(2015. Malignant Records)
Néhány hónapja követem és keresem a 2009-ben alakult, görög Shibalba munkáit és vártam már az új teljes nagy lemez megjelenését, ami a csoport második önálló albuma. Az elmúlt években, egyfajta ritual - dark ambient, ambient stílusban készítettek különböző, más csapatokkal közös lemezekhez felvételeket.
Ezeknél persze több mindent hallgattam, de ezeket sokat! Amit nem ismertek, abba hallgassatok bele.Köszönöm az elmúlt féléves figyelmet!
Bizonyára kevesen tudjátok, de Európa egyik legvaskosabb noise-rock zenekara a szomszédban Horvátországban működik. A Joe4 utolsó nagylemezét 2012-ben jelentette meg és Steve Albini (Big Black, Shellac, stb) keverte. Én nem ismerek náluk erősebb megszólalású "klasszikus" amerikai hangzású noise bandát a környéken. Erős, dinamikus, húzós. Nagyon jó csapat!
A zenekar a 2016-os évben új lemezt szeretne készíteni, ezért kiárusítja eddigi lemezeit és pólóit, hogy abból finanszírozza az új lemez felvételeit.
Pl: Njegov Sin nagylemez + EnolaGay EP- 15 euro+posta, Njegov Sin CD 5 euro.
Megtehetitek támogassátok a zenekart és rendeljetek!
Ilyen, állat:
(2015. Nation Records)
Hihetetlen meglepetés ért azáltal, hogy rátaláltam a Fun-da-mental új lemezére. Azt hittem, régen nem létezik az Aki Nawaz vezette különítmény. A ’90-es években többször is láttam őket élőben, utoljára a 2004 körül, Belgrádban, ami egy nagyon kemény koncert volt. A zenéjük élőben (és lemezen is) hip-hop ötvözve, erős elektronikus kísérettel, közel-keleti, indiai tradicionális zenei hangmintákkal, ütősökkel. Minden fellépésük és minden megnyilvánulásuk a globalizáció, az Egyesült Államok és a kapitalizmus bírálatával van tele, némi politikai iszlám felhanggal fűszerezve. Az utolsó, 2006-os All is War nagylemez már nem tetszett annyira, azóta meg szinte semmit sem hallottam róluk.
Korábban kiraktam már egy Neurosis koncertet, ami szintén ebben a klubban zajlott. Most jöjjön egy újabb kedvencem videója a GODFLESH szeptemberi koncertje. Remélem hamarosan lesznek a környékünkön is!
(Egetvaerelse 2012.)
A lenti lemez kritika megjelenése óta, 2014-ben megjelent még egy nagy lemezük, plusz egy split lemez a The Ex-el. Esetleg, ha meg van valakinek küldj el! Köszönöm!
A 2013-as 9. Újbudai Jazz Fesztivál programját böngészve találtam rá a Dániában működő Selvhenterre. Megnéztem néhány videót, és azok rendesen felkeltették az érdeklődésemet. Így szeptember 7-én szombaton, jobb dolgom nem lévén, elmentem az A38-ra megnézni a zenekart.
Az öttagú zenekar tagjai: Maria Diekmann – hegedű, Sonja LaBianca – szaxofon, Maria Berter – harsona, Jaleh Negari – dob és Anja Jacobsen – dob. A nevek felsorolásából kiderülhet, hogy egy női zenekar állt színpadra két dobossal – ami már eleve egy figyelemfelkeltő felállás! Milyen zenét is játszanak a lányok? Olyan noise-rockot, amiben nincs gitár egy darab sem, ami nem is noise-rock, hanem valamiféle noise-free jazz keverék. Ez a meghatározás leginkább a lemezre igaz, mert ugyan az is zajos, de sokkal jobban kivehetők az egyes hangszereken való kísérletezések, megőrülések.
