(2023. Self Released)

Valahogy úgy tűnik, hogy egyre bővül a dark/gothic vonalon felvételeket készítő magyar zenekarok száma. Én ennek igazán örülök, mert egyrészt szeretem a stílust, meg a sokból mindig egyszerűbb olyat találni, ami nekem teszik. A VÉNA bemutatkozó négy számos anyaga egy ilyen, nekem tetsző megjelenés. A duó 2017-ben alakult, ahhoz képest meglepő hogy csak most jelent meg az első anyaguk. De nincs ezzel semmi probléma,  mert legalább itt van. Meg hátráltató tényezők mindig lehetnek.

A Véna két tagja: Szabó Sára Viola: szintetizátorok, boszorkányság, ének, Magyari Árpád: szintetizátorok, gitár, alapok (dobgép), szöveg, ének. A zenekar tagjai nem ismeretlenek előttem, mert a hölgyet az I.O.N.-ból ismerem, Árpád pedig a Süllyedő Világ gitárosaként ismerős számomra. Egyébként személyes kapcsolatom nincs velük, csak ezt a két zenei formációt ismerem amikben részt vettek. (Biztos van más is.) No de, ez nem jelent semmit, mert a VÉNA egyik sem igazán. Ez sokkal inkább a kettőjük "története". Mivel van pici személyes benyomásom  van róluk színpadról, hülyén hangzik, de a dalok illenek hozzájuk. Legalábbis a megszólalás mindenképpen. A zenéjük nekem valahol egy olyan mérleghinta, ami a hideg, metsző gitárok miatt  a goth/dark post-punk, és valamiféle cold-wave elektronika között egyensúlyozna. Igazából a gitárok elsőre sokkal hangsúlyosabbak voltak számomra, mint a programozott alapok. Aztán kicsit jobban ráfüleltem az utóbbira is.

Az tetszik bennük, hogy az alapok nekem  jobban a '80-as évek végét idézik és nem próbálták meg azokat igazán "maivá" tenni. Az ének valamiért meglepett, mert sokkal inkább a punk felé hajlik szerintem, de abban is egyensúlyozást éreztem. Persze azt gondolom, hogy ebben az egyensúlyozásban semmilyen kimatekolt tudatosság nincsen. Ezt kívánta a zene, ez jött ki belőlük és került felvételre. Nekem egyébként tetszik Sára Viola hangja, mert nem próbálja a stílushoz ragasztható  dolgokat minden áron bele erőltetni az éneklésébe. Bejön az egyetlen, a gitáros által énekelt számban az ő hangjai is. Igaz csak a Szag című dalban énekel, de az pont kellett nekem, mert adott egy kicsit más hangulatot.  Egyébként az említett dalban, még nagyon tetszett a női "beszéd" és vokál is. Szövegügyileg is megleptek, mert valami nagyon megfoghatót vártam ami a vegytisztán a stílusba vág. Aztán lehet ezek is oda "vágóak", de mégis meglepőek voltak. Volt néhány része, ami zavarba hozott, főleg amikor fel is fogtam, hogy mit hallok. De ezért kell meghallgatni, esetleg elolvasni a szövegeket is, mert néha igazán punk, máskor meg valami egész más "képeket hívnak" be. A négy számos EP minden dala tetszett valamiért, plusz még izgalmas is volt, mert néha a hangulatuk, a szövegek még "kellemesen kényelmetlenné" is tették a közel negyedórát. Értelmetlen képzavarnak  hangozhat a "kellemesen kényelmetlen", de tényleg ez jutott eszembe! Egyébként tudom, hogy nem olyan, de valamiért a korai Christian Death járt a fejemben párszor a hallgatása közben. A "fajsúlyosabb" goth, dark-wave zenék rajongóinak szerintem érdemes az anyagot meghallgatni.

Letöltés itt: https://venamusic.bandcamp.com/album/csont-h-s-v-r

Más profilt sajnos nem találtam.