2024. Cold Spring Records)

A blinblindblind kiadónak köszönhetően, a svéd TREPANERINGSRITUALEN 2022-ben egy nagyon súlyos koncertet adott Budapesten. Bevallom én korábban nem ismertem Thomas Martin Ekelund munkáit. Hallani, hallottam már a nevet, de zenét nem hallottam tőle. A budapesti előadás nagyon súlyos volt, így elkezdtem hallgatni a korábbi anyagait. Nem egyszerűek, ahogy a most megjelent The Totality Of Death két lemez sem. Mert hogy ez két lemez, 10 - 10 felvétellel. Az a durva, hogy a zene nagyon kemény sok helyen, úgy hogy egy normál gitárhang nincs benne, de mégis üt és magához szív. Ráadásul nagyon szerencsés, hogy szétszedték két külön lemezre a húsz számot. Mert ugyan megterhelő néhol, de mégis tudtam, hogy a másik lemezt "elrakhatom" egy későbbi hallgatásra. Ráadásul a nehézsége ellenére, egy pillanatra sem feszültem be tőle, pontosabban mégis, de nagyon vitt magával. De mivel is?

A két lemez tulajdonképpen egy válogatás korábbi olyan megjelenésekből, amik limitáltak voltak, válogatásra kerültek vagy csak szűk közönséghez értek el. Plusz a régi dolgok is újra lettek dolgozva és újra lettek masterelve. Az azért jelentős tényező, hogy 2017 óta duóként működik a zenekar, ahol Ekelund társa Peter Johan Nijand, aki ütősökön működik közre élőben. Szerencsére nagyon sok helyen vannak ezeken a  felvételeken is ütősök, így erősítik a megszólalást, ugyanakkor az elektronikával, a zajokkal, drone-os, sötét hangzásokkal van leginkább tele. Nem mondom, hogy könnyed anyag, mert nem az. Viszont irgalmatlanul egyben van. Az ének szinte könyörtelen végig, kicsit a death-metal éneklését, kántálását hívta be nálam, emiatt nagyon illik az egészre a death  industrial stílus kapcsolás, plusz az "alapmasszát" azért dark-ambient hangulatok adják. Marha jól vannak válogatva a számok, mert amikor "leült" volna az agyam a dark-ambienthez, jön egy nagyon erős industrialba hajló felvétel. A kétszer 20 számos külön lemezre szétválasztást meg csak megtapsolni tudom. Miért?

Itt jön be nekem, mint hallgatónak a rituális rész. Még pedig azért, mert sokszor volt olyan érzésem, mintha valamiféle szellemidézés kezdett volna körülöttem hallgatás közben kialakulni. Pedig a fenn felsorolt stílusok dominálják a hangzást, de mégis van benne egy mély spiritualitás. A szétválasztott lemez, pedig, hagyott egy döntési lehetőséget, hogy "el tudom-e viselni" a nyomást, amit a "TREPA" rám helyezett. Én nem tudtam egyből átkapcsolni a második tízes blokkra. Ennek köszönhető, hogy például ezt a posztot, több mint egy hete írom. Mára nagyjából háromszor hallgattam meg a két lemezt, de még most sem érzem, hogy írásban visszatudom adni az anyag mélységét, terhelését, eksztatikusságát amit rám vetített. Valahogy olyan dark-ambinet/industiral/ritual-ambient keverék, ami nem hagy egy állapotban, hanem egyszer húz magával, máskor meg egy kicsit elenged, de csak azért, hogy után ugyan oda visszarántson. Visszarántson egy olyan szemlélődésbe, amiben látod a fényt, de azt üzeni, hogy azért keményen meg kell dolgozz hogy lásd és akár elérd, és ne veszítsd szem elől végleg. Elég misztikus mondat folyam volt az utóbbi, de a The Totality Of Death nekem ilyen. Lehetséges, hogy Neked más lesz, meg nem is fogod bírni. Az biztos, hogy engem időben azokba az érzésekbe pattintott vissza, amikor először hallottam a korai Cold Meat Industry-s előadókat, a Lustmord-t és hasonlókat. Viszont egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy ne a TREPANERINGSRITUALEN-t hallgassam, hanem visszatérjek a  régebbi dolgokhoz. Szerintem nagyon erős válogatás, újra dolgozás, feljavítás mindkét lemezen ami hallható. Nem gondolom, hogy ez az egy hét és a három hallgatás elég a teljes feldolgozáshoz és megéléshez! Szóval folytatom...

 Rendelés, meghallgatás itt, lehet itthon is rendelni, már belefutottam.

A lemez: https://coldspring.bandcamp.com/album/the-totality-of-death-a-csr335cd

Ω lemez: https://coldspring.bandcamp.com/album/the-totality-of-death-csr336cd

FbooK. https://www.facebook.com/Trepaneringsritualen/