(2015. Self Released)
A zenekar neve, - ami egy Cocteau Twins szám címe is volt valamikor - és a nagyon furcsa album cím az, ami Igazából felhívta a figyelmemet, a kanadai Edmontonban működő duóra, amelynek tagjai: Amanda Trajkovski – basszusgitár, programok, ének és Philip Traikovski – gitár, programok, ének. A zenekar 2014-ben alakult és ez az első hosszabb lemezük, ami a napokban kazettán(!) jelent meg, illetve digitálisan a bandcamp oldalukon.
Ugyan néhány helyen már láttam kirakva, de én is kipakolom, mert ez egy nagyon jól sikerült koncert videó a Neurosis-tól. A Warsaw egy klub New York-ban, aminek van ugyan lengyel kötődése, tehát a koncert nem a lengyel fővárosban volt.
Setlist itt: http://www.setlist.fm/setlist/neurosis/2015/warsaw-brooklyn-ny-13f7ad05.html
Köszönet http://unartignyc.com/ -nak a feltöltésért!
(2015. Bedroom Suck Records)
Nem tudom, hogy szégyelnem kellene-e magam, de korábban sohasem hallottam a Love Of Diagrams nevű ausztrál zenekarról. Csak azért kezdtem így, mert a zenekar 2001-ben alakult és a Blast a negyedig nagylemezük és ahogy elnézem a Facebook profiljuk alapján elég ismertnek tűnnek, legalábbis a saját kontinensükön biztosan, és bár volt európai turnéjuk is, én eddig nem hallottam róluk. A zenekar trió felállásban működik, amelynek tagjai: Antonia Sellbach – ének, basszusgitár, Monika Fikerle – dob és Luke Horton – gitár, ének.
(2011, Nonesuch)
Szokatlan lehet, hogy egy kortárs zeneszerző művéről írok, de mivel ez egy webzine, és én nagyon kedvelem a munkásságát, ezért akár írhatok is róla. Egyébként a kortárs zenéről Rácz Zoltánt, az Amadinda Ütőegyüttes vezetőjét idézném: „Ami ma zene, az mind kortárs, nem is értem miért kategorizálunk…”
(Angry Love Productions 2014.)
Erről a lemezről tavaly ilyenkor írtam: azaz 2014-ben. Kapott hideget - meleget másoktól, nekem azóta is tetszik a PTV3 utoljára megjelent nagylemeze.
Miért hallgassátok meg?
Egyrészt, mert valamiért mindig izgalmas számomra egy új PTV megjelenés, még ha tudom is, hogy ez már nem az a produkció, mint régen volt; másrészt, mert Genesis Breyer P – Orridge valahogy nem hagyja magát eltüntetni és valamiért még mindig érdekel, hogy ő és csapata mit művel. Nem fogok nagy litániákat írni, de hozzá és a változó "birgádjához" köthető az acid house stílus kitalálása, egy csomó elektronikus, kísérleti zenei őrület életre hívása, arculatváltások, performance-ek, sok száz kiadvány, még ha az "életműben" lehetnek megkérdőjelezhető pontok is. Nem kikerülhetőek bizonyos műfajokban és nem mellesleg olyan emberekkel dolgoztak együtt, mint Rose Mcdowall, John Balance (Coil), David Tibet (Current 93), Hirmal Örn Hilmarsson, Marc Almond és még sorolhatnám.
Irk – Bread and Honey
(Self Released, 2014)
Kutakodtam a neten némi noise-rock utánpótlás miatt, így találtam az angliai Leedsben működő Irk zenekarra. Ezen az a 2014-es EP-n kívül idén megjelent egy split lemez is a londoni Wren-nel közösen, így mindkettőről írok néhány mondatot.
„standing up or falling down” – Andersen: Standing Up
„where to start slow death of the highest
order not that not today you know where
to start here... in ...budapest” – Andersen: Budapest
Az idei esztendőben is lebonyolításra került Németország (és talán a világ) második számú neofolk örömünnepe Lipcsében. Csak halkan jegyzem meg, a Runes + Men olykor már túl is szárnyalja a WGT ezen irányú kínálatát. Nem kívánok a részletekbe bonyolódni, inkább csak egyfajta összegzés lesz ez az esemény kapcsán.