Misfortunes - Voices Never Heard
(2025. Swiss Dark Nights)
Aki követi a blogot, meg a dark-wave, synthwave színteret, az már a kiadó nevéből szerintem tudja, hogy nagyjából. mire számíthat. A MISFORTUNES Ioakim Vasileiadis görög zenész szóló projektje. A Voices Never Heard a negyedik lemeze ami ezen a néven megjelent. A lemez annyira firiss, hogy napokban jött ki hivatalosan, így az hogy elég gyorsan meghallgattam köszönhető annak is, hogy pont betalált nálam. Igazán könnyű, de még is valamennyire borongós dologra gondoltam. Ez a lemez meg pont ilyen, hogy mitől is azt meg a felvezetőbe nem írom le, mert így se biztos, hogy végig olvassátok, de hátha.
A lemezen 10 dal van. Hangzásban synthwave és szinti-pop keverkék nekem sokkal jobban, mint bármi más. Az első dal a Voices Unhead még nem annyira fogott meg, mert túl távolságtartónak éreztem, meg valahogy az elektronika sem volt annyira emészthető. Aztán a a második Twenty Steps...-ben már nagyon jó kis dallam menetek vannak. Persze totál szintetizátor az egész. Az ének ahogy az előzőben is hűvös, néhol már a cold-wave felé halad, de nálam leginkább a billentyűs dallamok maradtak meg. Nagyon jó volt hallgatni, mert úgy kicsit kivont a "való világból". Nagyon bejött, hogy például a tapsgép nincs túl tolva, hanem diszkréten szólal meg. A harmadik The Same Bitter Smile egy kicsit megint hűvösebb zeneileg, de mégis talál el a szerző olyan hangzásokat, ami körbefogott. Egyébként ez volt az első amire azt éreztem, hogy akár egy post-punk bulin is megszólahatna és lehetne rá táncolni is. Nagyon jól építkezik. A végére pont úgy voltam vele, hogy jó lenne ha nem lenne még vége.
Az ezt követő Automaton már egy kcsit feszesebb darab. Amennyiben a dobok keményebbre lennének húzva, meg a tempó gyorsabb lenne egy E.B.M. számnak is elmenne, de így nem az. Sokkal inkább egy menetelősebb synthwave "dara", amiben jó kis basszusok és marha jó szinti háttér van. Azért ebbe is belebólogattam. A hatos Descending nagyon '80-as évek. Fura párhuzam, de nekem a békéscsabai Voyage ugrott be az énekről, meg kicsit a zenéről is. Ez kicsit melenkólikusabb dala többihez képest. Mondjuk a többi sem annyira vidám. Egyébként ez folytatódik a hetes The Wait-ben is. Sőt talán ez az egyik leglassabb dal a lemezen és ez nem csak melankólikus, hanem merengős is. A hetedik dal görög nyelven van, a zene nekem nagyon hajaz a most futó török dark-wave vonal zenakarainak hangzására. Persze a nyelv is érdekesség teszi. Az ezt követő What If the World egy lassabb dal, de egészen populáris nagyon jó szinti hangokkal és hangulattal. A lemez zárása felé jön egy újabb görög nyelvű énekes szám. Ez kicsit tempósabb és itt nekem nagyon tetszett, hogy karcosabb valamivel az elektronika, mint az ezt megelőző számokban. Meg aki kis basszusgép bebrummogása is nagyon tetszik. Ez is ilyen "dark discos" dal. Nekem egyébként talán ez jött be a legjobban. Az utolsó felvétel tényleg egy levezető darab, ami megint csak inkább nekem egy kicsit szintipop szerzemény, de pont jó helyen van.
Nagyon jó kis sythwave, szintipop lemez ez. Pont annyi a játékideje, hogy ne válljon unalmassá. Jó választás volt. Nem hiszem, hogy akik kedvelik ezt a műfajt csalódnának benne.
Bandcamp: https://swissdarknights.bandcamp.com/album/voices-never-heard
