GHOST FOREST - s/t
(2023.Council Records)
Lövésem sincs, hogy került elém ez a lemez, de belehallgattam és úgy éreztem ez menni fog. Mivel ez egy debütáló nagy lemez és is csodálkoztam, hogy mennyire érett, energikus és kerek mind a 12 dala. Gondoltam akkor utána is nézek a csapatnak, és ekkor jött a meglepetés. Még pedig az a része, hogy ezt azért nem egy tapasztalatlan brigád rakta ezt össze. Plusz a chicagó-i hármassal kapcsolatban felvillant egy - két olyan zenekar név, ami azért elég pozitív nosztalgiával töltött el. Szóval a GHOST FOREST három igazi "szakemberből" áll, akiknek a korábbi zenekarai is figyelemre méltóak ebben a műfajban. Kik a hármas tagjai és miben játszottak? A következők: James Kimball (Laughing Hyenas, Mule) - dob, Scott 'Gub' Conway (Gauge, Even in Blackouts) - gitár, ének és Brant McCrea (Chicago Rot/Streetwisemen) - ének, basszus. Azt hiszem ezekből a bandákból a Laughing Hyena a legismertebb, mondjuk nekem nagy kedvencem volt a '90-es években.
Szerencsére az első hallgatás alatt még lövésem sem volt róla, hogy kik vannak a zenekarban és hol játszottak. Emiatt nem volt elvárásom, meg nem is kerestem a nevezett zenekarokkal a párhuzamot. Persze lehetne, de tök felesleges. Mit nyomnak? Post-hardcore, kicsi zaj rock, némi rock? Végül is ja, mindegyik szerintem valahol.
Már az első számmal a Bureid Alive-al indítják a motort, ami végig nagyon szépen ketyeg. Van hol nagyobb gázzal, van hogy kisebbel, de tempóvesztés nem nagyon van. A gitár riff egyből húzós, karcos, dögös, valahogy egyből vitt magával. Pedig ezek engem nem szoktak igazán elsőre elkapni. A második Tulf Guys meg egyből az egyik kedvencem lett, ahogy a hármas La Savage is. Jó vaskos gitárral, néhol a post-hardcore felé húzó énekkel. Plusz mindháromban elég állat a gitár. A következő Living in th Hard Time nekem megidézte '90-es éveket, de inkább valahol az villant be amikor grunge bandák elkezdetek kicsit jobban a rock zene felé visszaevezni. Jó dal megjegyezhető részekkel, tök jó énekkel meg vokállal. Ezután arra számítottam, hogy valahol lefog ülni a lemez, de nem ül. Azt nem mondom, hogy minden szerzemény izgalommal töltött el, mert nem mindben találtam meg "magam". Azért nem mert sokszor billennek a nekem a dallamosabb post - hardcore felé, meg talán a rock zene felé is. Van ahol a gitárhangzás kicsit lehetne még érdesebb, de ezek az én érzéseim velük kapcsolatban. Azt gondolom, hogy aki jobban bírja ezt a műfajt, annak totál befog jönni így, ahogyan van. Viszont azt biztos, hogy piszok jól össze van rakva. Egyértelműen minden hangszeres és az énekek is nagyon helyükön vannak. Van a számok között megszólalásban szerencsére váltakozás. Vannak egyszerűbben összerakott dalok, amiktől bebólogathat a hallgató, meg olyan is amit az ének "visz el". Igazából az ének legtöbbször valóban ének, nem üvöltözés vagy kantálás vagy valami más. Szóval tudnak a srácok az biztos. Az elején feltett kérdésre egyébként mégsem tudom a választ, mert egyszerűen lehetne post-hardcore/rock keverék, de a "rock" cimkézés mégis csak olyan egyszerű lenne, mert azért a GHOST FOREST zenéje mégsem annyira egyszerű. Azt sem mondanám, hogy igazán nehéz vagy nagyon belemerülés, de tök rendben van. Legalábbis nekem jó volt hallgatni jövet - menet. Profin összerakott lemez, "öreg szakiktól", akik még mindig tudnak. Egy belehallgatást akkor is megér, ha az olvasó nem gondolja, hogy a stílusa.
Vársárlás, letöltés itt: https://ghostforestchicago.bandcamp.com/album/s-t (A lemez megjelent vinylen is, európai terjesztőről nem tudok.)
