PLANETDAMAGE - Relapse Protocol
(2020. Black Pill Red Pill)
Előadhatnám magam, hogy mennyi megkeresést kapok, hogy írjak új megjelenésekről, de ez nem lenne igaz. Viszont PLANETDAMAGE anyaga egy megkereséssel került hozzám. Amikor megjött az üzenet, hogy írnék-e az új albumról, egyből bevillant, hogy én ezt a produkciót láttam és hallottam a Fekete Zaj 2020-on nem is olyan régen. Meg az is, hogy bár nem teljesen az "én műfajom", de a ZAJON nagyjából éjfél körül nagyon tetszett. Holott kevés, elektro - indsutrial-t és EBM-et hallgatok manapság.
A PLANETDAMAGE Bari Máriusz takarja, aki DAMAGE néven csinált már ezt - azt.. Záporozhatnak rám ismét a kövek, de a DAMAGE-ről nem hallottam még, erre is a sajtó anyagból jöttem rá. Mentségemre szóljon, hogy jó ideje elkanyarodtam az elektronikus zene bizonyos műfajaitól és ebbe beletartozik az EBM, az elektro - indusztriál is, még mielőtt valaki gyorsan oda kattintani a kilépésre ne tegye, mert azért ennél többet "szeretnék mondani" a lemezről. Nálam inkább a dark-ambient, experimental, meg néhány power -electronic cucc maradt meg, de az utóbbi időben el kap egy - egy más stílusokból is. Gondolom nem kell hozzá nagy logika, hogy ez a lemez is megfogott, mert ha nem tette volna, akkor nem írnék róla.
A BRUNSTEN egy dán trió, ami egy noise-rock alapú "darálót" üzemeltet, bár túl egyszerű így kategorizálni őket, mert ez még sem igaz teljesen. Még pedig azért, mert vannak benne finomságok. Ahogy mondják: "amikor a kevesebb, több". Az 1500 című lemezt 2018 őszén vettek fel, mennyiben a keverés miatt csúszott, akkor megérte a zenekarnak is várni az idén októberi megjelenéssel. Elképesztőn jól szól mind a tíz szám a lemezen. 
A Párizsban működő SUBZERO FUN 2015-ben alakult zenekar és elég aktívak is. A tavalyi év májusa és 2020 májusa között négy anyagot is kidobtak a bandcamp-re. A zenekar tagjai, jelentsenek bármit is a rövidítések: 
A Black Magnet egy Oklahoma City-ben működő egy személyes projekt, aminek az "agya" James Hammontree. A szóló munka egyébként meghallgatva a 24 perces lemezt piszkosul nem jön le, mert annyira telt az egész hangzása. Nekem amíg utána nem néztem eszembe se jutott. Azt gondoltam, hogy ez minimum egy duó formáció. Egyébként eddig, 2018-ban egy EP-t jelent meg tőle és ez az első teljes lemez anyaga. Ami azért valljuk be, csak egy kicsit hosszabb egy átlagos EP-nél.
Vettél már úgy lemezt, hogy bele se hallgattál? Amennyiben igen, akkor tudod hogy miért. Amennyiben nem, akkor én megválaszolom a saját válaszomat erre a kérdésre, a fenti lemezzel kapcsolatban. Egész pontosan azért, mert hosszú idő után ez az első lemez, amit így vettem meg. A LivingTotem-ről a budapesti Test Dept koncerten hallottam először, sőt zenét is akkor hallottam Tőle először. Néhányan rá is csodálkoztak, hogy nem ismerem Gulyás András "dolgait", mert mint DJ (DJ KRAAK) és mint előadó is ismert volt több ismerősöm előtt is. Szóval, a koncerten olyan LiveAct-et nyomott, hogy teljesen felidézte előttem azt a hangzást, azt az elektronikus zenélést, amiért a '90-es években szerettem ezt a műfajt. Egyszerűen minden hangját élveztem a műsorának. A koncert után megvettem az előző Raw Effort 
A bristoli csapatra nem magamtól találtam rá, hanem az igazán kiváló REACTION nevű magyar hard-core fanzine utolsó számában. Egyből felkeltette az érdeklődésem, mert az interjú bevezetőjéből kiderült, hogy az újság tartalmának egyik valamennyire "kakukktojása" a zenekar stílusa. Meghallgattam a korábbi lemezüket, majd gyorsan elém került, hogy a hamarosan megjelenik az új albumuk is. Vártam, vártam és meg is jelent szeptemberben. Az új album már előre elárulhatom, nekem nem okozott csalódást! Azt azért sajnálom megint csak, hogy élőben nem láttam amikor Magyarországon jártak.
Néha még nekem is furcsa, hogy az angol CRISIS megjelenéseiről írok. Mivel azt hittem, hogy ez a zenekar elveszik a legendáriumban és a 40 év ködében. Meg azt is hittem, hogy az újjáalakulás után, a korábbi anyagok újra kiadásaival és néhány koncerttel lezárják a történet. De úgy tűnik, hogy az eredeti tagok Tony Wakeford és Clive Giblin tényleg nem egy nosztalgia zenekart akartak csinálni. Bevallom, nem nagyon hittem benne inkább abban, hogy a post-punk hullámra akarnak felülni. Ehhez képest, itt egy új négy számos EP. (Aki fel akarja venni a fonalat, rakok 
Tisztában vagyok vele, hogy az eredeti megjelenése a COIL lemezének nem 2019, hanem 1992. Ebből kitalálható, hogy a tavalyi egy újra kiadása az albumnak. Majd 30 évvel később kiadni valamit elég nagy bátorság. Bár ennél a duónál nem annyira, mert ez a lemez szerintem egy elektronikus zenei mérföldkő és valahogy még mindig friss, még ha megosztó is. A COLD SPRING RECORDS valahogy rá állt az újra kiadásokra, mert az elmúlt években kiadta pl. újra többek között az SPK, Psychic TV néhány lemezét is. Ez az album megjelenés azért fontos, mert annak idején szinte beszerezhetetlen volt itthon vagy ha beszerezhető volt, akkor nagyon drágán. Nekem egy TDK kazettán volt meg, mert volt egy barátom akinek én hoztam külföldről a '90-es évek közepén. Csak nekem épp nem volt rá pénzem, ezért átvettük kazira.
Elég sok dolgot be fogok vallani, majd ennek a posztnak az írása közben. Először is, hogy erről az anyagról már írtam egy bejegyzést a megjelenés évében, de véletlenül kitöröltem. Mivel sokat vártam arra, hogy kirakhassam bekeveredett más jegyeztek közzé és töröltem. Azt hiszem az jobb poszt volt, mint ez lesz, de mégis szeretem ezt a lemezt.