LACES OUT – Here at the Ashram
(2022. Nefariusindustries)
Itt az év vége, de egyre csak jönnek a lemezek. Némi keresgélés után találtam meg a new-yorki LACES OUT bemutatkozó nagylemezét. Először kicsit idegenkedtem tőle, mert a szimpla post-hardcore kategórizálás nem annyira üt meg. Valamiért azért mégis úgy gondoltam, hogy belehallgatok és nem bántam meg. Nagyon nem. Azért ez a lemez sokkal több ennél a kategóriánál, de maradjunk ennél egyenlőre, aztán majd kifejtem, hogy mivel több. Az biztos, hogy jó kis anyag lett a maga kilenc számával, meg a hangulatával.
Van egy csomó elmaradásom idénről, amit nem fogok tudni pótolni. Azonban van néhány lemez ami újra felvillan és nekem fontos, hogy itt legyen. Az angol Yard Act debütáló nagylemeze sem friss, ropogós, mert az év elején jelent meg. Mégis érdemes arra, hogy felhívjam rá a figyelmed ha nem ismered. Nem kell megijedni, mert nem nehéz cucc. Sokkal inkább egy igazi brit indie-rock gitárzene, de nem csak az. Persze az is beszédes, hogy a megjelenés után ez a lemez a brit lemezeladási listán az első héten a második helyen landolt. Emaitt nem is lehet olyasmi, mint amik a blog fő tartalmában szoktak megjelenni. Személyes meg annyi még, hogy nyáron a katowicei OFF Fesztiválon élőben is láttam és utána még jobban bejött a lemez. Megmerem kockáztatni, hogy lemezen izgalmasabb is kicsit.
Nem az első és azt hiszem nem is az utolsó poszt, amit a C.M.C.-ről írok. Korábban már kifejtettem, hogy miért. Ezzel most nem foglalkoznék, viszont a nem túl régen megjelent Versek a Zajban lemezzel meg mégis csak. A Szász György vezette C.M.C. Workshop nem sokat tétlenkedik, mert egy éven belül a második teljes anyaguk jelenik meg. Természetesen elfogult is vagyok, de ez azért egy webzine hogy ezt megtehessem. Mondjuk nem kell annak lennem, mert a tartalom megismerése után, simán azt gondolom a 2022-es lemezről is, hogy a legjobb helyen van a polcomon. Azért nagyon örülök, hogy az elmúlt egy hónapban a második olyan anyagról írhatok, ami magyar és értéket képvisel. (Persze ez nem azt jelenti, hogy nincs több, csak nem jut el hozzám vagy már megírják mások azt, amit én is írnék.)
A Párizsban működő FTR-t nem ismertem eddig, de mivel a kiadó körüli zenekarokat figyelgetem így találtam meg Őket. A zenekar 2013-ban alakult és Future néven kezdte a működését. A Vicky Vivid Experience a harmadik teljes lemezanyaguk, az előző 2019-ben jelent meg. A trió felállás zenéjét hogy hová lehet kötni, azt hiszem aki ismeri az IcyCold kiadványait, gyorsan be is lövi magának. Azért ez nem annyira egyszerű, mert úgy jó ez a lemez, hogy erős kapcsolódások vannak benne más bandákhoz. Legalábbis nálam egyből bevillantak, pedig nem is néztem utána az elsőhallgatás után sem, más ismertetőknek. Ezeket a kapcsolódást meg a posztban úgyis leírom.
Nem gondoltam, hogy fogok írni a második PIRKAN lemezről. Több ok miatt is. Az első, hogy már többen írtak róla, a második meg hogy sokkal inkább népzenei túl súlyt feltételeztem a lemezen. A folkos cuccokról meg sohasem tudok igazán jól írni. Aztán meghallgattam a lemezt és mindenképpen szerettem volna, ha feltűnik a blogon. Mégpedig azért, mert kevés ilyen magyar lemez jelenik meg vagy kerül a látóterembe.
