FOTOCRIME - Accelerated
(2023. Artoffact Records)
Valahogy nálam a Ryan Peterson vezette FOTOCRIME nem tud mellé lőni. Itt az új nagylemez és megint nagyon egyben és rendben van. Olyan dark-wave, dark-popot pakoltak össze megint, hogy élvezet volt hallgatni mind a 10 számot. Néhányszor láttam élőben és soha sem okozott csalódást. Szerencsére így a COVID után talált két társat az ötletei formába öntésére újra Nick Thieneman gitáros és Will Allard basszusgitáros személyében. Pontosabban nem talált, mert már játszottak korábban is együtt csak most fixálódott a zenekari tagság. Az utóbbi két úr, ahogy a zenekar vezetője is több hangszeren is játszik az albumon. Ez a lemez is marha jól szól és olyan dark-wave-t játszanak, ami nem nehéz, de nagyon üdítő. Attól az, hogy nagyon jól van mindenféle elektronikus hangokkal színezve és mégsem másolata valaminek a '80-as évekből egyértelműen, de "rákacsintanak" rendesen arra az időszakra is.
Az orosz Maha Pralaya egy orosz duó, amiről nem sokat tudok. Viszont többször beléjük futottam már. Valamikor hónapokkal ezelőtt egy Zazen Sound Kiadós válogatáson, majd egy ambienttel fogalkozó csoportban. Most meg egy újabb lemezbe. Újabb lemezébe? Igen, mert 2020 óta elég aktívak. Sok lemezük jelent meg, bár nem feltétlenül dalok írására kell gondolni. Még pedig ezért nem mert a Maha Pralaya egy erősen ritual-ambinet, drone, noise vonalon mozogó alakulat. Az album címek alapján főleg a keleti rituálék tartják mozgásban őket. Leginkább a buddhista, hindu vagy sámánizmussal kapcsolatos dolgokból merítenek inspirációt. Tényleg elég sok anyagot adtak ki, de a Hum of the Earth volt a első, amit meghallgattam teljes egészében többször is. 
Nem tudom, hogy az angol SLOWDIVE-ot be kellene-e mutatni. Az 1992-be alakult angol zenekar egy alapzenekara annak a műfajnak, amit ma shoegaze/dreampop/indeirock-nak hívnak. A zenekar három kiváló elszállós lemez után 1995-ben beszüntette a tevékenységet, majd hosszú csend, rengeteg hivatkozás rájuk másoktól hatásként, erre 2014-ben újra aktiválták magukat a semmiből. Amely eredményeként 2017-ben megjelent egy visszatérő lemez, ami nekem akkor kimaradt. A napokban pedig megjelent az ötödik nagylemezük, ami viszont már nem. Ráadásul egy hónappal a megjelenés előtt sikerült őket élőben is "megtapasztalni". Ami igen csak örömteli volt számomra, jól meg is fogott a koncert és nem feltétlenül a nosztalgia jegyében. Persze volt az is, de a most megjelent albumról is játszottak és már akkor is megérintett egy - két dal. Ezért is vártam ezt a megjelenést!
A NIHIL IMPVLSE egy olasz zenei projekt, ami Francesco di Stasio-t takarja. A júliusban megjelent Anabasis a harmadik megjelent anyaga. Azt sem lehet mondani, hogy nagyon termékeny lenne, mert az első és a második album között 10 éve telt el. A mostani CD albumra is 3 évet kellett várni. A lemez hat szerzeményt tartalmaz, amik nem "könnyedek" és egyszerűnek sem nevezném. Bennem viszont hagyott nyomokat, ezért is írok róla. A legegyszerűbb az lenne, ha dark-ambient-nek címkézném. Ami meg is állhatná a helyét. Vagy mégsem?
Ez egy furcsa mondat lesz tőlem, de szinti-pop lemezt régen vártam ennyire. Az Egyesült Államokban működő BODY OF LIGHT duó 2019-ben egy koncert erejéig megfordult Magyarországon a Drab Majesty társaságában, amiről nekem nagyon jó élményeim vannak. Nem ismertem őket, de nagyon bejött a popzenéjük élőben. Hiába mondta Csubesz komám, hogy vedd meg a Time To Kill lemezt, mert azon is tetszeni fognak ezek a dalok, ha ez élőben bejött. Elkövettem azt a hibát, hogy nem hallgattam rá. Aztán a koncert után hetekig ezt a lemezt hallgattam digitális formátumban. Eltelt néhány év mire ez a lemez elkészült és nagyon vártam már. Pedig színtiszta popzene megidézve a '80-as éveket.
Az akkor még teljesen kanadai ALPHA STRATEGY 2018-as The Gurgier lemezéről írtam egy recenziót. Aztán 2022-ig elég nagy csend volt a zenekar körül. Ami azt hiszem annak köszönhető, hogy volt némi székhely változás. Még pedig az abban formában, hogy Rory Hinchey énekes Európában ragadt. Egész pontosan Prágában és ott épített újjá a zenekart cseh zenészekkel. Gőzöm nincs hogy hogyan csinálta, mert sikerült újabb három "őrültet" találni aki ilyen zenét akart játszani. Ez nem hiszem hogy túl könnyű lehetett. Sikerült. Bevallom nekem a The Gurgier az egyik kedvencem volt akkor, meg most újra meghallgattam és még mindig nagyon rendben van. Szóval magas volt nálam a léc, de az új négyszámos kicsit rövidke Staple My Hand to Yours is megtalált. 
