(2023. Consouling Sounds)

Nem gondolom, hogy hirtelen a zenekar névre sokan felkapják a fejüket. Főleg azért, mert ez egy debütáló lemez. Arra viszont szerintem annál inkább, hogy kik a nevezett duó tagjai. Természetesen a "feketeövesek" tudják, hogy LOUD AS GIANTS Justin K. Broadrick (Godflesh, Jesu, Final, JK Flash, ect.) és Dirk Serries (ex-Vidna Obmana, Microphonics sorozat, meg még kitudja mi) belga muzsikus közös anyaga. Mivel mind két Úriember  munkásságát a '90-es évek óta próbálom követni, így természetesen ez egy elfogult poszt lesz. Leginkább azért, amit már néhányszor kifejtettem a véleményem mind a  Godflesh, mind a Vidna Obmana általam való nagyra becsültségéről. 

Hőseinknek nem az első találkozása ez a lemez, mivel a JESU Conqueror turnéján már összeakadtak egyszer közös zenélésre. Ami nem jelenti azt, hogy nem ismerték egymás dolgait korábban. Sőt nem hogy ismerték, de számos kapcsolódási pontjuk van zenei szempontból és kedvenc előadóikban is. Persze egyből elindult a vezérhangya nálam, hogy ez Godflesh, Vidna keverék lesz zeneileg. Nagyon nem, de talán nagyon - nagyon halványan mégis csak. Persze nem tudják levetni a múltat, de ezen a lemezen nem is akarják. Dirk is jó ideje gitáralapú zenét csinál természetesen nem a szó szoros értelmében, de azért a gitárt használja mindkét tag a lemezen is. Viszont sokkal inkább egyfajta experimental, ambient elszállósabb irányba, plusz megjelennek benne ütemek és repetitív részek is. Szerencsére sokszor csak pillanatokra villant be hogy gitárt hallok, mert annyira jól idomul a hangulat a lemez atmoszférájához. Egyébkánt az első Monument elejénél azt hittem, hogy főleg visszhangosított, hanggerjesztéssel készített valamiféle ambientes cucc lesz. Aztán jön egy kis minimalista ütem alá, meg néhol kicsit talán post-rockot idéző gitár és nem marad teljesen ambient. A lényeg nem is ebben van, hanem ahogy az ütem percízen dolgozik, a gitárok bejátszanak egy - egy hangot és viszi az egész számot magával. Azt hiszem ebben nagyon tetten érhető némi improvizáció is. A második Estranged elejéről egyértelműen a '90 es évek elejének Vidna Obmana-ja jött a hallójárataimba, aztán elkezdődik egy "kalapálás", utaztató hangok között. Aztán csak megdörren az a gitár, de mégsem vágja szét teljesen azt a világot amit felépítettek. Nagyon beleszakadós darab, de nem írok többet róla, mert nem akarok mindent lelőni. 

A harmadik felvétel a Room Three, ez sok helyen eszembe juttatta a Microphonics sorozatot, ami Dirk Serries hanganyagait takarja, viszont ebben is előkerülnek elektronikus alapok, ütemek. Talán ez a legmozgalmasabb szerzemény, súlyos basszusdobbal, kitartott ismétlődő gitár hangokkal. Itt is "ráragadt" a fejhallgató a fülemre. Izgalmas hangok vannak benne. Valahogy az izgalmas része mégis az volt, amikor a dob kiszállt belőle a minimalizmusra csupaszítás ellenére. A meglepő az, hogy egyáltalán nem éreztem nehéznek vagy kényelmetlennek. A záró tétel a Isolation, ami néhol szintén elég minimalista, de nagyon egyben lévő darab. Ebben talán sokkal több az elektronika, mint a többi számban. Úgy értem, hogy a háttér, mert azért a gitárok adják az elszállós részeket itt is. Jó kis utazós lemez, nem nyomasztó, de mégis van mélysége. Nem csalódtam a két alkotóban. Remélem lesz folytatása! 

Meghallgatás, rendelés itt: https://dirkserries.bandcamp.com/album/empty-homes

JKB fbook: https://www.facebook.com/jkflesh

Dirk web: https://dirkserries.com