(2024. Self Released)

Nem annyira meglepő, ha egy banda feltámad poraiból. Viszont a igen hogy 24 év szünet után csinál egy új nagylemezt. A SCHEITAN pedig ezt csinálta, úgy hogy az 1996-os alakulásakor még black-metal vonalon kezdtek mozogni, majd lassan tolódott a goth-rock felé a zenekar. Ezután 2000-ben beszüntette a tevékenységét. A Pierre Törnkvist - basszus, ének, gitár és Oscar Calrson - dobok alkotta duó 2023-ben felvette újra a hangszereket és az elmúlt egy év termése ez az album.

Azt hiszem a lemez címét olvasva nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitalálja bárki is, hogy milyen műfajú dalok szerepelnek a nyolc számos lemezen. Szóval  egy  elektronikával erősített dark-wave anyag lett a visszatérő lemez. Abból is inkább a könnyedebb és néhol táncosabb fajta. Szóval nem vágnak annyira gitárok és  nem sötétek és nem teljesen befordítók. A nyitó The Last Time, mondjuk pont egy olyan dal, ami szerinte a stílust szeretőknél "be is akad" a lejátszóba és a fejbe is. A második Hearse nagyon a szintikre épül, néha már leginkább egy popdal érzést keltett bennem. Annyira nekem nem jött be, mert túlságosan szinti pop érzésem volt. Aztán megint jön egy kicsit sötétebb dal a Night, amiben előkerül gitár is és egy jó kis merengős, jól követhető dal lesz. Ez ezt követő Forevermore is egy szellemidézés megint csak vissza kacsintás a '80-as évekbe, egy balladisztikus darab. Jó érzékkel sikerült utána tenni a hatodik Lost in Time-ot, ami igazából szerintem megint csak egy táncolósabb, merengősebb igazi dark-wave dal minden elemében.

A hetedik Believe talán a legmélyebb szerzeménye lemezen, meg és ez tényleg kicsit goth-osabb hangvételű a többihez képest. Bevallom nekem, ez jött be a legjobban a lemezről. Főleg, hogy a második felében vaskosabba gitár, meg kicsit hangsúlyosabban is van jelen. Igazából a következő dal meg visszalép egy kicsit dark-wave felé, a  gitár témáról a The Cult Dreamtime-ja ugrott be, sőt talán kicsit a basszusról is. Ettől függetlenül tetszett, Az utolsó Ereased-el, csak azért nem tudtam mit kezdeni, mert nagyon kilóg a többi szám közöl, inkább már talán synth/cold-wave típusú dal, amiben női ének van. Ez az egyetlen női énekkel felvett szerzemény a  lemezen egyébként. 

Nem rossz anyag a Songs For The Gothic People, viszont hazudnék ha az írnám, hogy nem hallottam már mélyebbet és súlyosabbat, de 24 év után azért elég jó újra  "színpadra" lépés. Talán nekem kicsit túl egyértelműen popos, de lehet neked meg ez fog pont bejönni benne.

Meghallgatás itt: https://scheitanthecircle.bandcamp.com/album/songs-for-the-gothic-people