(2019. Avalanche Recordings)

2019. 03. 25-én megjelent JK Flesh, azaz Justin K. Broadrick (Godflesh, Jesu, meg még néhány project) gitáros és KLASKA azaz Kevin Laska (Novatron, Transitional) közös EP-je. Aki súlyos gitárokra számít az el se kezdje, mert ez egy totális elektronikus zenei anyag.

(Self Sabotage Records, 2019)

A kanadai TUNIC néhány héttel ezelőtt járt Budapesten, amelynek a koncertjére én nem tudtam elmenni, de Tibor haverom igen, akit megkértem, hogy vegyen nekem lemezt ha már elmegy. Megvette: szóval köszönöm neki, de nem fogja ennyivel megúszni az emlegetést. Mindenesetre ennek köszönhetően a CD formátum landolt a lemezjátszómban. Szerettem volna vinylen, de állítólag sikerült a lemezeiket a koncert alatt jó magyar vörösbor leöntéssel tönkretenni, így maradt a CD verzió. Amit nem bánok, mert ez egy irgalmatlanul súlyos, energikus lemez. A  COMPLEXION a trió első teljes nagylemeze, ami 11 szerzeményt tartalmaz.

(2019. Two Gentlemen & Young Gods)

Kilenc év után jelentkezett új albummal a svájci The Young Gods. Plusz még egy aktualitás, hogy április 3-án Budapesten az A38-on játszik a zenekar. Nem mai zenekarról van szó, mert a banda 1985 óta működik. Igaz, némi stlíus változás is volt az elmúlt 30 évben, meg tagcserék is. Jelenleg a zenekart Franz Treichler - billentyűk, programozás, ének, Cesare Pizzi - programozás, billenytűk és Bernard Trontin dobos alkotja. Treichler és Pizzi alapító tagok, Trontin 1997-ben szállt be a zenekarba. A zenekar Treichler-en kívül számos tagot elfogyasztott már, de ez nem jelent semmi rosszat. A kezdeti The Young Gods az industrial - eletronika alap zenekarai közzé tartozott korábban. Az első két lemezük a The Young Gods és a L'eau rouge zajos, karcos, hideg gépekkel és néhol gitárokkal megspékelt "őrület" volt. K. Péter barátommal '90-en körül számtalanszor végig néztük videó kazettán, oda - vissza pörgetve az Envoyé videó klippjét, amiből mindkettőnknek csak a refrém maradt meg, de imádtuk. Aztán 1992-ben megjelent T.V.Sky lemez, ami már előre mutató volt, a sokkal jobban komponált és kicsit gitárcentrikusabb számaival.

(2019. Nude Club Records)

BOY HARSHER 2013 elején alakult Teen Dreamz néven. A projekt Jae Matthews ének, szöveg, "mesemondás" és Augustus Muller szintetizátorok, zajok, zene, egyebek alkotja. Első felvételeik Matthews által írt és olvasott történeteken alapultak, majd Muller élőben készített hozzá zenei alapokat. Majd a duó egyre tudatosabb lett, így  2014 januárjában a Teen Dreamz nevet dobták és átvették a Boy Harsher nevet.

(2019. Self Released)

A Floridában működő VACANCY 2016-ban alakult és ez a második anyaguk amit megjelentettek. A trió tagjai: Eliot - ének, Christian - gitár és Derek: dob. Felvételről felvételre egyre jobban érnek össze a számok és a megszólalás is, amit ez a háromszámos EP is megerősít. Egyre keményebb és energikusabb a zenéjük, ami jól gyomron is fog vágni, ha meghallgatod.

Nem vagyok egy okos telefon, android, kütyü és egyéb mágus, de azoknak akik ezeket a dolgokat imádják és megfelelő kaliberű Androidos eszközük van 2019. január 8-a óta letölthetik a GOOGLE PLAY-ből a fent nevezett David Bowie App-ot. Az applikáció a 2013-as BOWIE kiállítás "átirata", feldolgozása, közzététele. Ez az a kiállítás, amiről korábban írtam, hogy készült hozzá még Bowie életében egy dokumentumfilm is.

Mit lehet benne nézegetni?

