(2015. Neurot Recordings)

A Neurot Recordings jó érzékkel nyúl bele abba, hogy megfelelően nehéz és mély bandákat szerződtessen le. A finn Dark Buddha Rising is egy ilyen választás volt részükről. A zenekar 2007-ben alakult az Inversum az ötödik nagylemezük. Az eredeti trió felállás kiegészült egy plusz gitáros, énekessel és egy szintetizátorossal, így öten játszanak a két számos 47 perces lemezen.

Az első ESO című 24 perces tétel, ahogy a második EXO 23 perce is egy fajta zenei folyam. A számok címét nem tudtam megfejteni mit jelentenek. (Aki esetleg tudja baromira érdekelne.) Az összeérő darabok, ugyan kiadnának különböző trackeket, mert olyan 5 különböző rész minimum van mindegyik darabban. Mondjuk hatalmas hiba lett volna szét szedni őket, de szerintem az eredeti koncepció is ez a folyamatos zenei összeállás volt. Nekem az ESO volt a nehezebb. Pszichedelikus, dark-ambientes részek vesznek körbe egy sludge/doom metal alapot, amelyek váltakozva erősödnek vagy gyengülnek, majd újra egyik a másik felé kerekedik. Ami nagyon nehéz az az ének, mivel kettő is van. Olyan mintha az egyike a fény lenne a másik a sötétség. Előbbi a zenéhez képest „tisztának” tűnik, még ha üvöltős is inkább, a másik néha már a black-metal károgását (bocs) idézte fel bennem. Annyira erős sokszor a kontraszt, hogy az utóbbi néha teljesen leural mindent, de hallgatás közben én kerestem a „pozitívfényt” és a viszonylag tisztábbat akartam hallani.

A második EXO eleje pszichedelikus  - ambientes kezdés, majd a dobos kezdi felszínre hozni az energiákat és le is csap a doom/sludge massza, majd negyedóra körül megérkezik az ének. Utána megint egy el szállósabb rész jön, a végére a huszadik perctől pedig lecsapnak a gitárok és feltekerik a feszültséget. Ugyan az EXO-ról kevesebbet írtam, de nekem ez a 23 perc tetszett jobban. Mindkét számban nagyon egyben vannak a hangszeresek, de mégis a dobost emelném ki, mert egyáltalán nem csak háttér szereplőként van jelen.

Gondolkodtam, hogy milyen hangulat ez az egész. Képhez kellene kötnöm, akkor a régi kocsma feeling jut eszembe. (Már aki emlékszik még arra, amikor lehetett bent dohányozni.) Lassan száll a füst és kezdi megtölteni a teret, majd megtelik a hely és kék ködfelhővé áll össze, amiben elmosódottnak tűnnek az emberek a pultnál. Hirtelen kinyílik az ajtó, belép valaki és felkavarodik minden, az emberek megmozdulnak, a füstnek újra lesz egy kis hely, amennyi ki illant majd újra kezdi a „kékköd” kitölteni azt a teret, de percek múlva minden,  ott helyben állva marad továbbra is ugyanaz a kék massza.

Erős atmoszférájú, néhol meditatív, mély lemez.

https://darkbuddharising.bandcamp.com/album/inversum

https://www.facebook.com/dbrising

http://www.neurotrecordings.com/artists/darkbuddharising/dbr.php