(2021. Icy Cold Records)

A francia kiadó kiadványairól is írtam már néhány recenziót. Viszont ez az első lemez, ami teljesen levett az elsőtől az utolsó hangig a lábamról. Még nem döntöttem el, hogy mit fogok pontosan írni erről a lemezről. Mégpedig azért nem, mert az egész egy varázslat. Tudom, be kell gyömöszöljem valami stílusba, de ami meglepő, hogy nem volt nehéz. Teljesen egyértelmű, hogy hova sorolandó stílusban. Igaz szerintem sokan hallottunk hasonlót, de ez a XXI. századi gyönyörűsége és hasonlósága a '80-as éveknek. Annak is egy nem elfelejthető zenei világának. Az dublini duó egy nagyon igényes, anyagot rakott össze. Megérintő, értelmezhető, érezhető, nem felületes és fejhallgatóhoz bilincselő.  Remélem már érdekel, hogy milyen is!

A 2016-ban alakult ír A RITUAL SEA, Donna McCabe és Florian Chombart duója, amelynek a debütáló lemeze a szeptemberben megjelent 10 számos album. Én valami tiszta post-punk cuccra tippeltem, de nem az lett. Szerencsére! Persze vannak benne olyasmi áthallások, de sokkal inkább a dreamwave, éteri post-punk,  vonal felől érzek sokkal erősebb hatásokat. A kezdő Radiate egyből beszippantott. Sokági gondolkodtam, hogy mit mozgat az agyamban, aztán rájöttem. Az egyik kedvenc The Cure dalom, a Charlotte Sometimes villant be. Valahogy az az érzés dolgozott bennem, hogy ez a XXI. századi áthallása a utóbbi dalnak. Bár azt hiszem, csak én hallom bele. Gondoltam, ez a lemez akkor valami ilyesmi lesz érzéseben végig. Nagyot tévedtem, mert ahogy egyre több dalt hallottam sokkal inkább egy másik zenekar név járt a fejemben. Még pedig a Cocteau Twins-é. Pedig nem olyan, de mégis, legalább az érzés olyasmi, amit nekem ad szinte minden szerzemény. Ahogy egyre szalad a  lejátszó a lemez belseje felé, egyre jobban körbe vesz a duó világa. Olyan zseniális dalokkal, mint az érzékeny Seasons (Like You) vagy a a szépséges  Serpentine. Utóbbiban a szépen ballagó gitár és a simogató ének mellet egyszerűen nem lehet elmenni. Nagyon érdekes a lemezben, hogy végig megmarad a lágysága a daloknak, még azoknak is, amik kicsit talán tempósabban szólalnak meg. Persze lehet külön - külön is hallgatni a szerzeményeket, de amikor egyben lejátszottam, olyan mint az őszi erdőt nézni. Színes, nyugodt és mégis  az elmúlást idézi meg. Viszont az utóbbi gondolathoz kapcsolódva, semmilyen negatív élményt nem hív, hívott elő bennem. Úgy mély, hogy egyben biztonságot is sugároz és nem nyom agyon.

Valahol ennél az érzésnél jön be nekem az említett Cocteau Twins. Mert ugyan nem "csilingelnek" annyira a gitárok, az ének sem annyira száll le, de mégis olyan gondolatokat hozott elő bennem, amik más zenéknél negatív irányba viszik máskor az érezéseimet. A duó lemezét hallgatva, hiába húzott a múlt felé, valahogy a jelenben maradtam. Elfogadva, körbe járva, megnyugodva az "itt és most" állapotban. Nagyon kerek lett ez a debütáló lemez. Az első hallgatás után tudtam, hogy fogok róluk írni, és azt gondoltam, majd jól kiemelek dalokat. Persze emeltem ki, de most már nem akarok, mert mindből tudnék valamit. Viszont nem érdemes, mert a lemez egysége így jó, ahogy van.

Nem ragozom tovább, inkább előveszem a bankkártyám és a vinyl megjelenést megrendelem! Hát ennyire beleszerettem!

Fbook: https://www.facebook.com/ARitualSea

Bandcamp: https://aritualsea.bandcamp.com/album/a-ritual-sea