(2020. Self Released)
KENTIN JIVEK egy Párzsban élő, francia multiinstrumentalista szerző, akinek a 2016-os lemezéről az elmúlt év elején írtam annak kapcsán, hogy Magyarországon koncertezett. Sajnos nem tudtam megnézni a debreceni MODEM-ben, de a lemeze nagyon mély benyomást gyakorolt rám. Az elmúlt hetekben megkaptam Tőle a 2020. májusában megjelent El Circo Cubierto című lemezét, ami tavaly ősz és idén tavasz között készült.
(2020. Zegema Beach Records and The Ghost is Clear Records)
A Kansas City-ben működő ADANDONCY egy elég friss zenekar, mivel 2018-ban alakult. Tavaly kiadtak egy két számos EP-t, szerepeltek egy split lemezen, ideén augusztusban meg kijött a debütáló nagylemez. A zenekar trió felállású, akik: Damian - gitár, ének, Lincoln - basszus, ének és Morgan - dob és ütősök. A lemezen azért besegít egy-két haver, de ez nem annyira hangsúlyos.
(2020. Neurot Recordings)
Steve Von Till nevét hallva sokan egyből rá is vágják: Neurosis. Természetesen megkerülhetetlen az anya zenekar, de Von Till szóló munkái az igen csak figyelemre méltóak. A saját projektjeiben Ő két vonalon mozog. Egyrészt van a kísérletezőbb, pszichedelikusabb Harvestman, másrészt meg a teljes neve alatt futó szóló munkái, amik inkább közelebb állnak az akusztikus, talán kicsit államokbeli folkos, neo-folkos dolgokhoz. Talán. Az új lemez augusztus elején jött ki, de a beharangozója már korábban elért. A borító is nagyon tetszett és egyből bevillant, hogy én ezt a képet láttam már. Ezután persze rájöttem, hogy Izlandon láttam ezt a folyótorkolatot és le is fotóztam, igaz sokkal magasabbról. Eleve ez is jó ajánlás volt számomra!
(2020. Self Released)
"A XXI. század végén
A fészkek üresek...
Elfelejtett Népek gyülekeznek
Az összeégett fák körül..."
Újabb C.M.C. (Cro'magnon's Coke) szerzemény, ami ismételten csak elég profira sikeredett. Gondolkodtam mit is írhatnék róla. Nem titok, hogy a zenekar első időszaka nagyon nagy hatással volt rám. Az első új(?) dalokban sokszor kerestem azt a korai C.M.C-t. Azért írom kérdőjellel, mert több új felvétel is is korábbi ötletek befejezése, újra gondolása volt. A Tribalmorse is a zenekar elhunyt tagjának Szántó Zoltánnak az ötletiből épül fel és az Ő emlékének van dedikálva. Visszatérve a keresésre, már nem keresem, mert azóta azért eltelt majd 30 év és technikában, megszólalásban is hatalmas fejlődés történt. Ez hallatszik ezen a szerzeményen is, plusz a profi stúdiómunka is, ami Horváth Barnabás Barnsz-t dicséri.
(2020. Perverse Homage)
Vannak olyan műfajok, amelyek szerintem nagyon magányosak és talán ettől mélyek és jók. A dark - ambient ilyen szerintem, mert valahogy ebben a műfajban alkotni elég nehézkes lehet közös erővel. Elsődlegesen azért, mert az alkotó "képei" jelennek meg hangok formájában, aztán az megint egy másik kérdés, hogy a hallgatóban ez a "teremtett világ" hogyan csapódik le. Az ODVAS, ha jól számolom negyedik kazetta megjelenése a The Haunting Turmoil Of The Stormcorner Soul.
(2020. Creative Sources Recordings)
Az improvizatív zenének kicsi, de ugyanakkor nagyon erős rajongó tábora van. Ezt onnan tudom, hogy azon kevés posztjaim, amik a műfaj megjelenésiről írodtak a legolvasottabbak között vannak a blogon. STEPHEN FLINN nevével is egy ilyen kiadvány kapcsán találkoztam először. Ő egy New - Yorkban élő zeneszerző, improvizációs zenei előadó, akinek egyébként a főhangszere a dob. Ebben a műfajban természetesen a dobolás nem a 2/4-et jelenti, meg a durva felső tam köröket. De akkor mit?
(2020. Self Released)
A Los Angeles-i BEDREST-ről nulla infóm van. Azon kívül, hogy négy tagú vagy öt, de inkább négy. Az EP az első megjelenésük 3 darab számmal, szóval lehet nem is nagyon lehetne mit írni róluk. Amiért kapnak egy posztot az azért van, mert elég jó kis indie - post- punk öt percet hoztak össze. Kissé borongós énekkel, egyszerű vezetésű, de nekem tetsző megszólalású gitárral, jó kis "lefelé bambulós" hangulattal. Legyen inkább karcos indierock a kategória, bár ez sem igaz. Na hagyjuk!
