(2022. Helikon Kiadó)

"A PEN díját bojkottáló szerzők úgy döntöttek, húznak egy vonalat, hogy  a szólásszabadság ettől eddig tart, - és én újra magam előtt láttam az ijesztő szájkosarat, amelyt mindinkább rám akarnak erőltetni, miközben a társadalom egyik rétege egy másik réteg cenzúráját követeli saját nemes szándékú eszméi, illetve a béke meg a jóakarat nevében." - B.E. Ellis - Fehér

El kellett telnie majdnem három évnek ahhoz, hogy a 2019-ben megjelent utolsó Bret Easton Ellis könyv magyarul is megjelenjen. Igazából vártam már, mert mindegyik könyvét olvastam, még ha nem is mindegyik tetszett egyformán. Persze azok az évek elmúltak amikor nagyon átütő volt. Igazából a Hold park volt, ami nagyon tetszett a későbbiek - 2005 -  közül. Az utolsó 2010-es Királyi hálószobák már nem annyira. Szóval valahogy vártam, hogy lesz valami új lendület. Nem vagyok sem irodalmár, sem könyvkritikus, szóval az alábbi sorok inkább olyan érdeklődés felkeltésre szolgálnak. 

A Fehér egy teljesen személyes jellegű könyv. Semmi fikció sincs benne, sőt szokatlanság sem. Az író személyes visszaemlékezése az életének bizonyos helyzeteire. A 2005-ben megjelent  Hold parkban a "betegebb" részletek, fikcióval vegyítve le lettek már írva. Itt inkább történetek vannak bizonyos eseményekhez kötve, ami az íróval történt, meg az ehhez kapcsolódó véleményei. Nagyon sok történet, észrevétel a '80-as években általa kedvelt filmhez kapcsolva mesélődik el, mondódik ki. Nem csak a regényeiből készült adaptációkkal kapcsolatban van ez így, hanem a huszonévesen  Ellis által látottakhoz és kedveltekhez is.  Olyanok, mint az Amerikai Dzsigoló, a Ki ez a lány?, A dolog vagy az Alien, de több más is említve van. Egyébként érdekes dolgokat hoz ki belőlük, meg azt, hogy kvázi fiatalon sikeres regényíróként hogyan hozta össze a sors színészekkel, drogokkal, helyzetekkel. Ugyanakkor azért sorok mögött meghúzódik egyfajta kritika is a mai világgal kapcsolatban, ahol szabad véleményt nyilvánítani, de azért jobb ha nem teszed, mert gyorsan kizárnak közösségek magukból a más vélemény miatt. Marha érdesek például a színészekkel készített podcastjaival kapcsolatban, hogy adásban sokkal visszafogottabbak voltak és elkerülők, mint amikor az adások után beszélgettek. Azért ezen keresztül bemutat megint csak egy művilágot, ami szintén a szerepjátszásról szól.

Viszont ez sokkal tisztább vonalvezetésű önreflexió és saját megosztás, mint a korábbi regényekbe amit belepakolt. Ugyanakkor még ha jól is olvasható, meglepőnek találtam valahogy azt, hogy a csavarok, meg az izgalom hiányzott belőle. Igazán nem a történések folyama vagy a szereplő, szereplők karakterei mozgattak a tovább olvasás során végig, hanem pusztán csak az, hogy mit fog elmondani még. Ez pont elég egyébként nekem. Korábbi könyvei, A nullánál is kevesebben  - az első regénye - , Az Amerikai Psychoban, a Glamorámában és A királyi hálószobákban sokkal inkább kézbe vetették velem a karakterek és a történet folyamatai a könyveit. Szerintem a Fehérben azoknak az olvasóknak, akik az 40 - 50 éves generáció tagjai sokkal jobban megfogható amikről ír. Leginkább azért is, mert egyből tudnak szereplőkhöz arcot, vagy akár filmet kapcsolni. Persze Tom Cuise, Nicolas Cage vagy Richard Gere még meglehet, de vannak olyan nevek, akik után még nekem is utána kellett nézni, hogy legyen hozzá arc is.

