(2023. Self Released)

A szegedi LUCY DREAMIN' két év után új lemezzel jelentkezett. Nekem az előző teljes lemezük is tetszett, sőt kifejezetten élveztem a két basszusgitáros felállást, ami itt is megmaradt. Aki nem hallotta még őket annak nem kell arra gondolni, hogy a két mélyre hangolt hangszer a földbe döngöli a hallgatót. Nem döngöli, sőt néha eszembe sem jutott, hogy két basszusgitár van benne. Ahogy az új szerzeményeknél is simán le lehet tőle vonatkoztatni. A trió tagsága nem változott,  Lengyel Zoltán – basszus, ének, Tikvicki Tamás – basszus, indiai harmonium és Vázsonyi Ákos - dob,

A lemezen négy dala számomra tök érdekes volt. Két dolog miatt. Az egyik, hogy nincs két nagyon hasonló, a másik hogy a hangszerelés nem követ egy sémát. Ami pedig fontos, hogy a hosszabb szerzemények is több részből állnak. Az első Bálna lején nagyon tetszik a két basszusgitár játékossága, aztán átcsap egy vaskosabb pszichedelikus rockba a szám. Mondjuk csak azért, hogy vége vissza lassuljon. A végére meg külön felhívnám a figyelmet. Volt olyan váltás ahol azt hittem vége lesz, de nem lett. Pont akkor fejeződött be, amikor arra gondoltam, hogy mit lehet még ebből kihozni. A második A State for Michel Facoult egy lassan építkező darab, ami a közepére nagyon bekeményedik, de az igazán súlyos rész azaz 10 perces szám második 5 perce. Mi miatt? A széteffektezése miatt, ami már néha fülsértő, a dob meg csak hozza és "húzza" az ütemeket. Aki szereti az ilyen kitekert hangokat, az szerintem teljesen beletud ragadni ebbe a felébe is a felvételnek. Azt viszont nem állítom, hogy könnyű menet végig nyomni. Mindenesetre bátor vállalás a zenekartól!

Érdekes, hogy a harmadik dal A Congregation for Mimi Parker talán kakukktojás a lemezen, de nekem nagyon tetszett. A hangszerelésben a főszerepet egy indiai harmóniumé, amihez épül az ének. Nagyon érdekes atmoszférája van. Leginkább azért, mert megidéz némi - nagyon némi - keleti, indiai hangulatot a harmónium, meg az ének is, de nem mondanám, hogy ez az érzés tartotta volna fogva végig fenn a figyelmem. Egyáltalán nem. Plusz a háttérben a vége felé nem tudom mi van effektezve vagy az hangminta-e, de elég hátborzongató, "nyávogó", misztikus hangok szólnak. Ezt a dalt külön is meghallgattam úgy, hogy a többit nem. Valahogy visszakívánkozott a lejátszásba. Nem szeretem ezt leírni, mert nagyon megfoghatatlan, de mégis volt benne valami kísértetiesen művészi. Máshogy nem tudom megfogalmazni. A záró tétel is közel 10 perces, ami meg már nekem sokkal inkább valamiféle stoner, space-rock keverék, mondjuk inkább az első. Van benne jó néhány váltás, amitől nem ül le a hangulata, pedig alapvetően a hangzás, a  megszólalás  nem változik. 

Ez a lemezük is tetszett, ami leginkább bejön benne az, hogy biztosan tudták volna effektezéssel még elszálltabbá tenni, de nem tették. Nincs túl gondolva, túl matekolva, túl hatásvadászva, és ez így van jól.

Meghallgatás, vásárlás itt: https://lucydreamin.bandcamp.com/album/inhale-purge-elevate

Fbook: https://www.facebook.com/BandLucyDreamin