KOLDVOID – Wilderness Retreat
(2023. Sun & Moon Records)
A Romániában működő Sun & Moon kiadóval képben vagyok. Leginkább azért, mert néhány megjelenésüket ismerem, így tudom hogy ambient, experimental, black-metal és egyéb nem mainstream zenék, zenekarok kiadását is bevállalják. A hetekben a kiadótól jött egy promóciós anyag az Erdélyben alkotó KOLDVOID friss megjelenéséről. Bevallom nem ismertem korábban a nevet, így teljesen újdonság volt számomra. A KOLDVOID egyébként egy főböl álló „zenei műhely”, ami már 2008 óta működik. Az utolsó teljes nagylemezét 2012-ben jelentette meg. Ami nem a közelmúltban volt. Onnantól szépen lassan készült és ért össze ez a tíz felvételt tartozó lemez, ami digitális és fizikai formátumban is kiadásra került. Kíváncsi lettem nagyon rá, mert a tíz dal valahogy nem állt nekem össze fejben, játékidőben, hogy hogyan lesz ez ambient lemez. Miért? Mert nem is állhatott, mert nem is az vegytisztán.
Az emberek nagyrésze, így én is prekoncepciókat gyártok. Szóval, ha ambient/dark-ambinet akkor a számok talán rövidek hozzá, így nem értettem hogy fog ez összeállni. Mit épít fel ennyi idő alatta szerző? Aztán elkezdtem hallgatni és utána elolvastam a mellékelt anyagokat is, és bevallom még jobban izgatott lettem. Még pedig azért, mert megjelennek a lemezben olyan meghatározások is, mint a noir, dráma, film, hangkollázs, ami már azért többet sejtett az én előfeltevéseimnél. Lelőjem most? Több is az anyag ennél az említett stílusnál! Az első szerzemény a Space Cathedral egy beetetés. Minimalista billentyű, mély és magas énekhangokra hasonlító kitartott hangok. Egyébként lehet, hogy azok is. Kicsit sötét hangulat, de nem bomlik fel, nem alakul át benne a kicsit komor hangulat. Valamiért talán még a szakrális beavatásnak is tűnhet hallgatás közben. Tudatosan felépített beszippantás abba, hogy azért valami kicsit mélyebb dologra gondolj. Jó ráhangolódás. A váltásban viszont egy újabb réteg jelenik meg. Rezgő szintihang, kicsit kényelmetlen háttérrel, majd egyszer csak bekúszik a dob és rángat magával, miközben főtémának „belesír” egy billentyűhang. Irgalmatlan erős, mert azt hiszem már itt kapizsgáltam hogy a „film” hogyan jön ide. Totális erődben bolyongás, még saját videó is ment a fejemben. Egyetlen egy bajom volt vele, hogy kb. dupla ennyi ideig elhallgattam volna és nem untam volna meg. Nem véletlen, hogy ez a címadó darab. Viszont ami nagyon rendben van, hogy ezt a hangulatot a következő Cabin Fever is viszi tovább. Mély tónusú szinti, majd egy szilofonra – ami szerintem az is - emlékeztető hang hoz egy dallamot. Ami ízlésesen van effektezve. A magastartományokat ez a hang uralja. Nagyon jó egyben is a két dal. Nagyon megfogott.
Az ezt követő Dark Side of the Sun megint egy „filmzene” is lehetne. Főleg az ütemei miatt, ami kvázi egy road movie utazós részéhez passzolna. A basszus, meg a dob komótos, de alatta a billentyűk „sírnak” és újra előkerül a szilofon hangja. Itt azt gondoltam, hogy kábé hangulatváltó folyamat zene, mert alapok változnak, de a felülszóló részek a korábbiak hangulatát viszik tovább. Bár bennem más érzések is jöttek, nem ragadtam bele az említett "korábbi hangulatba". Viszont ez csak a harmadik hallgatásra jött át. Emiatt meg tök érdekes marad a lemez. Ezután azért csak kilépünk hallgatóként vagy inkább be egy misztikusabb, sejtelmesebb világba a következő négy percre. Marha jó a zakatolás ebben a dalban, meg a „hátulról” feltörő zongora hang is nagyon el van találva. Ütemek nélkül utaztat tovább a KOLVOID. Érdekes módon nem nehéz darab. Nagyjából előkészítés egy újabb tripre a Mindnight Sky-ban. Itt talán a dob agresszívabb mint a többi felvételen, de a kíséretek meg nagyon misztikusak, de mégis hangsúlyosak. Ez a legvaskosabb darab a lemezen, de nem esik át egy nagyon nehéz vagy nagyon táncos dologba. nekem ez is olyan filmzenés cucc, a kirobbanó feszültség előkészítéséhez.
A filmezés után jön egy misztikusabb szerzemény, ami a billentyűkre „függönyökre” épül, néhol beköszönő erősebb hangokkal. Ezt talán közelebb van a dark-ambienthez, itt meg a promó anyagban írt drámaiság jelenik meg a hangzásban. Ez is előkészítés egy ritmussal operáló felvételhez, ahol nem a ritmus a lényeg, hanem az egész hangulat, ami elég sötétke. A ritmus nagyjából olyan és a annyi időre jön be, mintha a sötét víz alól feldobna valami egy kicsit ahhoz hogy levegőt kapj, de az ütem végével elenged azért, hogy mégis csak alámerülj. Az nem tudom meg mondani miért, de az utolsó előtti Presence-ről a svéd Arcana ugrott be valamiért. Tényleg nem tudom miért, pedig nem pont olyan, sőt talán egyáltalán nem. Elég meditatív hangulata van, a folyamatosan ugyanazt a hasonló kört játszó billentyűi miatt is. Ebbe is jól bele lehet szakadni. Fura, de az abszolút kedvencem mégis az utolsó öt perces Phantom Light. Hűvös, távolságtartó, nagyon jó érzékkel ciripelnek bele a cinek, már ha azok és nagyon kerek, jó arányú, éteri hangulatot áraszt. Valahogy olyan megnyugvást hoz a végére.
A KOLDVOID lemeze nem könnyű, de nem is nyomasztó, hanem inkább mély, utaztató, sokszor magamba merültem közben. Nagyon érdemes fejhallgatóval hallgatni, mert sokkal nyitottabb terei lesznek. Ugyanakkor a nyitott tér ködbe burkolózik, amit egy – egy dobgép szellő elfúj, majd újra letelepedik ez a köd és mögötte feltűnhetnek képek, a saját képeid, a saját mozid. Akár filmszerűek is, akár régen megélt valódiak is, mert bennem megmozdított jó néhány darab valamit... Érdemes időt fordítani rá!
Meghallgatás itt: https://sunandmoonrecords.bandcamp.com/album/wilderness-retreat
