Néha a beszéd nem elég

Munly Munly, Kanada szeretett gyermeke. Mesés történetét könnyen megtalálhatjuk némi internetes kereséssel egy Wikipedia bejegyzésből. De mindnyájan jól ismerjük ezeket a bejegyzéseket, hogy: Jay Munly, (majd felsorolva a többi név amin ismerhetjük ((Munly és Munly Jay Munly))), aztán jönnek a nyilvánvaló tények; hogy bendzsón játszik, hogy gitáros, hogy énekes és  dalszerző. 

Új bekezdésben a szóló lemezek, majd a zenekarok és együttműködések: (a hazánkban már kétszer megfordult) Slim Cessna’s Auto Club, Munly & The Lupercalians, Denver Broncos UK, illetve a Munly & The Lee Lewis Harlots, és a Scott Kelly-vel közös The Road Home zenekaruk. A szócikk nem igazán tér ki a gyerekkorára, arra, hogy hova járt iskolába, vagy egyáltalán bármire ami személyes lenne. Meglehetősen száraz és rövid tények. Talán ha egy kicsit mélyebbre mész a kutatásban. akkor feldob a keresőmotor egy-két cikket Munly mély basszustól magas sopránóig tartó hatalmas hangterjedelméről is. Talán. 

De hogy ki valójában Jay Munly, azt ezekből nem fogod megtudni. 

Saját szavai szerint: “Nem veszek részt a közösségi médiában. Igen, hallgatok magamról. Ez nagy valószínűséggel folytatódni fog a jövőben is, már ha egyáltalán van jövő. Manapság megkérdőjelezem ezt, mint valós lehetőséget. Mindig is tétováztam, hogy olyasvalamit adjak, ami szükségtelen, de ahogyan ez a világ jelenleg halad, Ez most mégis szükséges; Lupercalia írásaiban ott vannak Ők, deviánsok, hatalmon lévő férfiak, akik semmit sem tettek azért, hogy kiérdemeljék ezt, vannak beteljesületlen Istenek, vannak bántalmazott állatok, vannak bebörtönzött nők… és van a józan embereknek is egy kis csoportja. De ők vártak azzal, hogy felálljanak és nem hallatták a hangjukat… és a végén mindenki meghal.” 

Október 17-én Munly eljön Budapestre és elhozza Lupercalia néhány lakóját, hogy hallassák hangjukat. Hogy a legerősebb eszközüket használják: zenéljenek. Hogy elhozzák az új lemezük dalait, azon dolgozva, hogy Lupercalia továbbra is csak fikció maradjon ebben a világban. 

Ebben segít nekik ezen az estén a Purkár bemutatkozása, ami nem más, mint az Entrópia Architektúra frontembereinek új duója, a népzenének egy szokatlan, friss nézőpontból megközelítő zenei kísérlete. Meghitt és személyes. Marci és Csaba igyekszik hallgatójukat a népzene emberi és érzelmi oldalára kalauzolni, a múlt sötét és világos oldalait egyaránt bemutatva. Egyszerű, közvetlen és direkt párbaszéd az Ősökkel. 

Azt nem ígérjük, hogy ha eljössz ezen az estén, akkor megtudod, hogy ki Jay Munly, de azt igen, hogy a „lényeg” sokáig Veled marad majd a koncert után is.

Facebook esemény

Tixa jegyek