Voychech – This ain’t No Joy Joy
(2015. Self Released)
A seattle-i Voychech-re a bandcampen akadtam rá. Nem hallottam még róluk, de nem is hallhattam, mert a 175. rajongójuk a Facebookon én vagyok. Tehát kizárt, hogy nagyon felkapott és nagyon ismert lenne. A leírásokból és a Facebook profilból úgy tűnik, hogy négy unatkozó 30 feletti fickó csinált egy zenekart, ráadásul mind a négy tag máshogy fogalmazza meg, hogy milyen zenét is játszanak. A zenekar tagjai: Jimmy Eager – gitár, Jake Reisenbichler – basszusgitár, Jeremy Anderson – dob és Cahs Roberts –kiabálás, ének.
Azok, akik a ’90-es években a Gyula – Békéscsaba – Szarvas tengelyen mozogtak koncertek miatt, bizonyára hallottak a gyulai Abigél zenekarról. Sajnálatos, hogy a feledés homályába merültek, igaz már akkor megmondták, hogy „kizárólag a gitárhősök fontosak”. Nem is lettek azok sajnos! No de hogy jön ez ide? Hosszú hallgatás után az egykori Abigél két tagja Szabó Ferenc énekes, basszusgitáros és Rusznyák Csaba dobos új zenekarukban ismét együtt játszanak kiegészülve Oláh Szabolcs gitárossal és Séllei József billentyűssel, Illúzió Zéró néven. Nem siették el a srácok, mert jó pár év munkájának gyümölcse ez a tizennégy számos debütáló lemez.
Régen volt, amikor a Sub Pop kiadó felfedezettjeitől zengett a sajtó, de ma már sajnos kevés hír jön tőlük. Ennek ellenére a kiadó még mindig működik és egész jó zenekarokkal foglalkozik.
Utálom a „supergroup” kifejezést, de mégis leírtam. Ennek ellenére a továbbiakban is mellőzni fogom, még ha az Uxo-ra mondják is ezt a kifejezést! Létezik két zenekar, amely hellyel – közzel ma is működik: az egyik a new-yorki (USA) Unsane a másik az orlandi (Main, USA) Today Is the Day. Az előbbi zenekarban egy Chris Spencer nevű fickó gitározik és énekel, utóbbiban pedig egy Steve Austin nevű figura teszi ugyanezt. A maga nemében mindkettőjük főzenekara kegyetlenül jó banda, saját hangzással és remek lemezekkel. Szóval ezek emberek, kiegészülve Pat Kennedy dobossal és Aarne Victorine basszusgitárossal összehozták a Uxo nevű projectjüket.
A hattagú The Foxery az Egyesült Államok Kentucky államának Louisville városában működik. Eddig két nagylemezük jelent meg, az utolsó 2014-ben és nagyjából ennyi infóm van róluk. A mostani kislemez 2016 januárjában jött ki, azaz rakták fel a bandcamp oldalukra és ez is saját kiadásban jelent meg, mint a korábbi két nagylemez. Nem mellesleg két dobossal és négy gitárossal, és mintha ezen a kislemezen a korábbi néhol indie, néhol post-punkos hatáshoz beugrott volna még valami, hogy mi, az ismertetőből kiderül.
Néhány hónapja követem és keresem a 2009-ben alakult, görög Shibalba munkáit és vártam már az új teljes nagy lemez megjelenését, ami a csoport második önálló albuma. Az elmúlt években, egyfajta ritual - dark ambient, ambient stílusban készítettek különböző, más csapatokkal közös lemezekhez felvételeket.
Hihetetlen meglepetés ért azáltal, hogy rátaláltam a Fun-da-mental új lemezére. Azt hittem, régen nem létezik az Aki Nawaz vezette különítmény. A ’90-es években többször is láttam őket élőben, utoljára a 2004 körül, Belgrádban, ami egy nagyon kemény koncert volt. A zenéjük élőben (és lemezen is) hip-hop ötvözve, erős elektronikus kísérettel, közel-keleti, indiai tradicionális zenei hangmintákkal, ütősökkel. Minden fellépésük és minden megnyilvánulásuk a globalizáció, az Egyesült Államok és a kapitalizmus bírálatával van tele, némi politikai iszlám felhanggal fűszerezve. Az utolsó, 2006-os All is War nagylemez már nem tetszett annyira, azóta meg szinte semmit sem hallottam róluk.
