(2025. Swiss Dark Nights)

Aki követi a blogot, meg a dark-wave, synthwave színteret, az már a kiadó nevéből szerintem tudja, hogy nagyjából.  mire számíthat. A MISFORTUNES  Ioakim Vasileiadis görög zenész szóló projektje. A Voices Never Heard a negyedik lemeze ami ezen a néven megjelent. A lemez annyira firiss, hogy napokban jött ki hivatalosan, így az hogy elég gyorsan meghallgattam köszönhető annak is, hogy pont betalált nálam. Igazán könnyű, de még is valamennyire borongós dologra gondoltam. Ez a lemez meg pont ilyen, hogy mitől is azt meg a felvezetőbe nem írom le, mert így se biztos, hogy végig olvassátok, de hátha.

(2024. Chicken Attack Records)

Az E.V.A  egy Granada - Bristol kapcsolatból 2019 végén alakult post-punk négyes. Lövésem sincs, hogy ez pontosan mit jelent, de az gyanítom, hogy a tagok spanyol és angol nemezetiségűekből állnak. Előbbi biztosabb, utóbbit nem tudom. A zenekar tagjai: Dom - gitár, Jose - dob, Ted - basszus és Violeta - ének. A lemez felvételek mindenesetre biztosan Granadában készültek. Megint csak gyanítom de a zene írás meg Bristolban történt, mert ott élhetnek. Nem túl termékeny zenekarról van szó, de ennek ellenére szerthető az egész EP. Na, ez pont azaz EP ami miatt, szomorú szoktam lenni hogy csak az, és nem egy teljes nagylemez. Kitalálható, hogy ez a római II című lemez, akkor talán van egy is. Igen van, és az 2020-ban jelent meg, pont ugyanennyi dallal. Azt hiszem nem kell ezután magyarázzam, hogy mitől gondolom, hogy nem túl termékeny a csapat.

(2024. Self Released)

Kevés  magyar metált hallgatok mostanában, mert egyrészt nem jut el hozzám vagy mire eljut már nem írok róla, mert mindeki "kiírt" belőle mindent. Mondjjuk a GYILKOSt követem egy ideje és  mindegyik lemezüket hallottam. Igaz, az utolsó megjelenésük jó régen volt már. Na, most itt van a Mortality Echo címen futó új EP. Szóval mihelyt "szembejött" velem rá is fordultam. Azt hiszem jól is tettem, mert úgy "odavágtak", hogy egy félmosolyt is megengedtem magamnak. Plusz azt hiszem ilyen gyorsan nem írtam az utóbbi időben frissen  megjelenő anyagról. Valahogy ez nagyon kiakart belőlem szakadni. Egyébként meg nagyon kellett, hogy felrázzák a napom. A trió felállás tagjai: Sefcsik Márton - gitár, ének, Hudák Máté - basszus és Markó Dávid - dob. Végülis erős csapaton ne változtass. 

(2024. Gladivs Records, Sky Burial)

Néhány éve figyelem Willheim Grasslich munkáit, ami azzal kezdődött, hogy egy másik zenei megnyilvánulását az UGFC-t volt szerencsém látni és hallani élőben Pozsonyban. Igen csak erős előadás volt. Azóta több megjelenését meghallgattam vagy legalább belehallgattam. A most fizikai formátumban is megjelenő BLIND RULER CURSED LAND anyag magamtól is bekerült volna látókörömbe, ezáltal a hallójárataimba is, de mivel kaptam az alkotótól egy linket is hozzá, nem kellett arra várjak hogy legyen időm internet elé ülnöm. Mivel koncepció és művészi szempontból sem fontos az, hogy kitakar a név, hanem hogy  mit fogalmaz meg és ad át az alkotó, ezért ezzel a résszel nem tölteném az időt. A Music for Firewalkers számomra a projekt egyre formálódó és néhol finomodó oldala, úgy hogy azért megjelenik az elmúlt évek folyamata is benne. Mire gondolok? 

(2024. blindblindblind)

Hogy lehet lelőni egy recenziót egy mondattal, hogy már a lényeg is benne legyen? így: Ez egy gyönyörű lemez! Persze azért érdemes megmagyarázni, már ha elolvassa valakit ezeket a posztjaimat, hogy miért is gondolom ezt. Hazudnék, ha azt írnám Vály Sándor munkáit  ismertem korábban. Sajnos nem. Miért írok munkáit? Azért, mert ő elég sok felé mozog a kortárs művészetben. Fest, zenél, audiovizuális dolgokkal is foglalkozik, meg még ki tudja mivel. Amikor megnéztem a honlapját (lásd. a linkek között lent) nagyon meglepett menyi minden alkotott és lakot, plusz számomra vannak ott nagyon izgalmas installációk, képek egyebek. Egyébként bevallom, mindez azután történt hogy meghallgattam Prayer-t. Visszatérve a lemezre.

