(2024. dióbél kiadó)

A kiadóról hallottam már, de egyik kiadványát sem ismertem. Engem nem fogott volna meg  a "zenekar" név - ami nem is egy  zenekar, hanem egy személyes projekt -  , így magamtól nem biztos hogy belehallgattam volna. Szerencsére megkaptam a linket  a szerzőtől Kovács Balázstól. Elsőre belefülelgettem csak és nem értettem, mert úgy nem is állt össze, de a Légbegyökerezve teljes meghallgatása adott egy nagyon izgalmas majdnem 40 percet. Ez olyan zene, amit érdemes előtte megpróbálni értelmezni és a szerző iránymutatásai alapján, gondolkodni róla. Ez a poszt jó sokáig készült, mert többször visszatértem valamiért, egy hangért, egy hangulatért a hallgatására. Hogy miért? Megpróbáltam valahogy összefoglalni. Remélem sikerült! De azt már most jelzem, hogy nagyon szubjektív lesz.

Foglalkozom én is zenével, zajokkal is  a saját zenéimben, de valahogy  a modulációról más képem volt. Sokkal egyszerűbb, mint ami a lemezen hallgató. Oké, akkor itt azért megjegyezném, hogy én nem vagyok zenész, csak zenélgetek, meg zajokkal, hangfelvételekkel kísérletezgetek és ennyi, de ezen az anyagon egy zenész mutatkozik meg egy olyan technikai, elektronikus megoldássokkal, amiről én eddig nem hallottam. Emiatt baromi izgalmas az egész anyag. Valaki megijedne tőle, még csak nem is nehéz.  Persze a meghallgatása után, utána néztem Kovács Balázs munkáinak és ebben a kísérleti, elektronikus zenében "kispályás" vagyok minden szinten hozzá képest. Ez leginkább abban mutatkozik meg, hogy én is próbálok ezekkel a hangokkal játszani, de az Eszelős meszelős sokkal tudatosabban használja a hangokat, a technikát még akkor is, ha a felvétel improvizációkból született.  Ide másolom a kísérő anyag egy részét, amit kaptam a lemez mellé, hátha valamennyire már ebből is érthető lesz mi is hallható rajta.

"Ezekben fizikai modellezésű hangszereket használtam, egyaránt keresve azok határterületeit, hibáit, és új, a disszonancia és konszonancia egyenrangúságát kereső lehetőségeit. A zenei folyamatok, hangulatok kialakításában arra törekedtem, hogy algoritmusok működését megfigyelve építsem be nem-algoritmikus zenei előadásba, ezáltal a humanitás legyen a mechanikusság hordozója. Emiatt vannak bennük mechanikusságra, annak suta humanizálására törekvő jelek, beragadások, kiegészülve általános emberi hibákkal is. Az improvizációkat aztán újabb improvizációkkal rétegeztem, a MIDI-adataikat felhasználva újabb fizikai modellezésű eszközökkel továbbhangszereltem, és nagyjából így születtek meg ezek a dalok, 2023. november-december között." 

A leírás ezen része keltett fel az érdeklődésem igazán. Még pedig, azért, mert a bele - bele hallgatásnál teljesen más benyomásom volt. Értsd ez  alatt azt, hogy kb. 30 másodperceket hallgattam bele a trackekbe. Emiatt olvastam el a a kísérő, sajtó anyagot, ami egyébként nem szokásom. Eszembe sem jutott, hogy a lemez ezzel a technikával készült. Ezután elővettem a fülest és elkezdtem hallgatni. Sokáig az volt az érzésem, hogy élőhangszeres zenét hallok. Aztán bevillant, hogy nagyon érdekesek a hangok, a hangszerek amiket vélek(!) felismerni. Viszont mintha  nem is így szólalnának meg emberi kézben ezek. Az első szerzeményben a Hártyákban a hárfa hangja ugrott be, de mérget nem vennék rá, viszont a fejembe az jelent meg. Erre van "rácsepegtetve egy később folyóssá váló" elektronika, ami nagyon izgalmassá tette a szerzeményt. A következő Tankerületi blues-nál a második hallgatásnál direkt próbáltam rájönni, hogy mit hallok. Eszembe jutott az is, hogy valami gyerek orgona vagy valami fúvós hangminta megbuherálva. Aztán lehet egyik sem, de én az elsőnél maradtam. Nagyon jó a végén a torzításokkal megtűzdelt rész, ami kicsit dissszonáns, nem is illene talán oda, de mégis összeáll az egész hangzásban.

