RAIN TO RUST - Martyrdom: Eight Exercises
(2023. SwissDarkNights)
Az a szokatlan helyzet állt elő, hogy ez a poszt a lemez megjelenése előtt fog kikerülni. Ugyanis az a megtiszteltetés ért, hogy a RAIN TO RUST török dark-wave/post-punk duótól megkaptam az új lemezüket meghallgatásra a megjelenés előtt. Korábban írtam már a lemezükről, ami akkor nagyon tetszett. Kíváncsian vártam a második teljes lemezanyag meghallgatását. Az szerintem egyre egyértelműbb, hogy a török dark/post-punk színtér abszolút felkerült a műfaj térképére. Nálam például a szintén a kiadóhoz tartozó, és szintén török Ductape a 2022-es évben talán a műfaj egyik legjobb lemezét rakta le az asztalra. Gondoltam nézzük meg, hogy a 2023-as év és a RAIN TO RUST tartogat-e meglepetést.
A borító elég súlyosra sikerült, amitől egy kicsit frászt kaptam, ami egy török művész Uğur Güler munkája. Az biztos, hogy nem lehet mellette elmenni. A lemez címe eleve adja, hogy nyolc szerzemény hallható a lemezen, ami egy koncepció album. Mit is jelent pontosan? A lemez nyolc, a zenekar számára fontos négy zenésznek és négy írónak állít emléket. Ők a következők: Adrian Borland (The Sound), Richey James Edwards (Manic Street Preachers), Ian Curtis (Joy Division), Per Yngve Ohlin (Mayhem), Yukio Mishima, Peter Tyrrell, Osamu Dazai, Robert Ervin Howard. Nem nehéz kitalálni, hogy ők mindannyian inspirálóak voltak a srácok zenéjére. Az érdeklődésem azért is felkeltette, mert közülük néhányuk művészete, zenéje engem is megérintett. Ami igazán súlyos, hogy mindegyikük öngyilkosságot követett el, különböző módokon és különböző pszichés állapotokban. Hogy lehet ezt a tiszteletet kifejezni egy lemezen? Először végig a lemez zenei részével foglalkoztam csak. Ezután kapcsoltam össze a sajtóanyaggal, amiben a nevezett Urak számokkal való kapcsolódásai egyértelművé voltak téve. Oké, mondjuk a The Patriot címéről egyértelmű volt, hogy Mishima. Akkor vissza a zenéhez.
Az biztos, hogy a duó tagjai oda-vissza ismerik a '80-as évek dark/post punkját. Miből gondolom? Abból, hogy nagyon szépen megjelennek a számokban. A nyitó Tonight I Will Meet My Friends...-ben a kiállásokba bepengetett gitárról a Siouxsie and the Banshees Arabian Knights-ja ugrott be, pedig semmilyen szinten nem hasonlít a daluk erre a számra. Plusz a basszus is pont úgy húz, ahogy a '80-as évek elején a hasonló bandáké. Viszont sokkal feszesebbnek és tisztábbnak tűntek a témák. Bevallom, hogy nem feltétlenül akartam megfejteni minden számban, hogy akihez köthetőek miért is van úgy megírva a dal. Szóval a második dalról a Cutting Moments dobjairól meg a korai Dead Can Dance villant be, csak itt a gitár nem annyira éteri, viszont a szintetizátordallam, az nagyon megfogott. Nekem a sokadik hallgatásra is az egyik kedvencem. Viszont azt egyáltalán nem mondanám, hogy attól mert érzek, meg hallok benne ilyen hatásokat fanyalognék. Sőt! Ami a visszafogottsága és valahogy a hangulata miatt bejött, azaz ének. Komor, de mégis jól passzol a zenéhez. Egyébként ez minden számnál elmondható.
A hármas Killing Room Ian Curtis emlékének van dedikálva, de szerencsére egyáltalán nem egy Joy Divison tribute dal, hanem egy igazi mély megemlékezés. Most jött el a pillanat, amikor azt gondolom nem fogom kivesézni a számokat. Mégpedig azért nem, mert legyen meglepetés. Legalábbis a zenei része. Szerencsére nincs két egyforma szerzemény a lemezen. Sem hangulatban, sem hangzásban nem éreztem, hogy erőltetett lenne. Viszont azt igen, hogy nem akartak senkit sem másolni a duó tagjai a lemez írása közben, viszont a dark-wave minden elemét, minden "szereplőjét" pontosan értik és ismerik. Nagyon jól használnak mindent, ami ebben a stílusban fontos. Az elektronikát, a gitárokat, az éneket és a hangulatokat is. Nagyon erősek benne az elektronikus alapok, de nem lépik át azt a határt, hogy valami más stílusmeghatározás is bevillanjon. Nem feltétlenül ezek adják a hidegségét, vagy épp a mélységét a daloknak. Már az első hallgatásnál az volt a megélésem, hogy egy nagyon tudatosan, igényesen összerakott albumot hallgatok. Sokszor meghallgattam már, de mindig észreveszek benne valamit, amit korábban nem.
Akkor visszatérve az elején feltett kérdésemre. Igen, Mert Yıldız- ének, gitár, programok, billentyűk és Ertan Aslan- basszus, billentyűk felállású zenekara tartogatott meglepetést, mert az idei évben az általam hallott dark-wave/post-punk lemezek közül a legizgalmasabbat jelentette - pontosabban 2 nap múlva jelenteti - meg a svájci kiadó gondozásában. Nem tudom elképzelni, hogy a stílus szerelmesei a Martydrom: Eight Exercises mellett eltudnának menni csak úgy.
Köszönöm a zenekarnak a bizalmat, meg azt, hogy a kicsit "megállt levegőt, egy kis f szél" kicsit megmozgatta! Hallgassátok, megéri! Megjelenés: 2023. október
Vásárlás, meghallgatás a kiadó oldalán: https://swissdarknights.bandcamp.com/album/martyrdom-eight-exercises
Zenekar korábbi anyagai: https://raintorust.bandcamp.com/
