(2024. Self Released)

Régen írtam a már a  Kentin Jivek anyagairól. Pedig a francia zeneszerző, énekes folyamatosan dolgozik valamin. Valamiért úgy alakult, hogy az elmúlt évben lemaradtam a megjelenésiről. A most elkészült lemezét viszont elküldte nekem, aminek nagyon örültem. Miután meghallgattam, meg még inkább annak is, hogy fizikai formátumban a polcomra került. Nem mindig szoktam komolyan venni azokat az ajánlásokat, hogy fejhallgatóval hallgassak meg valamit. Ezt most komolyan vettem és nagyon jól tettem. Gondolhatja néhány olvasó, hogy: "na akkor ez valami ambient lemez lesz." Rosszul gondolja, mert az is meg nem is, meg más is. Talán kicsit más is, mint a korábbi anyagai. Miben más? Milyen benyomásaim vannak a L'Ange Des Six Eaux-ról? Értelemszerűen ez lesz a lenti írás témája.

A lemez közel 30 perces, de annyira bele lehet merengeni, hogy észre sem vettem az idő múlását. A dalokat a természet és bizonyos helyek és az azokhoz köthető érzések inspiráltak. Ezekről a helyekről jönnek a Kentin által készített field recordings-ok, amik a természet hangjai és olyanok amelyeket Ő érdekesnek talált ahhoz, hogy "elmondja" amit szeretne. Viszont  ezek a felvételek inkább hátterek és színek, mint dalformák. Persze vannak benne szintetizátorok, gitár, de semmi sem tolakodik előre, csak "működik". Az egész  lemez lassú, néhol teljesen merengő, máskor meg inkább reflektál valamilyen érzésre. A furcsa az, hogy ezeket az érzéseket én éreztem hallgatóként. Mivel nem tudok franciául a szövegekkel kapcsolatban csak érzéseim voltak. Mindegyik szám végére a megnyugvás fogalmazódott meg bennem. A zenében elég sok a szintetizátor, de ez sem uralja le őket, plusz ahol gitár szól, az meg egyáltalán nincs túltolva. Korábban is nagyon érdekesnek találtam Kentin Jivek ének hangját, mert van egy karaktere, amivel nem akar utánozni senkit. Ezen a lemezen teljesen természetesnek, simának, erősnek és belülről jövőnek éreztem. Legtöbbször annyira kikapcsoltak a dalok, hogy nem is figyeltem milyen hangszer szól. Az csak a sokadik alkalommal került a meghallgatásom fókuszába. Egyébként borzalmasan nehéz erről a  lemezről írni, mert nem igazán akarom, meg nem is tudom mihez hasonlítani, mert csak megérzéseim vannak. Pici kortárs komoly zene? Pici elektronikus ambient, egy kis folk zenével? Nem tudom. Igazából egyik sem, de mégis valahol mindegyik beugrott. Persze van olyan dal, mint a Le Dortoir Des Cigognes amiben szól a dobgép, meg áramlik az a elektronika, de az ének annyira egyensúlyba rakja, hogy nem ezt hallottam egyszer sem hangsúlyosnak. Sokszor amikor posztot írok, csak kavarognak a fejemben a gondolatok. Most valahogy nem. Nagyjából csak az jut eszembe, hogy amikor kitavaszodik, kiülök valahova újra ezzel a lemezzel. Csak hallgatom, nézek kifelé a fejemből és biztos vagyok benne, hogy az fogom érezni, hogy arra a fél órára minden egyensúlyba került. 

Meghallgatás itt: https://kentinjivek.bandcamp.com/album/lange-des-six-eaux