SWAN WASH - Shadow Shadow
(2024. Self Released, Sister Cylinder)
Az USA Indiana államában működő SWAN WASH lemeze nem friss, mert idén májusban jelent meg. Akkor is nagyon bejött, csak valahogy kimaradt a recenziókból. Most újra a lejátszómba került, így mindenképpen írni akartam róla. Azt érdemes tudni, hogy az Egyesült Államokbeli Wyatt Worcel - dob, szintetizátor, ütősök, Jack Andrews - gitár és Scott Ferguson - ének, basszus, szinti alkotta trió debütáló albuma a Shadow Shadow, de nem feltétlenül újak a dalok. Csak hogy stílusban megadjam az irányt, a zenekar egy Siouxsie and the Banshees tribute zenekarként indult 2017-ben. Szerencsére nem maradtak meg annál, hanem elkezdtek saját számokat is írni.
A lengyel Marcin Kaczmarek SAM nevű porjektlének egyik lemezéről már írtam korábban. Mivel folyamatosan dolgozik valamin, ezért a szintén idén megjelent Bad című lemeze kimaradt nálam, de a most kijött két számos Signs nem. Mondjuk az is igaz, hogy ez a két szám majdnem 55 perc. Ráadásul ezt most a SAM nem is egyedül csinálta, hanem Szczepan Kaczmarekkel közösen, őt takarja a SYN név. A lemez egyébként nagyon nyugodt, fegyelmezett és eléggé "leültetős". Ami leginkább a hangszerelésnek is köszönhető. Lehetséges, hogy a HANG szót meg is nyomnám kicsit. Leginkább gitárra, effektekre, midizett hangokra, elektronikára épül a lemez.
A HIDEG RONCS több anyagáról írtam már. Egy hosszabb szünet után lassan 10 éve újra aktívak. Mindig is kedveltem amiket csináltak, mert különleges volt, ahogy az experimentalt, a nosie-t és az ambientet ötvözték. Számos anyagot jelentettek meg az elmúlt években is, készültek remixek, de teljesen új anyag elég régen nem jött ki. Most viszont igen. Igazából nem az lepett meg, hogy elkészült valami, hanem az hogy nem a "szokásos" két basszusgitár, elektronika a megszólalás alapja. Oké, az utóbbi az elektronika maradt. A Megtartó egy egy számos teljes lemezhosszúságú hangfolyam, ami szerintem nagyon érdekes és izgalmas lett. Border Ferenc és Rácz Mihály duója megint csak egy jó kis anyagot rögzített a hangok és a hangokba "belemerülés" szerelmeseinek, de a munka módszer egész más volt, mint korábban. 
Igen, nem "mai gyerek" ez a felvétel gyűjtemény. De szerintem mindenki tudja, hogy a megjelent Peel Session-ök arany árban mennek manapság. A legendás brit rádiós megkerülhetetlen név a zenében, szinte stílustól függetlenül karolt fel zenekarokat. A PITCH SIFTER meg azt gondolom, hogy egy igazán erős banda volt a '90-es évek elején. Amikor elhangzik az a szó, hogy industrial - metal, nekem ők, meg a Godflesh ugrik be egyből. Nem a később "kipolírozott", ezzel a cimkével felruházott zenekarok. A legmeglepőbb az, hogy a zenekar még mindig aktív, igaz új lemezt 22 éve nem adtak ki. Persze sokkal inkább az elektronika felé hajlik már a zenéjük, de ez a fordulat már megtörtént az 1998-as www.pitchsifter.com lemezük megjelenésekor. Én nagyon kedvelem az angol Cold Spring Records kiaványait, mert az új dolgok és a distro mellet egyfajta értékmentést is folytatnak. Szerintem egy ilyen értékmentés ennek a Peel Session anyagnak az újrakiadása is.
Mindig is szerettem az elektronikus zenéket, főleg a '90-es évek elején, közepén készülteket. Ennek a mondatnak lesz még a recenzió szempontjából lényege. Szóval a belga Alfa Matrix kiadó leginkább elektronikus zenével foglalkozik, így a FIRST AID TECH is ilyen típusú zene. Viszont a zenekar nem belga hanem magyar, ami Gazdag Istvánt takarja. Korábban írtam egy posztot a facebookon az egyik számáról, ami rohadtul tetszett. Erre "kidobott" a F.A.T.. egy teljes lemezt, ami igen csak erősen megmozgatott. Ráadásul nem is rövid, mert 22 szerzemény található rajta. Szerencsére már nem az a világ van, hogy jön a hülye szöveg, hogy csak a gombokat nyomogatja valaki. Na, mert ha "csak" gombokat is nyomogatna az alkotó, ez számomra akkor is egy világszinten is értékes produkció lenne. Aki kicsit is foglalkozik ezzel a műfajjal, mára már nagyon jól tudja, hogy rohadtul nem erről van szó. Elképesztően jó anyag. A miért jó kérdésre a válasz, meg ott van a beatkeben, meg a hangokban. 
