PAMPLEMOUSSE – Think Of It
(2023. A Tant Rever du Roi)
Nagyon érdekes és megtisztelő megkeresést kaptam a PAMPLEMOUSSE nevű zenekartól. Mondjuk már elve az, hogy a földrajzi tudásom legutolsó szegletétben is kutatnom kellett, hogy ismerőse a sziget neve ahonnan ők jönnek is megfogott. A sziget neve Reunion Island, aminek bevallom utána kellett nézzek hol van. A földarab Franciaország egyik megyéje, csak éppen Európától jó messze, Magadaszkár mellett és az Indiai Óceán nyaldossa partjait. A megtisztelő pedig az, hogy a március közpén megjelenő teljes nagylemezt meghallgathattam tőlük. Valahogy ráéreztek, hogy valami olyasmit játszanak, ami nekem tetszeni fog. Ez még nem lenne elég, akkor az első európai koncertjüket márciusban, a legendás noise-rock UNSANE-nel nyomják le, majd folytatják a turnét Franciaországban és Spanyolországban. Felvezetőnek ennyi.
A zenekar 2017-ban alakult, akkor még trióként megjelentettek egy lemezt, majd 2019-ben kijött a második album. A 2021-es év olyan változást hozott, hogy a trióból duó lett, aminek a tagjai: Nicolas Magi –gitár, ének és Sarah Lenormand – vokál, dobok. A hamarosan megjelenő Think Of It-et ők ketten készítették. A lemezen kilenc dal lesz és az a fajta, amit nem elég egyszer meghallgatni. Még pedig azért nem, mert elsőre nem jön át teljesen. Már hogy az a része, hogy pontosan mi is ez és az sem, hogy melyik szám mennyire „rángat” meg. Nem azért mert nehéz, hanem mert marha jól visszakacsint hatalmas nagy korai kedvencekre. De nem ezzel fogom kezdeni.
Az első Mexican Boys című szám kezdéséről azt hittem valami post-punk cuccocska lesz, de aztán gyorsan sikerül is elfelejteni, mert valami nagyon karcos dal lesz belőle. Ami valami kicsit punk, kicsit talán noise-rockos megszólalású dallá érik. A második Empty Pool meg egy totál underground rock felvétel. Marha jó az ének benne, meg a kiállások is mert fenntartják a feszültséget. Aztán a közepe meg valami olyan sludge-metal felé kaparó valami lesz, ami miatt csak pislogtam. Nagyon összeáll még úgyis, hogy csak két hangszer van benne. Az ezt átváltó Derr, Maine is egy tök izgalmas szám a gitár miatt, mert ugyan nekem tiszta noise-rock, de olyan jó ’80-as évek végi garage - rockos lepattanókkal van tele. Meg tökös is. A negyedi One Million Dollar meg tök indie-rock valahol nekem a Pixies körül. Jobban nem tudom megfogni. A következő Fat Hollywood, meg az igazi vaskos darab. Itt már nagyon oda tudtam rakni mondjuk az UNSANE mellé, mert nagyon olyan a dal. Energikus dob, kapargatós, pumpálós gitár, majd a megfelelő „felrázási idő után” kirobban, mint rázott sör az üvegből, ami próbálnak vissza folytani csak nem megy. Erős dal, pedig hangszeres szinten talán az egyik legegyszerűbb.
A folytatásban sikerül visszakanyarodnia punk felé. A gitár és az ének is nekem azt hozta be. Persze van gitárban egy olyan effektezés ami „nem oda való”, de pont ettől nem lesz unalmas a dal, mert azért elég egysíkú lenne, de ettől frankón izgalmas lesz. A következő Cactus ismét más típusú szerzemény, valahogy a Fugazi ugrott be róla. Csak a megszólalás miatt, a gitár és a dob nem annyira egyértelmű áthallású szerencsére. A nyolcas I’m Not Dietsch meg az amcsi noise-rock és a punk vonalat villantotta be, itt is azért beköszönt a fejemben az Unsane neve. Ez is az izmosabb, energikusabb és vágósabb számok egyike. Kemény! Az utolsó Le Ballade de Steve. egy remek záródarab, mert egyrészt lassúbb és nyugodtabb, mint a korábbiak. Viszont nagyon érdekes benne az ének és a végére, azért van egy kis zaj, talán shoegaze beütés.
Szerintem, aki bírja a Touch’N’Go Records dolgait, szereti a ’90-es évek hangzásait és olyan bandákat, mint a Girls vs. Boys, Fugazi, Shellac, Unsane vagy a korai grunge-os dolgokat, azoknak tetszeni fog ez a lemez. Szerencsére ez is egy olyan lemez, amit érdemes többször meghallgatni, hogy megérjen a hallgatóban.
A lemez itt lesz megtalálható: https://atantreverduroi.bandcamp.com/album/pamplemousse-think-of-it
