NEUROSIS - Idén ünnepli fennállásának 30 éves évfordulóját
Nem titok, hogy az egyik nagyon fontos zenekar számomra a NEUROSIS, amibe ha valaki elmerül, nem csak a nehéz gitárokat és az üvöltést fogja értékelni, hanem egész más csatornákat is kinyit az emberben.
A zenekar idén ünnepli 30. születésnapját, amihez új kiadványok és koncertek is társulnak.
Megjelenik egy LP + CD box set 11 albummal igen vaskos áron, plusz az új lemez utómunkálatai is folynak. Továbbá jelen állás szerint néhány európai koncertdátum is van. Egyenlőre hozzánk legközelebb a csehországi Brutal Assault Fesztiválon lépnek fel, amely fesztivál egyébként ismét erős kis programot rakott össze.
2016. április 16-17-én pedig a belga Roadburn Fesztivál is kap belőlük. Én azért reménykedem, hogy egy nem fesztiválos közeli városban is megnézhetjük őket!
Végezetül ide rakom egy 2014-es koncertbeszámolómat, hátha valaki kedved kap, hogy megnézze őket valamelyik helyszínen.
NEUROSIS (USA), Consecration (Szerbia) – 2014. 07.01.- Zágráb, Pogon Jedintsvo
Nem titok, hogy a Neurosis az egyik alapbanda nálam, akinek a munkásságát figyelemmel kísérem. Szerencsére korábban is láttam őket, de 1999 óta sajnos nem sikerül Magyarországon játszaniuk. (Ami nem feltétlenül a promóterek múlott, még mielőtt, erre gondolna valaki.) Így az európai dátumok kihirdetésekor elkezdtük nézni a legközelebbi helyszínt, ami Zágráb volt. Viszonylag gyorsan kialakult az utazás módja és csapata, amiért köszönet a Torn From Earth-ös srácoknak.
Elég hamar odaértünk, így meglepve tapasztaltam, hogy a helyszín az egykori Močvara, nem valami idegen klub, csak a név volt más a jegyen. Már eleve ennek örültem, mert korábban jártam ott, és az is nagy élmény volt. A beengedés után a merch pult megtámadása következett, kis csapatunk pólók, cd-k vásárlásba fogott. Volt egy-két vicces szitu az általunk csak „butiknak” nevezett pultnál…
Az estét a belgrádi Consecration kezdte. A trió felállású csapat kitett magáért! Tejesen élvezhető, húzós koncertet adtak. Mivel korábban nem ismertem őket, nekem minden szám újdonság volt. Érdekes stíluskavarodás volt post-rock, pszichedelkus-rock és metal műfajban. Úgy tűnt, mintha az egész koncert egy érési folyamatot prezentálna. Ahogy közeledett a koncert vége, úgy lettek egyre erősebbek és élvezetesebbek a dalok. Jó banda volt! Itt bele lehet hallgatni: http://consecration.bandcamp.com/album/univerzum-zna
Kicsit aggódtam a főzenekar koncertje miatt, leginkább azért, mert ugyan Pete Inc. – korábbi vizuál tag – vetítéseit nem nyomta le a Josh Graham féle háttérvetítés, de egy ideje már semmilyen vetítés nincs a koncerteken. Korábban valahogy a műsor szerves részét képezte ez a fajta vizualitás, ezért aggódtam, hogy csökkenteni fogja az élményt. Arról is jöttek a hírek, hogy a zenekar nagyon fáradt, így az sem tűnt jó előjelnek.
Majd lassan kihunytak a fények, aztán elkezdődtek az A Sun That Never Sets taktusai. Nagyon jól szólt az első perctől kezdve az egész, de az első szám alatt még próbáltam felfogni, hogy újra Neurosis koncerten vagyok. Az erős kezdést a következő Locust Star fokozta, itt éreztem újra, hogy az amerikai zenekarban lévő erő újra lesújt és kezd beszippantani. Utána jött az Honor Found in Decay-ről az At the Well, ami az egyik legerősebb szerzemény róla. Még egy albumot vissza, és Distill jött a Given to the Rising-ról, ami már teljesen elkapott. Bevallom őszintén, ott rohadtul nem érdekelt, hogy melyik számot játsszák, csak játszanak. Utólag rekonstruáltuk a sorrendet. Folytatás tovább a Neurosis sötét folyóján a The Tide-dal, majd az utolsó két lemezről a három legerősebb szerzemény következett, a Water is Not Enough, My Heart for Deliverance és a Bleeding the Pigs. Nem tudom, hogy az időérzékem a koncert melyik pontjánál hagytam el, de ennél a „sűrítménynél” már biztosan nem volt meg! Természetesen a levezetés sem volt egyszerű a The Doorway-el és záró nótaként a Stones from the Sky-al, a végének totális szét zaj-effektezésével. A koncert jó másfél órája semmilyen kérdést nem hagyott bennem a Neurosis-szal kapcsolatban. A Scott Kelly, Steve von Till, Dave Edwardson, Noah Landis, Jason Roader ötös nagyon egyben van! Legalábbis valami nagyon működik közöttük, mert sem fáradságnak, sem egyéb negatív körülménynek nyomát sem láttuk rajtuk. Erős, energikus, valami olyan emberi belső erőket megmozgató koncert volt, amit kevés hasonló stílusú zenekar tud elérni. A koncert végén az egyik nagyon kedves útitársunkkal, aki először látta a zenekart beszélgettünk. Persze elmondta, hogy hihetetlen élmény volt, de leginkább az szemlélteti, hogy milyen is volt, amikor azt mondta: „Nagyon jó volt. Néztem, és az elején még a kólás üveg a kezembe volt, majdnem tele, de azon nevettem a végén, hogy közben nem emlékszem, mikor ejtettem el és hova tűnt.”
Írtam az elején a vetítésről. Kár volt félnem, mert nagyon működik ez anélkül is! Nem akarom kisebbíteni a vetítések erejét, de beléd vág és átjár ez a zene körítés nélkül is, ha vevő vagy rá!
A 2011-es bécsi koncert is tetszett, de ez mindent vitt, eddig az év legjobb koncertje volt számomra, hangzásban, hangulatban, setlistben, mindenben! (Pedig volt már eddig egy-két igazán jó!) Kár lett volna kihagyni, legközelebb újra!
Köszönet a képekért Simicz Ferinek!