Nem fogok minden számon végig menni, majd poszt végén ki is fejtem miért, de azért még kiemelnék ezt - azt. A hatos darab, a Nem kell! az egyik legizgalmasabb felvétel volt nekem, mert az ének hangsúlyos, de ha csak a zenére koncentráltam egyszerűen nem értettem, hogy a viharba mutat a kicsit minimalista, elektronikus háttér egy teljesen kerek ének témával ennyire egységes képet. Elképesztően jó darab! Amikor  a zenei "háttérre" figyeltem csak, vagy amikor csak az énekre koncentráltam, mindkét alkalommal teljesen más érzéseket mozgatott meg bennem. Megint feljött a kérdés bennem: Hogy a francba áll ez a két dolog ennyire össze? Egyébként a lemeznek ez az egyik legnagyobb erőssége. Mi is? Az, hogy kérdések merültek fel bennem folyamatosan. 

Ugyan ilyen érdekes élmény hallgatni a Légsofőr kedvenc utasa című művet is. Nagyon játékos a háttér, olyan volt egy pillanatra mintha kalimba szólna, de mégse az, hanem talán gitár hangminta. Majd először azt hittem elektronika jönne be - aztán lehet az - , ezután határozottan az szólalt meg bennem, hogy az éneket.és elektronikát egymásra pakolva hallottam. Szerintem az is, de az ének nagyon szét van tekerve. Persze az énekhang is egy "hangszer", de itt tényleg az. Emberi, de mégsem a rétegzés és összetolás miatt, de ettől függetlenül egyáltalán nem hideg a hang ami megszólal. Nagyon érdekes 3 perc.  Az utolsó két dalban meg határozottan az fogott meg, hogy bár semmi köze a népzenéhez, de mégis olyan érzés volt  hallgatni. Az Égbegyökerezve dallamai nagyon megfogtak, mintha cimbalom szólna benne. Nagyon szép felvétel, ahogy a utolsó Szaggatós is, amiben meg a szaxofon hangja ugrott be, de én dudát hallottam bele, pedig tudom hogy nem az, de az elektronikusan "buherált" a hang mást hozott be az agyamba.

 Ez a lemez úgy érett meg bennem, hogy többször meghallgattam. Mindenhogy működött nálam. Oda figyelve hallgatva, munka közben hallgatva, utazás alatt az ablakon ki bambulva... Hihetetlen játék a hangokkal és ettől szokatlan, de mégsem befogathatatlan, hanem nagyon is tapintható. Félelmetes belegondolni, hogy szoftvereken átfuttatott hangok, de ahogy a leírás írja még is csak emberi az egész. Miért nem mentem végig minden számon? Azért, mert nem akartam egy idő után megfejteni őket, hanem csak hallgatni. Olyan játék a hangokkal és az elektronikával, ami nem szokásos megszólalást hozza, de mégsem vesztem el benne, hanem végig fenn tartotta figyelmem. Sok kérdésem volt magamban, de nem volt kényelmetlen, nem léptetett ki a komfortzónámból, de totális figyelemre ösztönzött. Ráadásul nagyjából nyolcadsorra hallgatom. Annyira jó.

Meghallgatás, vásárlás itt: https://diobel.bandcamp.com/album/l-gbegy-kerezve

Fbook: https://www.facebook.com/eszemesz