(2023. Forbidden Place Records)

A RUNT lemez nem most jelent meg, hanem márciusban. A napokban viszont megjelenik kazettán, majd vinylen is. Így került elém újra a nevük. A megjelenéskor valahogy elsiklottam felette. Most viszont nem! Azt el nem tudom mondani mennyire örültem neki, hogy "beakadtak" nálam. Pont kezdtem a sok elektronikus cuccot félre rakni. Gondoltam jól jönne valami "karcos - harcos" dolog. Aztán a szívás része az, hogy ebben is van elektronika. Persze igazából nem szívás, mert baromi jó cucc ez. Meg karcos is, meg elektronikus is picit, meg  zajos, meg talán néhol hard-core(?), meg ki tudja. Akkor most állj, mert ha mindent lelövök, akkor mi marad a posztra. Az biztos, hogy ismét nekem való "lapot húzott" a Forbidden Place Records független kiadó megint ezzel a kiadvánnyal is. 

A lemez 11 számot tartalmaz, amit egy trió formáció kalapált össze. Lövésem sincs kiket takar az arcnélküliség miatt, mert ugyan találtam egy interjút, de nem lehet róluk megtudni semmit. Persze vannak morzsák, de vagy elhiszem vagy nem. Nem is lényeg, mert ami ez a lemezen van az olyat odavert nekem, hogy többször is pörgött a cucc, meg én is rajta. Sőt a második hallgatás után, már a fizikai formátumot is beakartam szerezni. (Hátha lesz európai terjesztés, mert az USA-ból rendelni túl drága sajnos.) Az összes szám egy feszültség és energia bomba. Nagyon picit talán a Minsitry minimálra vett industriálja. keverve noise-rockkal, meg néhol hard-core-al? Ezt jól összeraktam mi? De tényleg az villant be, hogy ezek egyben, meg néha külön is. Viszont van egy kicsit sötétebb dühe az egésznek, hogy ilyenbe nagyon ritkán akadok bele. "Kénytelen" voltam több egymás utáni napon is meghallgatni. Leginkább akkor, amikor kezdtem leengedni. Egyből felpiszkált már ez első hangjaival. Egyszer a korai industrial-metalt hallottam benne, aztán bevillant a new-york.i Show Me The Body HC világa is, majd valami elektro-noise-rock valaminek érezte, meg valami egész más is.. Pontosan megfoghatatlan, mert valahogy úgy éreztem "kicsúszik a kezeim közül". Stílus meghatározásban mindenképpen, de ezek a legerősebbek amiket belehallottam. Mondjuk több olyan szám van, hogy szétpattintotta az agyam olyan feszültség van benne. Ilyen például a Runt, az Erod, a Swan Dive, de mondjuk a Once More Aound the Sun című szám alatt meg az volt az érzésem, mintha egy a felsorolt stílusokra lecsupaszított régi Deftones számot hallgatnák. Kicsit a zenében is meg az énekben is, csak jól "bekoszolva", hogy ne legyen olyan egyszerű. RUNT-ék nem finomkodnak, lehet mégis picit, ami ahhoz kell hogy befogadható legyen. Vagyis most hogy az előző mondatot leírtam, inkább semennyire mert nem kell. Olyan jól jön egyben minden hatás, amit amúgy is szeretek, hogy amikor vége lett a lemeznek akkor fogtam fel, hogy nem volt olyan felvétel rajta ami nem jött volna be. A Runt lemeze nem "háttér zene". Egyáltalán nem, mert nem csak a arcnélküliség miatt különleges, hanem a megszólalása miatt is, meg hogy a sorolt stílusokból minden benne van  vagy mégse, mert emiatt nekem egy saját világa van. Olyan érzésem is volt közben, hogy: "ez van, ezt is tudjuk, ezt gondoljuk, csináljatok vele, amit akartok". Nem szoktam éves top listákat csinálni egy ideje, de ha csinálnék, akkor nálam 2023-ban a TOP 10-ben lenne.

Meghallgatás, vásárlás itt: https://forbiddenplacerecords.bandcamp.com/album/runt-cult-of-the-forgotten

Fbook: https://www.facebook.com/RUNTcult