THE THUNDER CORPSES - Somewhere Over The Black Bay
(2023. Tribal Rajber)
Korábbi posztban írtam, hogy valami elektronika mentesebb dolgot akartam keresni. Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy valami mást is, amit egyébként is szoktam hallgatni. Végül nem kellet keresni, hanem "bekopogtatott" a postaládámba a The Thunder Corpses Szerbiából. Azt hiszem magamtól sohasem találtam volna meg a szerb triót, mert a stílus megjelölésük nem piszkált volna fel. Pontosabban eddig azt gondoltam hogy, nem szeretem a surf-rock-ot. Lehet nem is szeretem, de ami ezen a debütáló lemezen hallható, annak minden perce nagyon oké volt. Pedig tényleg tök másféle zenéket szoktam hallgatni, Azt hiszem. Vagy mégsem?
Eleve a lemez borító nagyon bejött, mert itt bármire lehet asszociálni. Punkra, valami experimentalra vagy valami más művészeti koncepcióra. Volt stabil stílus megjelölés a levélben, de én valahogy végig valami tágabb művészi dolgot is belepakoltam magamtól. Most is azt gondolom, hogy volt miért, de erről majd később. A THE THUNDER COPSES tagjai: Aleksandar Ljubić - basszusgitár, vokál, Žarko Mihajlović - dob és Vuk Jovanović - gitár, ének. Kicsit féltem, hogy a 11 felvételből mi fog egyáltalán megfogni. Aztán kiderült, hogy a félelmem alaptalan volt, mert az egész lemez bejött. Igazából a sok "nehéz" zene után a srácok dalai totál feldobtak. Mégpedig azért, mert egyszer az volt az érzésem, mintha napos helyen hallgatnék surf-rockot, utána meg mintha egy kis próbateremben. Egyébként a stílus meghatározásnál ott van a garász-rock is. A vicces az, hogy nem csak ott oda van írva, hanem piszok jól van benne a számokban. Nagyjából a két stílus keverése, plusz úgyis szólal meg mintha ott vették volna fel az egészet. Kicsit koszos a hangzás, a hangulat meg mégis csak energikus, meg olyan megfogható. Egyébként az első két dalról tényleg valami "punk" Beach Boys, The Shadows villant be. Ugyan egyik zenekart se ismerem túl mélyen. Azután meg jön két rohad jó dal a The Sides Of London, meg az Evil Dreams. Mindekettőt imádtam! Aztán jót röhögtem magamban, mert a következő Find Me Older meg olyan görkorcsolya parkos rockandroll dal lett. Olyan aláfestést képzeltem hozzá, mint a régi filmeken, ahol a copfos lányok, a négy kerekű görkorival mennek körbe - körbe. Megvan?
A következő két dalról a Speaking In Tongues egy kicsit kisérletezőbb darab az eddigiekhez képest, Ezután a Chain-ról, meg a Black Summer-ről meg valami tök fura érzés ugrott be. Olyan érzésem lett hallgatás közben, mintha valami experimentált hallgatnék, csak annyira betéptek, hogy azt hiszik Kaliforniában vannak és napfény miatt nem borultak be annyira, meg inkább kicsit megtépik a húrokat. Ezek számok inkább a garage-rock, meg experimental keverék felé húztak nekem. Pedig ott van benne a surf-rock/punk háttér is. Persze tudom, hogy túlzás kicsit a hasonlat, de azért még is csak ez villant be valamiért. Az utolsó két dal az Ayrin és a Solitry Suites meg jól keretezi a lemezt, mert megint csak két surf-rock - garage-rock keverék dalt kaptam lezárásnak. Nagyon izgalmas lemez lett, legalábbis nekem nagyon bejött. Még jó, hogy sohasem ragadok bele egy stílus hallgatásába végleg. Én nagyon élveztem. Érdemes meghallgatni a szerb trió lemezét. Nagyon.
Meghallgatás, letölés itt: https://tribalrajberlabel.bandcamp.com/album/somewhere-over-the-black-bay