A Grieving State egy a texasi Austinban működő egy személyes "alkotói műhely", amit Caspian Cortez működtett. Tavaly került ki az első dala a bandcampre, majd követte még három. A The Silver Cord az első olyan anyaga, amin három dal is szerepel. Nekem nagyon bejönnek ezért is írok róluk. Amiatt tetszenek, hogy nem ragadtak be a post-punk klisékbe, mert valahogy izgalmasak és különlegesek. Persze be van a zene kategorizálva, de még sem az szerintem, ami oda van írva. Hanem annál sokkal a tágabb és kísérletezőbb a cucc. De erről a posztban. Egy bajom van vele, hogy rövid, mert még elhallgattam volna néhány szerzeményt, mert van egy sajátos borongós világa. Akkor a felkerült három számról. 
Nem szeretném a blogot nosztalgia oldallá tenni, viszont olyan megjelenések jönnek mostanában, amik szerintem fontosak a múltból. Legalábbis nekem azok és ma is időtállók. Szerintem fontos az is, hogy ha valaki érdeklődik ezen zenék múltja iránt, talán jó ha magyarul is van róla valami. Korábban írtam egy posztot a svéd WHITE STAINS korai dalainak megjelenéséről, ahol említettem ezt a lemezt. Erre mi történik? Ez. Kikerül a bandcamp-re. Igaz digitális formátumról beszélünk jelenleg, de csodálkoznék ha nem lenne egy újranyomásos fizikai is hamarosan. Akkor még néhány mondat az At Stockholm-ról.
Ez egy igazán friss megjelenés, mert június 30-án került ki a bandcampre. Mivel pont valami ilyesmi ambient "hangvarázslatra" vágytam a hétvégén nagyon örültem neki. Ugyan több felvonásban, de sikerült is rendesen meghallgatnom. A több felvonás nem véletlen. Gondolom van aki blog látogatói közül ismeri STEVE ROACH szerzői munkáit. Ők nyugodtan ugorjanak. Én az 1955-ben született amerikai zenész, szerző nevével a '90-es években találkoztam először. Még pedig az egyik kedvenc Vidna Obmana albumomon a Caverns of Sirens társ szerzőjenként. Igen, leírtam már többször de csak rá erősítek, hogy nekem az ambientben ezek etalon lemezek. Persze ezután meghallgattam több szóló munkáját is. Az elmúlt pár évben viszont nem igazán kerültek elém a felvételei. Mivel a vágyam is valami ilyen zenehallgatása a megjelenés napján, meg is örültem a lemeznek. Annak meg végképp, hogy ingyen letölthető, így nem kell a gép előtt "vergődnöm". A lemez anyaga egy 2023. június 3-án élőben rögzített előadás felvétele, két órában.
A német DINNER FOR DEUX egy elég friss zenekar, mert az első daluk tavaly májusban jelent meg. Az Überwinter sem egy teljes lemezanyag, hanem egy EP alig fél órában, ami a hetekben került ki a bandcamp-re. A kölni duóról egyéb információt nem igazán találtam, mert a facebook profiljuk követésének a szám se nagy. Viszont nekem marhára tetszenek a számok, így egyértelmű volt hogy valamit csak írok róluk. 
Magamtól sohasem hallgattam volna bele az Ugató Kutyákba. Még pedig azért nem, mert valahogy a név elriasztott volna. Képbe úgy kerültek nálam hogy az egyik haverom ajánlotta, hogy a haverja csinál valami "elég érdekeset kinn a tanyán". Gondoltam, ha így ajánlja akkor csak lehet benne valami, ami nekem tetszeni fog! Még mielőtt valaki ráugrik, hogy jó kis punk lehet vagy valami nagyon laza cucc, azt gyorsan lelombozom. Egyik sem! Ellenben minden olyan van benne, ami nekem izgalmas szokott lenne egy zenekarban, zenei projektben. Már kezdetnek leírom, hogy egy bajom azért van vele, mégpedig az hogy iszonyatosan hosszú. Amennyiben rövidebb lenne, akkor is megkaptam volna azt, ami megfogott benne és akkor sem lenne kevésbe fajsúlyos. Ezzel a hosszal meg kicsit nálam talán leült a meghallgatása, mert elkezdett a vége felé picit kényelmetlené válni. A poszt végén majd kifejtem miért. Oké, lehet darabokba is hallgatni, de volt olyan hogy még akartam belőle. Akkor hogy lett kényelmetlen? Mi is ez? 
Csak gyanítom, hogy talán csak egy - két olvasó kapja fel a fejét a zenekar nevére. Leginkább azért, mert a svéd WHITE STAINS soha sem volt valamiért a fősodorban. Mondjuk érthető is hogy miért emlékeznek kevesen, mert azért a klasszikus dolgaik olyan 30 évvel ezelőtt jelentek meg. Talán néhányan a PSYCHIC TV-vel közös - igazából Genesis P - Orridge és Paula P - Orridge vett részt rajta -, stockholmi koncert album miatt emlékezhetnek rájuk. Szóval nem mai a zenekar, és ez az album sem. A Singleminded Dualisms egy összefoglaló "újrakiadás", ami a zenekar 1988 -1989-ben készült felvételeit tartalmazza. 
Na, ez rohadt jó! A francia VANTRE egy trió, amiben két basszeros és egy dobos nyomja a matchrock-ot. Persze ez nem biztos, hogy ez a stílus meghatározás mindenkinél jó meghívás a meghallgatásra. Viszont az már talán igen, hogy 
A kaliforniai PIETI-re a bandcampen keresgélés közben találtam rá. Valahogy az esős időben egy kis dark-wave cuccra szerettem volna ráakadni, ami az aktuális hangulatomhoz megfelelő. Így az államokbeli duó négy számos EP-jére esett a választásom. Meghallgattam egyszer, majd még vagy kétszer, meg azóta eltelt néhány nap és újra. Aminek az oka, hogy nagyon jó hangulata van, meg egyébként is szeretem az ilyesmi, ha jó időben talál meg.