MEKONG - End of the World
(2021. Icy Cold Records)
Vannak elmaradásaim néhány lemezzel kapcsolatban, amiből most egyet pótolok is. Az első ilyen a Krakkóban tevékenykedő MEKONG lemeze lett, ami idén májusban került ki. A fizikai formátum a francia Icy Cold Records-nál jelent meg, amelynek a kiadványait követem egy ideje. Így találtam rá erre a lemezre. Aki képben van a kiadó dolgaival, szerintem sejti, hogy milyen stílust takar a lengyel egy személyes projekt zenéje.
Az albumon kilenc dal van és a '80-as évek post-punkját idézi meg. Lehet sorolni a neveket, mint mondjuk az első Awe-nél a Joy Division-t. A másodiknál a The Cure ugrott be, az elejéről egy gyorsított Forest verzió, bár gyorsan el is engedtem. A harmadik Industria nekem olyan And Also The Trees hatást pakolt be, de jó kis feszes darab, meg jó lefelé bámulós, sötétke lett. Jó dal, tetszett! Persze lehet már bevillant valakinél, hogy az után érzések miatt nem lehet erős a lemez. Ez nem igaz, mert ugyan használja stílus minden hangzáselemét a MEKONG, de mégis megtudott fogni. Igaz nem az első hallgatásra, mert barátkoznom kellett vele. A negyedik Saving Jesus hozza a sötétebb post-punk gitárjait, feszített basszusait a szám levezetése meg kifejezetten bejött. A refrén miatt, ez a szám meg az előző Industria, ami megragadt bennem elsőre.
A négyes Black Swan egy tempósabb darab, ami megint csak hozza gitározásban a darkosabb dolgokat. A következő dalban megint feszes basszus van, amiről még nem, de a gitárról viszont megint a korai The Cure ugrott be. A következő Hill-ben meg nagyon jól összehozta a a cureos hangulatot, a Bauhaus-os komorsággal, feszültséggel. Egész konkrétan a Dark Entries című Bauhaus szám villogott be néha a fejemben. Ettől függetlenül, szerintem ez is egy jó dal lett. A "hazabeszélős" Krakow az egyik legjobb szerzemény a lemezen. Borongós, befelé fordulós, a kicsit kaparós basszusával, meg a minimialista gitárjával eléggé egyben van. Az egyik legjobban bejövős darab az albumon.
A záró tétel eleje nagyon vészjósló, de lassan visszakanyarodik a Joy Division vonalra, bár nekem leginkább az énekről jutott ez eszembe az angol zenekar. Szerintem, igen csak jó záró dala az albumnak.
A MEKONG lemezében nem kell nagy megfejtéseket, újításokat keresni, mert nagyjából a post-punk, dark-wave stílusok keresztezését hozza, megidézve egy-két "klasszikust". A lemezt egyébként egyben érdemes meghallgatni, mert nekem a hangulata úgy jött át igazán. Plusz bejött az is, hogy lehetett volna ezeket a számokat "nagyon darkosan" énekelni, de a szerző nem törekedett rá. Ezért nem mesterkélt, erőltett az ének, hanem van benne némi természetesség is. Pont emiatt, pedig van tere az egésznek. A stílus kedvelőinek ajánlom!
Meghallgatás itt: https://mekongsounds.bandcamp.com/album/end-of-the-world
