LanternI - Frontier
(2024. Self Released)
Tudom kevés magyar anyagról írok, de ennek nem az az oka, hogy nem érdekelnek, csak nem sok jut el hozzám. Persze a LanternI-al más a helyzet, mert velük így vagy úgy, de kapcsolatban vagyok. Szóval annyira nem lepett meg, hogy új nagylemezt jelentetnek meg. Az viszont igen, hogy az előző 5 évvel ezelőtt jött ki. A Budapesten működő négyes Frontier című albuma öt felvételt tartalmaz. No, de azt bő 45 percben! Plusz pozitívum még, az is hogy a Rácz Gyula - gitár, ének, midi, Nagy Gábor - basszus, ének, Konkoly Attila - gitár, Kemsei András - dob felállás, így 5 év után is megmaradt egyben. Igazából nem voltak elvárásaim, kíváncsiság annál inkább. Annak ellenére is, hogy tudtam hogy nagyjából mire számíthatok stílusban.
A lemez hallgatása közben volt egy érzésem - ami miatt lehet a srácok kiröhögnek majd -, de azt gondolom, hogy Flood és a Ranson volt a két legrégebben elkészült szám. Ezt arra alapozom, hogy ezekben éreztem jobban a korábbi LanternI hangzást vissza köszönni, ami erősebben a sludge vonalhoz köthető és persze a Neurosis, Cult Of Luna tengelyhez. Persze ott sem az egész dal minden része, hanem a "gitárviharosak" leginkább. A másik három dalban viszont az elektronika sokkal jobban bontja a szerzeményeket, néha "fejezetekre" szerintem. Valahogy azok nekem izgalmasabbak is voltak emaitt. Egyébként ez a "nem egyértelműség" és a részek "elválasztás" okozta az igazi érdeklődést bennem, hogy nem voltam benne biztos mi fog következni. Végig nagyon tetszett mindegyik számban ez a megoldás. Természetesen ezt nem úgy kell érteni, hogy nem marad az összhangzás és a hangulat egyben. Valahol az egész album, egy sludge, kicsit pszichedelikus, meg talán pici doom érzést fog össze. Elsőre a nyitó Edge Of The Void és második BAO, meg a klippes The Way How the Mold Grows tetszett. Elég jó arány öt felvételből. Az Edge Of The Void a kiállással és azt követő résszel kapott el igazán nem is az elején lévő riffel. A BAO nekem nagyon kerek volt frankón építkezik, majd a végére csak "leszedte a fejem",a hogy ebben a műfajban szokás. A The Way..., meg amiatt is tetszett, hogy pörögtek a fejemben a képek, ami a videójában vannak. A hármas Flood is rendben van, viszont ott képtelen voltam elengedni a Neurosis Stones From the Sky című számának a végét. A záró dal eleje kicsit más volt valahogy mint a többi, a zongorával való építkezése kifejezetten bele mászott a fülembe. Lassan építkezik, de azért a végét a gitárosok elég erősen megtekerik. Azt gondolom, hogy magyar viszonylatban annak ellenére, hogy köthető nagy elődökhöz a megszólalás, még is csak egy jó kis anyag lett. Mondjuk én, az elektronika kicsit előrébb tolását még bírtam volna. Egyébként érződik a lemezen, hogy nem tegnap kezdték ezt a dolgot összepakolni. Elég rendesen egyben van, meg ki is vannak dolgozva a témák rendesen. Végig az volt a benyomásom, hogy gitárok jól hagynak egymásnak helyet és jól is rétegződnek egymásra. Amin én lehet változtattam volna az a dobhangzás, mert valahogy kicsit más megszólalást, "koszosságot" adni lehetett volna talán hozzá, az meg adhatna egy kis pluszt. Persze nem akarok okoskodni, mert jól szól, meg minden, de tudom azt is, hogy stúdiózásnál nagyjából ez hogyan működik. Meg ha a zenekar eleve ezt akarta akkor oké, akkor nem írtam semmit. De persze értem, hogy alapvetően a LanternI egy magyar sludge-metal banda mégis csak! Igaz, azért mintha kacsingatnak másfelé is. Sajnos mostanában nem láttam a zenekart élőben, de ezek után még inkább kíváncsi vagyok rá, hogy mit "taposnának ki" belőlem érzelmi szinten élőben!
