(2023. Bronson Records)

Valahogy minden év végén felé belebotlok valami olyan lemezbe, ami igazán magával ragad. Pedig nem az általam a blogon megjelenő stílusú zenék közzé tartozik feltétlenül. Aminek én örülök, mert érdekel engem azért más is! Most ez a  lemez az olasz SAN LEO novemberben megjelent ötödik albuma lett. A zenekar 2013 óta jelentet meg felvételeket, de én igazából most ismerkedtem meg velük. Sok minden van a szerzeményekben, ami igazán oda ragasztja a fejhallgatóhoz az embert. Egyébként mind a négy felvétel kicsit más. A borítóról azt hiszem lehet némi ötletet meríteni, hogy merrefelé "kalandoznak".

A nyitó Aries kapásból közel 20 (!) perces, ami egy totális utaztató darab. Dobok, elszálló elektronika, néhol gitárok, kitekert analóg elektronika, hangok összesűrűsödése a gondolataink összezavarására, majd "kilövése" valami ős helyen megtartott rituáléba. Nagyon pszichedelikus az egész szám, nagyon sok jó ötlettel, kiállással benne. Már csak erre teljesen sikerült rácsavarodnom. Amennyiben csak ez a szám lenne a lemezen, már azzal is elégedett lettem volna. (A gitárról volt, hogy eszembe jutott Lajkó Félix első lemezének kísérletező hangjai. Hallgasd meg, ha nem hiszel nekem.) Az ütemekről, meg trance- partyk hangulata, leállása, újra beindulása. Nagyon izgalmas 20 perc!

A második J!OI-ban végig pakolja a dobos az ütemet, a gitár talán kicsit psyho-post-rock után érzetet ad, majd a második felére az ének a csörgők és a beúszó hangok adnak egy pulzáló, kisugárzó energiájú hanglöketet. Egyébkén ennek a vége is valami igazán törzsi vagy misztikus szertartás darabja is lehetne. Pedig egyáltalán nem nyomasztó vagy elborult. Sőt. Közelebb áll a pszichedelikus tánczenéhez. Persze nem az! 

Amennyiben az előbbi vége tribal volt a következő Futura 2000  totálisan az. Nagyon bele sikerült tapadjak. Együtt mozgott bennem a zenéjükkel, a környezetem, a gondolataim. Volt olyan része, akkor szinte meditatív állapotba kerültem, pedig mászkáltam hallgatás közben. Nekem egyébként ez a 10 perc a lemez csúcspontja. Szólnak a dobok, megy az elektronika, a gitárok jönnek - mennek, nem is tudod belőni pontosan mi ez, de működik. Legalábbis bennem működött! Simán O.Z.O.R.A. és ezzel mindent elmondtam.

 A záró Alay négy perce, meg egy "tus", ami ugyan nem rövid, de mégis csak egy "üdvrivalgása" a zenekarnak az album zárásához. Ami kicsit krautrock, kicsit experimental. Úgy ment végig eza zá akkord, hogy egyáltalán nem éreztem hosszúnak, pedig nem sok "megtekerés" van benne. Tökéletes befejezés.

A SAN LEO lemeze piszchedelikus-rock, trance, elektronika, törzsi rítusokkal megspékelt, krautrock elszállás. Egyikből sem túl sok és nehéz fajta, hanem az utaztató atmoszférájú, kikapcsoló odafigyelést igénylő lemezanyag. Ajánlatos...

 Meghallgatás itt: https://sanleo.bandcamp.com/album/aves-raras

Fbook: https://www.facebook.com/sssanleooo