Gondolom majdnem mindenkinek megvan, hogy a fent nevezett amerikai négyes új lemezt adott ki 26 év után. De még milyet. A David Yow - ének, Duane Denison - gitár, David Wm. Sims - basszus és 
Előadhatnám magam, hogy a az 1995-ben alakult ROMOWE RIKOITO-t mennyire ismerem és a neofolkon belül milyen hatással volt rám. De ez nem lenne igaz, mert korábban én nem ismertem őket. Mondjuk mint kiderült, az ismertségi körömből jó néhányan meg igen, főleg akik régóta barátai a műfajnak. Nekem nem voltak meg. Egyébként ez az ismeretlenség lehetséges hogy nem is változott volna, de a közel jövőben kétszer is lesz velük "kapcsolódásom", így jött fel a nevük. Persze, hogy elkezdett érdekelni, hogy mit is csináltak, csinálnak. A múlttal nem is foglalkoznék, mert igazából pont az a fajta neofolk, amit a '90-es évek, 2000-es évek elején imádtam volna. Jó most is bejön, meg meghallgattam régebbi lemezeiket azok is tetszettek. Meg persze az új album is. Az UKA 2016 óta, az első nagylemezük. A lemez hangszerelését leginkább akusztikus gitár, hegedű, zongora és ének adja. Ami eleve ad egy tiszta hangulatot, olyat ami a eleve a szakralitás felé visz. Plusz ott van még a klanklés, ami egy baltikumi citera fajta a különleges hangjával.
Elég kevés új anyagot hallgattam ebben a hónapban, ezért most újra neki ugrottam a keresésnek. Az ausztráliai Birsbane-ben működő LOCUST REVIVAL-ra akadtam most rá, Ők nem egy friss ropogós zenekar, mert az első anyaguk 2014-ben jelent meg. Viszont számomra azok, mert én nem hallottam még tőlük semmit. A zenekar trió formációban működik, bár a most megjelent The New Cure Album leírását böngészve elbizonytalanodtam. Mégpedig azért, mert itt csak két szerző van feltüntetve, Steven Schnorrer - ének, gitár és 
A régebbi neo-classical, ambient rajongóknak biztosan a svéd ARCANA ugrik be elsőre, ha Peter 
Az ausztrál THE ALL MOTHER, ha jól gondolom valamikor 2022-ben alakult. A névükkel azonos című EP, a bemutatkozó anyaguk. Bevallom engem nagyon eltalált, mert pont jókor, jó időben akadtam rá. Pont valami ilyesmire vágytam. A négyes tagjai: Andrew Exten - énke, sampler, Charlie Band - gitár, Sean Dwyer - basszus és 
Ez tényleg rövid lesz. Az atlantai WHIPHOUSE egy öttagú death-rock, goth banda, amelynek ez az a első hivatalos anyaga. Ráadásul 2023 telén alakult, szóval igen csak friss zenekar. A demón öt szám van. Kerestem róluk több infót, de nem nagyon találtam. Nekem minden szám bejön, mert visszanyúlik a death-rock gyökereihez a megszólalásuk. .
A The Dharma Chain egy ausztrál zenekar, akik jelenleg Berlinben tevékenykednek. A zenekar 2020-ban alakult és a Nowhere a debütáló nagylemezük. Most gyorsan megírhatnám, hogy milyen stílusú a lemez viszont az nem biztos, hogy egyből megállná a helyét. Még pedig azért nem, mert több minden megjelenik a dalokban. Ez a "több minden", meg igen csak jól lett tálalva, mert nem tolakodó és nem is unalmas. Kifejezetten szeretem ezen a lemezen, hogy több minden is beköszön a 10 felvételben, amit egyenként is szeretek. Azt meg végképp baromi jól eltalálták, hogy végig kapjak valami finomságot. Ráadásul az első hallgatás után ez jutott eszembe, hogy élőben mennyire lehetnek mások és az mennyivel gyakorolnának rám még erősebb hatást.
A San -Diegoban működő TWIN ION ENGINE egy dark-wave, cold wave duó, ami 2021 óra jelentet meg felvételeket. Szinte folyamatosan dolgoznak valamin. Korábban nem találkoztam a zenéjükkel, a neten való turkálás során akadtam rájuk. Elég ritka az, hogy úgy kezdek el valakiről írni, hogy nem hallgatom meg a teljes lemezt. Most ez történt, mert Eddie Lopez és Lois Angel Martinez duójának új lemezének már az első száma megfogott.
A BRUNSTEN nevű dán trió debütáló lemezéről 2020-ban írtam. Az piszkosul betalálta akkor, majd négy évet kellett várni az új lemezre, ami Államokban működő Forbidden Place Records-nál jelent meg Lehetséges valaki nagy terjengős írásra számít tőlem megint, de az most nem lesz. Mégpedig azért, mert a srácok se nagyon szaroznak a lemezen. Jó gyorsan rá lehet csúszni, nekem legalábbis sikerült. Merengésre nem sok időd adnak, mert úgy gázoltak át rajtam, hogy csak éppen felemeltem a fejem és már vége volt. 
A post-punknak nevezett - bár lassan minden az - mezőnyből, először láttam koncerten láttam őket, kedvencem lett a német BLEIB MODERN. Addig egy számot nem hallottam tőlük. Sikerült élőben azóta kétszer is megnézzem, hallgatnom Őket, ahol is sikerült begyűjtenem az anyagaikat. Tavaly kicsit csalódott voltam, mert egy feldolgozás lemez jelent meg, ami ugyan elég jóra és kerekre sikerült, de mégsem a zenekar stúdió lemeze volt. Nagyon vártam az új anyag megjelenését, mert a beharangozója elég bizakodásra adott okot. A napokban meg is jelent a lemez, amit jól meg is hallgattam. Feljebb azt írtam, hogy post-punk, de azért szerintem a zenekar most túl lépett ezen az egy kategórián.