami egészen félelmetesen jó frontember. Minden benne van, ami a élvezetessé teszi ezt a műfajt. Semmi máz, de mégis teátrális az előadás módja és végig komolyan vette az egész műsort. Nagyon bejöttek a szintis dalok, meg a The Cure-os, Joy Division-ös áthallások, de ezek nem telepednek rá a zenéjükre. De van ebben minden "Soft Cell", post-punk, punk, dark-wave, szinti-wave... Az Ő koncertjüknek is élveztem minden percét. Utóbbi két erős banda jól megágyazott egy legendának.

web: https://molchatdoma.com/

Az est főprogramja a most 75 éves IGGY POP és zenekarának koncertje volt. Valami hihetetlen volt az energiája, a megszólalása, a színpadi showja. Végig azt járt a fejemben hogy lehet utoljára látom, de olyan maradandót hagyott bennem, mint amikor 32 éve először hallottam lemezen és rá csodálkoztam. Az egész zenekar nagyon egyben volt a két fúvóssal kiegészítve, akik nem csak háttér szereplők voltak. A megtolva rendesen a program Stooges dalokkal, meg a saját szóló dalaival. Az elején ellőtte az I Wanna Be Your Dog-ot, a Passenger-t és mégis végig fenntartotta a közönség mozgását, figyelmét még majd 1,5 órán keresztül. A vetítőn lehetett csak látni az életkorát, de mást nem nagyon. Egy igazi őrült energia bomba, pedig amikor csak sétált az látszott, hogy talán meg sem fog mozdulni. De nyomta, ahogy ennyi idősen a csövön kifért, a hang meg ugyanaz volt, mint kb. 25 éve amikor először láttam. Egyszerűen se videózni, se fotózni nem volt kedvem, annyira magával ragadott az öreg "Csontrakéta". Remélem még sokáig fog élni, de ha elmegy a világ megint szegényebb lesz egy a közönségből táplálkozó zsenivel! Na és a setlist: Rune, Five Foot One, T.V. Eye, I Wanna Be Your Dog (Stooges), The Endless Sea, Lust for Life, The Passenger, Death Trip, James Bond, Sister Midnight, Mass Production, Free, Gimme Danger (Stooges), I'm Sick Of You, Run Lik a Villain, Serch & Destroy (Stooges), Down on the Street (Stooges), Fun House (Stooges). Az OFF Festival az Iggy Pop koncertjével megint okozott nekem egy örökre tartó zenei élményt és beégett emléket!

Nem is kellett erre a napra tökéletesebb lezárás. A szállás felé csak magasztaltuk Iggy-t, meg úgy az egész napi koncert programot.

Folyt.köv.