Azt hiszem sokan hallottak erről a zenekarról, vélhetően a Neurosis miatt. Persze ez nem egy Neurosis klón banda vagy lemez és nem is baj. A zenekar nem csak kiadó miatt, hanem a nevezett zenekar billentyűse Noah Landis miatt köthető a TENSION SPAN-hez. A trió dolgairól már lehetett hallani, meg közzétettek dalokat is. Most megjelent a teljes nagylemez 13 dallal, amire igencsak kíváncsi voltam. A zenekar a COVID alatt kezdett együtt dolgozni, majd kicsit komolyabb lett a dolog, meg azért Steve von Till adott nekik egy kis lökést, hogy kezdjenek a felvételekkel valamit. A zenekart 
Mostanában nem írtam hard-core lemezről. Valahogy nem akadtam bele olyanba, ami megfogott volna egyből. Gondolom kitalálható, hogy ez talán egy hard-core lemez recenzió lesz. A magyar EXTERMINATING ANGEL 2015-ös demójáról írtam a megjelenésekor, mert nagyon bejött. Aztán volt egy hosszabb csend a zenekar körül, majd 2019-ben egy új lemez. Az valahogy kimaradt a blogról, meg bevallom én sem mélyedtem bele. Most úgy akadtam újra rájuk, hogy kijött egy videó és be is ütött nálam. Néhány hónappal ezelőtt meg hallottam is róla hogy lesz új anyag. Ráadásul "szerencsésen" pont úgy alakult, hogy pontosan ilyesmit kerestem valamiért hallgatni is.
Spanyol zenekarról régen írtam, de ilyen karcosról még nem sikerült. Amikor belehallgattam ebbe a lemezbe egyből megfogott a megszólalása. A zenekarról nem nagyon nyomoztam infók után, de annyi biztos, hogy 2014 óta jelentetnek meg anyagokat. Amik közül egyik sem laza. A Balcanes dob, basszus, gitár, ének felállásban nyomja, plusz némi elektronikát is használ a zenéjében. No, de ezeket sem a populáris formában. Az új lemezen kilenc dal van post-punk, noise-rock és némi experimental, meg szerintem industrial keverékben.
(2022. L.I.E.S. Records)
A MVILL CRIMES egy kanadai négyes, akik 2020 óta tesznek közzé felvételeket. Eddig nem hallottam őket, de véletlenül - már ha van ilyen - beléjük akadtam. Belehallgattam egy számba és egyből az volt bennem: "na, mára ez az ami kell". Ez a hat számos szeptemberben megjelent anyag, elég gyorsan átrobogott rajtam. Az első hallgatás után meg vagy háromszor még. Jó punk, de nem úgy punk, de nem az, azért még is az, meg nem csak az. 
A Marseilleben működő SANDCASTLE bemutatkozó anyaga a Home. Mivel nagy információ dömping nincs róluk, így csak az öt számos EP-re lehet hagyatkozni. Eléggé bejön, mert egyébként le se ülnék írni róla. Azt sajnálom piszkosul, hogy csak öt szám van. Még pedig azért, mert mindegyik más és másképpen. Pont ettől izgalmas az egész. Rész infóim nincsennek, ezért nem is fogok okoskodni. Térjünk is a lényegre, amúgy meg úgyis az a legjobb, ha olvasás után meg is hallgatjátok.
Tudtam, hogy az angol The Cassandra Complex újra aktív, de inkább azt gondoltam, hogy valami nosztalgia utórengés. Erre kiderült, hogy nem. Az utolsó 2000-ben megjelent lemezük után 22 évvel itt az új album ami a The Plague (pestis) címet kapta. (Valahogy a pandémia miatt, ez a szó elég gyakran előkerül manapság, de végül is mindegy.) A zenekart nagyjából 30 éve hallottam először, amikor Gyula haverom (ex-Das Kapital, Magizter) egy hosszú autó úton megmutatta a Cyberpunx című lemezüket, aztán kölcsönadta az 1992-es Beyond the Wall Of Sleep koncert lemezüket. Később ezt vinyl verzióban meg is vettem valamikor. Nagyon szeretem ezt a lemezt, mert keveréke az analóg, kemény elektronikának, meg valahol a dark,- goth zenéknek. No, de néhány sor a zenekarról, aztán az új albumról.