Nagyon érdekes részek a homoszexualitásának felvállalásával kapcsolatos és a jelenleg uralkodó, a melegek áldozati szerepéről szóló meglátásainak összefoglalásai. Izgalmas egy meleg, liberális, fehér férfi szemszögéből olvasni, hogy nem egyféle, aktivista gondolkodás van a közösségen belül sem a témáról. Korán sem annyira fekete-fehér ez a vélemény, mint amit a tömegkultúra közvetít. Még csak nem is PC, amit leír. De több ilyen rész is van a könyvben más témákról is.

"Mivel tudtam, hogy sok meleg férfi egyetért velem - miszerint a homoszexuális férfiakat valamiféle végeérhetetlen meleg varieté szereplőiként ábrázolják a moziban és a tévében (gyakran olyan írók és producerek közreműködésével, akik maguk is melegek), vagy kényelmesen tudomást sem vesznek róluk, mint amikor 2021-ben egyetlen legjobb film díjra jelölt műben sem volt meleg szereplő -, azt feltételezem, hogy a büszke, liberális közösség, amelyhez elvileg tartozom, van annyira befogadó, hogy lehetek ártó szándék nélküli kritikus."

A generációk változására, a közösségi média  segítségével meglévő torzulásokra is kitér, a saját generációját is elemezve. Ez szintén szerintem egy elgondolkodtató rész. Természetesen lehet vele egyetérteni, meg nem is.

"Ezzel csak annyit értünk el, hogy tálcán kínáljuk magunkat - ahhoz, hogy árúkat kínáljanak nekünk, felcímkézzenek, célba vegyenek, kibányásszák az adatainkat. Viszont a kultúra demokratizálódásának és az inkluzivitás rettegett kultuszának, amely ragaszkodik hozzá, hogy mindenki ugyanazon törvények és szabályok hatálya alatt éljen, az a logikus végkimenetele - felhatalmazzuk rá őket, hogy előírják, hogyan kellene viselkednünk és kifejezni magunkat."

Ez is egy izgalmas rész, ahogy a Donald Trump győzelme utáni, az ismeretségi körébe tartozók liberális felsőbbrendűségéről - ezek az ő szavai (a szerk.)  - is ír. (Azért ez megerősített benne, hogy a liberalizmus amit én annak hiszek már régen nem  az, aminek hívják. Valami egészen más, de ez nem csak az USA-ra igaz. Nem mintha trumpista lennék.) Ezek a reakciók, történetek is nagyon érdekesek és az egész világra lefordíthatóak. Az Államokbeli választásokról, Trump győzelmével kapcsolatos reakciókról nagyon kemény leírások vannak. Legalább annyira szélsőségesek, mint a konzervatív oldalé. Egyébként Trump megjelenik az Amerikai Psychoban(1991) is, mint Patrick Bateman példaképe többször is. Érdekes végkifejlet.

Igazából az egész könyve nagyon provokatív, főleg ahogy haladunk benne egyre tovább. Egyébként amit az elején írtam, hogy más mint a regények. Más, tényleg! Viszont a témák és a véleményei engem vittek tovább. Kíváncsi voltam kikkel, mivel lesznek még nézetkülönbségei és más meglátásai mint amiket a ma uralkodó trendek diktálnak. Vannak benne bőven és van miből "szemezgetni":

Nem akarok lelőni mindent, meg nem ezt kell elolvasni, hanem a regényt, már ha érdekel Bret Easton Ellis mondanivalója. A végére nekem egyébként teljesen átfordult a fanyalgásom, ami kezdetben volt a fikciók hiánya miatt. A könyvet letéve az volt bennem, hogy nem csalódtam az íróban és megmarad az egyik kedvencemnek.

Vásárlás online: https://www.libri.hu/konyv/bret_easton_ellis.feher--1.html

Az író oldala: https://www.breteastonellis.com/