(2020. Australian Cattel God)
Az Ida Andersson-Norrie, Jens Hellman, Johan Kekki alkotta svéd trió harmadik lemeze a Reap, a banda 2013-ban alakult.
Sok olyan lemez van, ami elsőre nem kap el. Persze mindegyikben érzek valamit, ami miatt újra elkezdem hallgatni. Velük is ez történt, neki ültem fejhallgatóval és akkor már nagyon megfogott. Legtöbbször noise-rock/post-punk besorolást láttam náluk, de ez igaz is meg nem is.
Nem sokkal a CORIKY, Ian MacKaye, Joe Lally volt FUGAZI tagok (tagja még Amy Farina) új zenekarának debütáló anyaga után, kipattant a netre egy 1999-es teljes FUGAZI koncert.
(2020. Aeanos Records)
Az ART OF EMPATHY egy egyszemélyes zenekar, ami Jef Janssen-t takarja. A Belgiumban tevékenykedő AOE harmadik nagylemeze az End Of I, pedig 2007 óta működteti hivatalosan. Az utolsó anyaga 2010-ben jelent meg, szóval nem mostanában jelentkezett új szerzeményekkel. Viszont az End Of I-ra szerintem minden rákerült, ami az elmúlt években készülhetett. A lemez egyébként nagyon hosszú, mert jóval több, mint egy óra. Én minden percét élveztem, mert nagyon össze van rakva. Leginkább az olyan hallgatóknak fog tetszeni, aki vevők a "borultabb" dolgokra. Mindjárt ki is fejtem, mire is gondolok.
(2020. Glitterhouse Records)
Azon kezdtem el gondolkodni, hogy milyen mondatot szerkesszek, hogy a HEADS. neve után ne kelljen egyből pontot tennem. Csak azért, mert így írják, ahogy előzőleg szerepel. A zenekar 2014-ban alakult és amikor belehallgattam először azt gondoltam, hogy egy egyesült államokbeli vagy angol bandáról van szó. Aztán kiderült, hogy nem. A négytagú csapat Berlinben működik és van egy ausztrál tagjai is. A Push az első nagylemezük, de korábban voltak már kiadványaik. A HEADS. tagjai: Ed Fraser - gitár, ének, Chris Breuer - basszus, Nic Stockmann - dobok. A lemez 35 perc körüli, 10 dalt tartalmaz és nagyon érdekes.
Írtam már egy beharangozót a fesztiválról, de azóta kicsit megváltozott a helyzet. Sajnos! Gondolom jó sokan tudják, hogy a programból kiestek a külföldi zenekarok a járványhelyzet miatt, ami nagy szomorúság.
De! A FEKETE ZAJ csapata nem dobta be a törölközőt és szerintem nagy bátorsággal, mégis csak megtartja a fesztivált magyar fellépőkkel. Bevallom, hogy a GODFLESH miatt "vérzik a szívem", de egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy emiatt kihagynám a fesztivált. Ennek több ok is van részemről:
(2020. Self Released)
Elég nehéz egy olyan zenekarról írni, ami nem régen alakult és szinte semmilyen információ nincsen róla a neten. Szóval ez egy igazán minimalista poszt lesz. A POSTER BOY Kansas City-ben alakult 2018-ban és a nevükkel azonos című EP-jük a debütáló anyaguk.
(2020. Self Released)
Alice Donut megvan? Biztosan sokaknak, szerintem főleg a korai dolgaik jók. Legalábbis én ezeket szerettem, mert szokatlan és érdekes "punk" zene volt. Évek óta nem hallottam róluk semmit. Mi köze az UM-nak hozzájuk? Az Alice Donut szinte teljes "gerince", három ember játszik ebben a bandában. Még pedig: Dave Giffen - gitár, Michael Jung - gitár, Stephen Moses - dob, hozzájuk csatlakozott - bár nem tudom pontosan ki, kihez - Joe Truman - ének és Joe Arcidiacono - basszus. A New York-i ötösnek ez az első öt számos anyaga. Punk - rock, alter - punk - kicsi noise-rocckal vagy valami ilyesmi ha címkézni szeretném.
(2020. Learning Curve Records)
A négytagú VINCAS 2012-ben alakult és a Phantasma a harmadik lemezük. A zenekar a Georgia Állam Athens nevű városában működik, amelynek tagjai: Chris McNeal - basszus, ének, Scott Kviklys - gitár, ének, Gene Woolfolk - gitár, ének és Tim Payne dobok.
A lemez 10 dalt tartalmaz, ami baromi izgalmasra sikeredett. Egyrészt azért, mert kicsit sötét ugyan, de mégis energikusan szól. Másrészt, pedig, azért, mert nem titkoltan behívja a '80-as éveket és abból is két banda ugrott be, meg Nyugat - Berlin.