PHURPA - LTA-ZOR
(2020. Zoharum)
Sokáig tipródtam, hogy ismét írjak-e az orosz PHURPA új anyagáról. Leginkább azért, mert ez a harmadik felvételük amiről írok. Persze ahhoz, hogy korábban írjak a decemberben kijött majdnem 45 percről, meg kellett volna hallgassam először is. Elveimmel ellenkezve vinyl-en rendeltem meg a lengyel Zoharum kiadótól, de mivel más fizikai formátum nem volt ez maradt. Én az ilyen "zenét" - bár, ez több annál vagy más - jobban szeretem egyben hallgatni, hogy ne kelljen fordítgatni a lemezt. Meg aki ismeri az Alexey Tegin vezette porjektet tudja, hogy ez nem igazán háttérzaj és nem mindennapra való. Szóval csak most, hetekkel később jutottam el odáig, hogy meghallgassam és bele temetkezzek. Plusz, valahogy a hétvégi napok,sok minden miatt, "rá is hívták" nekem ezt a lemezt a lejátszómra.
Az LTA-ZOR két 21 perc körüli tracket tartalmaz, amiben semmi szokatlan nem lesz, mert nagyon erős, ahogy az eddigiek is. Természetesen leginkább azoknak, akik fogékonyak erre a fajta rituális cuccra. Egyébként ezen a címen jelent már meg felvétel publikálva tőlük a korábbi években, de mind más szerkezetű, tartalmú, mint ez. A "védjegynek" megfelelően a tibeti Bön hagyomány szertartásainak hangjai, szellemei és kapcsolódásai jelennek meg térben, ahogy megszólalnak. Kicsit azért mégiscsak csak más, mint az eddig fizikai formátumban megvehető lemezeik. Mégpedig azért, mert ugyan a torokének, a mély hangok ugyan olyanok, mint máskor, de az első részben van csontkürt, valami fura zaj, mintha tekernének valamit, valahogy sokkal erővel telibb a megszólalás. Egészen olyan, mintha valamilyen ártó szellemtől próbálnák megvédeni a hallgatót, a hangok erejével, viharaival.
A második rész egyenes folytatása az elsőnek, kürtökkel, sípokkal, zajokkal indítva. Dobok döngenek fegyelmezetten, és fújnak a "hangszellők". Aztán újra jönnek a torokhangok is, ami eléggé sötétté teszi a hangulatát az egésznek. Főleg, hogy a háttérben a csontkürtök is szólnak tovább. Nagyon erősen feszültséggel, zavarodottsággal, kaotikussággal teli nagyjából 10 perc. Pedig egy lineáris folyamaton keresztül halad az egész, csak egyre erősebbek a hang kilengések, vagy a "mélybe rántások". Az utolsó 5 percben, mintha tisztulna a zavar, de nem oldódik fel teljesen, de azért is a torokének, meg valamiféle effekt zárja a 21 percet. Amit írni fogok, az nem biztos, hogy sok mindenkit inspirál majd meghallgatásra, de annyira nehéz, hogy egyfajta felszabadító katarzist élhet meg az ember utána. Sőt, mivel csak erre koncentráltam 10 perccel később egyfajta "zavaros gondolatoktól" mentes nagyjából egy órát is adott nekem. Persze nem ez a megfelelő "terápia" az ilyesmire, de egynek teljesen jó.
Nem ez lesz tőlük a kedvenc lemezem, de az biztos, hogy ez okozta a legtöbb érzelmi kilengést nálam hallgatás közben.
Az is biztos nem ez az LTA-ZOR lesz, amit sokan be "like"-oltok majd, de nekem bejön. Egyetlen egy dolog viszont mégis csak zavart. Ez egy élőfelvétel és néha behallatszik, hogy oroszul beszél valaki a háttérben. Valahogy azt a háttér zajt nem sikerült kiszűrni a keverésnél. Igaz, másodjára már úgy tekintettem rá, mintha benne lenne a koncepcióban és figyelmen kívül tudtam hagyni.
