Furcsa lehet, hogy nem egy lemezről írok, és talán a cím is érdekes. A végére kiderül, hogy miért választottam ezt a címet. Persze a zene itt is a fő vonal, de számomra egy kicsit többről is van szó; ráadásul nagyon kevés magyar nyelven megjelent utalást találtam a csoportról, ezért fogtam hozzá az íráshoz.

A Phurpa egy olyan orosz zenei alakulat, ami magába foglal egy performance csoportot is. A csapatot 2003-ban alapította Alexei Tegin, Dmitry Globa, Eduard Utukin, Anastasya Tomskaya  és Pavel Selchukov. A Phurpa szó (tibetiül) egy tibeti rituális hárompengéjű tőr nevét takarja, amely egésze a világ tengelyét szimbolizálja,  feladta a negatív, kontroll nélküli erők legyőzése.

Gondolom, Tibetről mindenkinek a buddhizmus jut eszébe, de azt lehet kevesen tudják,  hogy Tibet őshonos vallása a bon (vagy bön vagy phön) a buddhizmus X. századi  erőteljesebb elterjedése előtt nagyon erősen jelen volt Tibetben. A klasszikus hitük a szellemekre, démonokra épül, ami a samanisztikus felfogás szerint, földben, vízben, levegőben és az emberekben is élhetnek. A buddhizmus térhódításával a bon háttérbe szorult, de nem tűnt el véglegesen, hanem a két vallás rítusokban, számos dologban keveredett, és érintkezik egymással a mai napig. Magáról az ősi bon vallásról nagyon kevés írásbeli feljegyzés maradt, a tibeti buddhista hagyomány vitte magával spirituális tradícióit, így a tibeti buddhizmusban is jelen van. A bon hagyomány jelenleg is él és gyakorolják, és szintén rendelkezik buddhista elemekkel. Nagy vonalakban ennyi, mert sajnos vallástörténész sem vagyok, de a neten számos írás található róla. ( Részletes leírás: itt)  

Akkor ez most hogy is jön ez ide?

A csoport az előadásain a bon vallás rituális hangszereit használja, illetve a tradícionális ének és mantra recitálást. A hangszerek közül például dobokat, hangtálakat, csontból készült trombitát, a tibetiek több méter hosszú mély kürtjét és egyebeket, melyek a szertartások hangszerei elsődlegesen, és ezekkel az előadások alatt egyfajta meditatív atmoszférát hoznak létre. Azok számára is, akik számára az a megszólás idegen vagy nem tudják értelmezni ezen zenei megnyilvánulást, egyszer nagyon érdekes lehet a Phurpa bármelyik lemeze vagy videóanyaga. Minimalista, de egyben nagyon erős is. Láttam címkéket is, mint drone vagy experimental, dark-ambient - amennyiben nem a szakralitás felől közelítünk a zenekar felé, akkor egy átlagos hallgató számára akár ezek a kategóriák is beleférnek, de semmi elektronika nincs jelen. Minden lemezfelvétel és minden videóanyag nagyon mély. Nem úgy használják a bon hagyomány zenei elemeit, ahogyan a például a dark-ambient előadói hangmintaként, hangulati elemként, hanem konkrétan, teljesen autentikusan a bonhoz köthető hangzásvilágként. Az előadásban sincs semmi extrém, hanem a rituálé egészét követi, megjelenésben, a megszólalásban és a hangulati elemekben is. Nem könnyű végigülni vagy akár végig is nézni egy ilyen előadást, de érdemes vele megpróbálkozni. Kivéve, ha egy kerek zenei, technikai élményt szeretne a hallgató, akkor inkább nem ajánlott, mert az nem lesz benne, viszont annál több spiritualitás, hitelesen. Jó merülést!

https://phurpa.bandcamp.com/

https://www.facebook.com/PHURPAband/