(2024. Self Released, Sister Cylinder)

Az USA Indiana államában működő SWAN WASH lemeze nem friss, mert idén májusban jelent meg. Akkor is nagyon bejött, csak valahogy kimaradt a recenziókból. Most újra a lejátszómba került, így mindenképpen írni akartam róla. Azt érdemes tudni, hogy az Egyesült Államokbeli Wyatt Worcel - dob, szintetizátor, ütősök, Jack Andrews - gitár és Scott Ferguson - ének, basszus, szinti alkotta trió debütáló albuma a Shadow Shadow, de nem feltétlenül újak a dalok. Csak hogy stílusban megadjam az irányt, a zenekar egy Siouxsie and  the Banshees tribute zenekarként indult 2017-ben. Szerencsére nem maradtak meg annál, hanem elkezdtek saját számokat is írni.

(2024. Self Released)

A lengyel Marcin Kaczmarek SAM nevű porjektlének egyik lemezéről már írtam korábban. Mivel folyamatosan dolgozik valamin, ezért a szintén idén megjelent Bad című lemeze kimaradt nálam, de a most kijött  két számos  Signs nem. Mondjuk az is igaz, hogy ez a két szám majdnem 55 perc. Ráadásul ezt most a SAM nem is egyedül csinálta, hanem Szczepan Kaczmarekkel közösen, őt takarja a SYN név. A lemez egyébként nagyon nyugodt, fegyelmezett és eléggé "leültetős". Ami leginkább a hangszerelésnek is köszönhető. Lehetséges, hogy a HANG szót meg is nyomnám kicsit. Leginkább gitárra, effektekre, midizett hangokra, elektronikára épül a lemez.

(2024. Self Released)

A HIDEG RONCS több anyagáról írtam már. Egy hosszabb szünet után lassan 10 éve újra aktívak. Mindig is kedveltem amiket csináltak, mert különleges volt, ahogy az experimentalt, a nosie-t és az ambientet ötvözték. Számos anyagot jelentettek meg az elmúlt években is, készültek remixek, de teljesen új anyag elég régen nem jött ki. Most viszont igen. Igazából nem az lepett meg, hogy elkészült valami, hanem az hogy nem a "szokásos" két basszusgitár, elektronika a megszólalás alapja. Oké, az utóbbi az elektronika maradt. A Megtartó egy egy számos teljes lemezhosszúságú hangfolyam, ami szerintem nagyon érdekes és izgalmas lett. Border Ferenc és Rácz Mihály duója megint csak egy jó kis anyagot rögzített a hangok és a hangokba "belemerülés" szerelmeseinek, de a munka módszer egész más volt, mint korábban. 

(2024. Cold Spring Records)

Igen, nem "mai gyerek" ez a felvétel gyűjtemény. De szerintem mindenki tudja, hogy a megjelent Peel Session-ök arany árban mennek manapság. A legendás brit rádiós megkerülhetetlen név a zenében, szinte stílustól függetlenül karolt fel zenekarokat. A PITCH SIFTER meg azt gondolom, hogy egy igazán erős banda volt a '90-es évek elején. Amikor elhangzik az a szó, hogy industrial - metal, nekem ők, meg a Godflesh ugrik be egyből. Nem a később "kipolírozott", ezzel a cimkével felruházott zenekarok. A legmeglepőbb az, hogy a zenekar még mindig aktív, igaz új lemezt 22 éve nem adtak ki. Persze sokkal inkább az elektronika felé hajlik már a zenéjük, de ez a fordulat már megtörtént az 1998-as www.pitchsifter.com lemezük megjelenésekor. Én nagyon kedvelem az angol Cold Spring Records kiaványait, mert az új dolgok és a distro mellet egyfajta értékmentést is folytatnak. Szerintem egy ilyen értékmentés ennek a Peel Session anyagnak az újrakiadása is.

(2024. Alfa Matrix)

Mindig is szerettem az elektronikus zenéket, főleg a '90-es évek elején, közepén készülteket. Ennek a mondatnak lesz még a recenzió szempontjából lényege. Szóval a belga Alfa Matrix kiadó leginkább elektronikus zenével foglalkozik, így a FIRST AID TECH is ilyen típusú zene. Viszont a zenekar nem belga hanem magyar, ami Gazdag Istvánt takarja. Korábban írtam egy posztot a facebookon az egyik számáról, ami rohadtul tetszett. Erre "kidobott" a F.A.T.. egy teljes lemezt, ami igen csak erősen megmozgatott. Ráadásul nem is rövid, mert 22 szerzemény található rajta. Szerencsére már nem az a világ van, hogy jön a hülye szöveg, hogy csak a gombokat nyomogatja valaki. Na, mert ha "csak" gombokat is nyomogatna az alkotó,  ez számomra akkor is egy világszinten is értékes produkció lenne. Aki kicsit is foglalkozik ezzel a műfajjal, mára már nagyon jól tudja, hogy rohadtul nem erről van szó. Elképesztően jó anyag. A miért  jó kérdésre  a válasz, meg ott van a beatkeben, meg a  hangokban. 

