(2023. Symphony of Destruction)

Pont agyalgattam, hogy valami karcosabb cuccot hallgatnék, erre pont „szembe jött velem” az Izomerőszakpogó Distro kínálatában az oaklandi ADRENOCHROME új lemeze. Belehallgattam és egyből végig is ment az LP anyaga a bandcamp-ről. Plusz a zenekar neve bevillantotta a The Sisters Of  Mercy egyik korai számát, aminek ez a címe. Valahogy úgy érzem, hogy nem véletlen a névválasztás! A négyes tagjai: GINA MARIE – ének, ANDRES RUIZ –gitár, ALEX RIVAS basszus és BRIANNE HANSHAW dob.  A zenekarnak ez az első teljes nagylemez és elég erősre sikerült. Legalábbis nekem nagyon bejön. A lemez egyébként 2022 nyarán jelent meg, a vinyl kiadás ért el Európába a múlt hónapban, így került a lejátszás listámba.

Az albumon 10 dal van és mindegyik tetszett. Pedig nincs nagy stílusváltás a számok között. A második hallgatásnál azon agyaltam, hogy kitudok-e emelni valamit. Nem igazán és nem azért mert unalmas. Inkább azért nem, mert az összes szám karcos punk, nem csak punk, talán dark – punk vagy inkább csak dark…  Mit is értek ez alatt? Azt, hogy a zene sokkal közelebb van a punkhoz, mint mondjuk a dark – wavehez, viszont az összkép, meg mégis a dark felé húz nagyon erősen.  Női ének, „vágó” gitárok, szinte „klasszikus hangzású” basszus menetek jönnek sorra benne. Néha volt olyan érzésem, mintha egy punkba tekert Bauhaus dalt hallgatnék, mondjuk ilyen volt a címadó In Memoriam. Máskor meg egy a picit felgyorsított korai Christian Death jutott eszembe. Mondjuk a harmadik Lost City-ről vagy a hetedik Vanishing Point-ról. Az ének meg a gitár nagyjából végig fenntart egy kicsit zaklatott feszült hangulatot, a dob, meg a basszus pedig keményen tolja végig a szilárd alapot alá. Persze vannak olyan pillanatok is, amikor a basszus előretör egy kicsit, de csak azért, hogy később vissza adja a terepet végül az ének – gitár kettősnek. Ez alapján lehetne azt gondolni, hogy utóbbi kettős lenyomja a ritmus szekciót. Nem, sőt nagyon jól támogatják egymást.

Nagyon jó lemez, mert ugyan bevillantak bandák, de az ADRENOCHROME egyik sem. Sőt van a valahogy valamiféle frissessége, őszintesége és pulzáló energiája. Igazi punk vagy dark-punk vagy nem tudom, de marha jó! Hallgassátok!

Meghallgatás itt: https://adrenochromeoakland.bandcamp.com/album/in-memoriam

Fbook: https://www.facebook.com/profile.php?id=100064055444536