JARS - ДЖАРС
(2019. P.O.G.O. Records)
Ritkán fordul elő, hogy a minimálisan megmaradt orosz tudásom bevillan. Ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy a ciril betűket ismerem és viszonylag folyamatosan ki is tudom olvasni a szavakat. (Oké, még a tanórák elején volt jelentésre is emlékszem. Most már sajnálom, hogy csak ennyi maradt meg.) Na, most szükség volt erre a minimálisra a számcímekhez legalábbis. A JARS egy orosz zenekar, aminek a ciril betűs lemezcíme a zenekar neve. (Csak annak írom, aki nem tudja kiolvasni fent.) A lemez 2018-ban került fel a zenekar oldalára, de a P.O.G.O. Records, januárban tette közzé a bandcamp-en az albumot. Hatalmas ország Oroszország, de mégis meglepődöm mindig, ha valami jó banda kerül elém onnan, pedig nem kéne, mert a nagy számok törvénye alapján miért ne lehetne sok jó. Milyen zene? Noise-rock - metal - punk egyben, váltva, néha, mindig, kísérletezve, néha megőrülve....
Megint egy banda, amiről minimális infóval rendelkezem, de egyáltalán nem számít, mert legalább tudok ma már hallottam róla. A német DEW egy trió felállású zenekar: gitár, basszus, ének és dobgép felállásban. Ami nekem nehézséget okoz az a német nyelvű ének, amit minden német zenekarnál meg kell szokjak. A megszokás után tudok igazán a zenébe temetkezni. Persze írhatnám, hogy stílusilag post-punk, de az túl egyszerű lenne.
Tudom, hogy már 2019 van, de a december nincs még olyan messze, ez az anyag meg még tavaly jelent meg. Szóval, majdnem idei már! Meg amúgy is az ILS lemeze a legnagyobb szétcsapás, ami az elmúlt hetekben hallottam és vétek lenne számomra, ha nem írnék róla. Ez a négytagú portlandi banda olyat nyom alig negyedórában, hogy a csak pislogtam. Noise-rock, post-harcore, metal? Egyik se? Vagy mindegyik?
Az ausztrál MEATRAY bemutatkozó két számát hallgattam a napokban a bandcamp oldalukon. Sok információm nincs róluk azon kívül, hogy duó felállásban működnek és valahol a post-punk és a gitározós indie határán mozognak. Elég ígéretes két számot jelentettek meg a napokban, ami remélhetőleg egy teljes album előhírnöke!
gen, ez a lemez 2016-ban jelent meg. Miért most írok róla? Szerintem a végére kiderül. KENTIN JIVEK egy Párizsban élő zenész, énekes, aki a napokban küldött nekem egy barátságos emailt a lemez linkjével. Belehallgattam és tudtam, hogy írni fogok róla. Főleg azért, mert eleve csak olyan dolgokról írok, amikben érzek valamit és nekem tetszenek. Pusztán csak azért, mert jön egy link ezt nem teszem meg, ha nem tetszik. Leginkább azért nem, mert ami nekem nem jön be, attól az előadónak energiái vannak benne és ez csak az én nézőpontom és másnak még tetszhet. Ebből kitalálható, hogy ez a lemez elsőre bejött nekem. KENTIN elég régóta jelentet meg lemezeket, ahogy ez a bandcamp profiljából kiderül és az utolsó nagylemeze a NO AGE. Több hangszeren játszik a zenéje itt leginkább elektronikus alapú, de van benne ambinet, pszihedelikus-folk (ezt ő hívja így és közel is áll a valósághoz), kicsit sötét tónusú zenei képvilág jelenik meg nála, ha csak gitárral játszana, akár a neofolk kategóriába is beillene. Bár, sok előadó nem szereti ezt a stílus címkézést.
Az egyesült államokbeli Portlandben működő Frequency Killer bemutatkozó kétszámos anyaga, ami ma szembe jött velem a neten. Gyorsan meg is hallgattam. Kellően izgalmas és feszes, hogy írjak róla egy rövidet. A zenekar egy másik portlandi banda romjain alakult, ami állítólag post-rock zenekar volt. Na, ez nem a zene!. A triót a következő arcok alkotják: 
Annyit elöljáróban, hogy ez egy gyönyörű szép kiadvány és szívesen meg is rendeltem volna a majd 60 dolláros ára ellenére is. Viszont a postaköltség olyan izmos egyedül, hogy kénytelen voltam a realitás talaján maradva lemondani a fizikai formátumról. JARBOE munkáihoz nagyon régóta kötődöm, minden alkalommal megnéztem ha Magyarországon lépett fel, mert olyan erő és spiritualitás van benne, mint kevés előadóban és engem már a színpadon való megjelenése is magával ragad. Az új lemezének a címe és a borító is teljesen egyértelműen szellemi minőséget képvisel. A cím egy tibeti buddhista és bőn (Tibet ősvallása a buddhizmus előtt.) vallásban gyakorolt gyakorlatra a Cső-re (Chod) utal, ami nagyon elnagyolva, az ego-hoz való ragaszkodás elvágásának gyakorlata. A borító pedig pergamenpapírra nyomott, ami nagyon szép lett és ez a megrendelő oldalról kiderült. Ez egy nagyon - nagyon szép vinyl kiadvány.
Ebben az évben azt hiszem, ez a harmadik posztom a MISSING FOUNDATION-ről. Mit csináljak, ha nem birok leakadni róluk? Olyan 25 éve! A bandcamp oldal ismét töltődött új tartalommal. Pete Missing nem viccel, mert mindenféle mixet, elektronikus, industrial kísérletet is fel rakott az oldalra. Jó leginkább elektronikusat, meg az eredeti Missing nagylemezeket. No, de a lényeg nem ez, hanem a Nature Is Wathing You című új lemez anyag, ami sajnos csak digitális formátumú. Amit egyébként a következő "különítmény" készített: P
Nyolc év telt el az utolsó Death In June nagylemez megjelenése óta. Én azt gondoltam, hogy nem is lesz több lemeze, mert 2016-ban, Douglas P. utolsó turnéról és visszavonulásról beszélt. Amiben, semmi meglepő nem volt akkor. Ehhez képest, november 18-án megjelent a Essence! című új album, aminek a beharangozója is csak néhány hónappal ezelőtt volt. Nem fogok a Douglas-ról és munkásságáról írni, mert szerintem nem nagyon kell és nálam jobban írók ezt megtették. Ráadásul piszkosul elfogult vagyok vele és lemezei egy jelentős részével kapcsolatban is. Főleg, hogy személyesen is néhányszor találkoztunk, illetve néhány lemezét már több mint, 20 éve hallgatom.
Az angol LUSTS-nak második albuma a Call Of The Void, a debütáló lemezük 2015-ben jelent meg Illuminations címmel. A zenekart egy testvér pár, Andy és James Stone alkotja. Nem fogok sokat írni róluk, meg a lemezről sem, mert nem akarok. Nem azért, mert nem jó, hanem mert tényleg nem akarok. Ez egy pop lemez, egy rohadt jó indie-pop, szinti-pop, angolszász gitárzene ötvözet.