(2024. Ipecac Records)

Gondolom majdnem mindenkinek megvan, hogy a fent nevezett amerikai négyes új lemezt adott ki 26 év után. De még milyet. A David Yow - ének, Duane Denison - gitár, David Wm. Sims - basszus és Mac McNeilly - dobok csapata egy olyan lemezt rakott le, ami nekem, mint a régi Jézus gyík rajongót nagyon megfogott. Mégpedig azért, mert nagyjából onnan folytatták, ahol egykor abba hagyták. Nem véletlen, hogy egy kultikus banda a mai napig. Kicsit tartottam tőle, de nagyon nem kellett volna. Oké, írt már róla szinte mindenki, de mivel ez egy rajongói blog én is összedobtam valamit.

(2024. Dangus Productions)

Előadhatnám magam, hogy a az 1995-ben alakult ROMOWE RIKOITO-t mennyire ismerem és a neofolkon belül milyen hatással volt rám. De ez nem lenne igaz, mert korábban én nem ismertem őket. Mondjuk mint kiderült, az ismertségi körömből jó néhányan meg igen, főleg akik régóta barátai a műfajnak. Nekem nem voltak meg.  Egyébként ez az ismeretlenség lehetséges hogy nem is változott volna, de a közel jövőben kétszer is lesz velük "kapcsolódásom", így jött fel a nevük. Persze, hogy elkezdett érdekelni, hogy mit is csináltak, csinálnak. A múlttal nem is foglalkoznék, mert igazából pont az a fajta neofolk, amit a '90-es évek, 2000-es évek elején imádtam volna. Jó most is bejön, meg meghallgattam régebbi lemezeiket azok is tetszettek. Meg persze az új album is. Az UKA 2016 óta, az első nagylemezük. A lemez hangszerelését leginkább akusztikus gitár, hegedű, zongora és ének adja. Ami eleve ad egy tiszta hangulatot, olyat ami a eleve a szakralitás felé visz. Plusz ott van még a klanklés, ami egy baltikumi citera fajta a különleges hangjával.

(2024. Self Released)

Elég kevés új anyagot hallgattam ebben a hónapban, ezért most újra neki ugrottam a keresésnek. Az ausztráliai Birsbane-ben működő LOCUST REVIVAL-ra akadtam most rá, Ők nem egy friss ropogós zenekar, mert az első anyaguk 2014-ben jelent meg. Viszont számomra azok, mert én nem hallottam még tőlük semmit. A zenekar trió formációban működik, bár a most megjelent The New Cure Album leírását böngészve elbizonytalanodtam. Mégpedig azért, mert itt csak két szerző van feltüntetve, Steven Schnorrer - ének, gitár és Kelly Schinkel - basszusgitár, ének. A promo fotókon viszont hárman vannak, sok programozott alapot véltem felfedezni. Legtöbbször csak azt, így lehet most nincs dobos vagy nem tudom.  De egyébként  meg nem ez a lényeg. Meglepett, hogy az utolsó nagylemezük tavaly jelent meg, most meg itt a 11 számos új lemez. Ráadásul nekem elég tetszetős lett.

(2024. Cyclic Low)

A régebbi neo-classical, ambient rajongóknak biztosan a svéd ARCANA ugrik be elsőre, ha Peter Bjärgö nevét meghallja. aztán utána a SOPHIA. Igaz utóbbi zenekar egy kicsit más világ, meg inkább a jelenről szól. A SOPHIA sokkal közelebb van a dark-ambient-hez, az industrial-hoz és egy fajta rituális zenéhez, mint az korábban az ARCANA. Egyébként meg nem ontják a lemezeket magukból, mert az utolsó nagylemezük nyolc éve jelent meg. Az viszont határozottan állítom, hogy különleges minőséget képvisel a sorolt zenei vonalban. Mivel nincsenek állandó megjelenések, így mindig izgalmas vajon mit alkottak. Ez a lemeze meg igazán különlegesre és mélyre, misztikusra sikerült. Alig negyven perc, de pont el van találva a játékidő, plusz eszméletlen fegyelmezett és összehangolt anyag.

(2024. Self Released)

Az ausztrál THE ALL MOTHER, ha jól gondolom valamikor 2022-ben alakult. A névükkel azonos című EP, a bemutatkozó anyaguk. Bevallom engem nagyon eltalált, mert pont jókor, jó időben akadtam rá. Pont valami ilyesmire vágytam. A négyes tagjai: Andrew Exten - énke, sampler, Charlie Band - gitár, Sean Dwyer - basszus és Thomas Passmore - dobok. Kicsit sajnálom, hogy csak négy dal, de nekem mind a négy nagyon  "megkarcolt". Leginkább azért, mert jó kis stílus ötvözet, plusz persze villantak be nevek velük kapcsolatban, de mégsem érdekelt, mert nagyon hatásos és erős mindegyik dal. Ráadásul semmi görcsöt nem érzek bennük, hanem csak úgy jönnek, viszont tudatos és fegyelmezett.