(2019. P.O.G.O. Records)

Ritkán fordul elő, hogy a minimálisan megmaradt orosz tudásom bevillan. Ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy a ciril betűket ismerem és viszonylag folyamatosan ki is tudom olvasni a szavakat. (Oké, még  a tanórák elején volt jelentésre is emlékszem. Most már sajnálom, hogy csak ennyi maradt meg.) Na, most szükség volt erre a minimálisra a számcímekhez legalábbis. A JARS egy orosz zenekar, aminek a ciril betűs lemezcíme a zenekar neve.  (Csak annak írom, aki nem tudja kiolvasni fent.) A lemez 2018-ban került fel a zenekar oldalára, de a P.O.G.O. Records, januárban tette közzé a bandcamp-en az albumot. Hatalmas ország Oroszország, de mégis meglepődöm mindig, ha valami jó banda kerül elém onnan, pedig nem kéne, mert a nagy számok törvénye alapján miért ne lehetne sok jó. Milyen zene? Noise-rock - metal - punk egyben, váltva, néha, mindig, kísérletezve, néha megőrülve....

(2018. P.O.G.O. Records)

Megint egy banda, amiről minimális infóval rendelkezem, de egyáltalán nem számít, mert legalább tudok ma már hallottam róla. A német DEW egy trió felállású zenekar: gitár, basszus, ének és dobgép felállásban. Ami nekem nehézséget okoz az a német nyelvű ének, amit minden német zenekarnál meg kell szokjak. A megszokás után tudok igazán a zenébe temetkezni.  Persze írhatnám, hogy stílusilag post-punk, de az túl egyszerű lenne.

A debütáló nagylemez nyolc dalt tartalmaz, amit élőben vettek fel egy szobában. Igazi "csináld magad" történet  a lemezé és így a zenekaré is. Nincs nagy lemezkiadó, sem agyon futtatás, hanem van/volt valami amit el akarnak/akartak mondani a DEW-es srácok. Kapargattam fent, hogy post-punk lehet, de nem az, hanem ahogy ők is megfogalmazzák egyfajta industrial-punk.

(2018. Self Released)

Tudom, hogy már 2019 van, de a december nincs még olyan messze,  ez az anyag meg még tavaly jelent meg. Szóval, majdnem idei már! Meg amúgy is az ILS lemeze a legnagyobb szétcsapás, ami az elmúlt hetekben hallottam és vétek lenne számomra, ha nem írnék róla. Ez a  négytagú portlandi banda olyat nyom alig negyedórában, hogy a csak pislogtam. Noise-rock, post-harcore, metal? Egyik se? Vagy mindegyik?

A zenekar tagjai: Nathan Abner - gitár, Christopher Frey -  basszusgitár, Tom Glose - ének, Tim Steiner - dob. A basszus fronton játszó Christopher Frey ismerős lehet, mivel játszik a PORCH-ban és a korábban a Today  Is the Day-ben is megfordult.

(2019. Self Released)

Az ausztrál MEATRAY bemutatkozó két számát hallgattam a napokban a bandcamp oldalukon. Sok információm nincs róluk azon kívül, hogy duó felállásban működnek és valahol a post-punk és a gitározós indie határán mozognak. Elég ígéretes két számot jelentettek meg a napokban, ami remélhetőleg egy teljes  album előhírnöke!

A zenekar tagjai: Hendrik Wipprecht - ének, gitár, billentyűk, programozás, keverés és Sam Varney - ének, gitár, basszusgitár.

(2016. Self Released)

Igen, ez a lemez 2016-ban jelent meg. Miért most írok róla? Szerintem a végére kiderül. KENTIN JIVEK egy Párizsban élő zenész, énekes, aki a napokban küldött nekem egy barátságos emailt a lemez linkjével. Belehallgattam és tudtam, hogy írni fogok róla. Főleg azért, mert eleve csak olyan dolgokról írok, amikben érzek valamit és nekem tetszenek. Pusztán csak azért, mert jön egy link ezt nem teszem meg, ha nem tetszik. Leginkább azért nem, mert ami nekem nem jön be, attól az előadónak energiái vannak benne és ez csak az én nézőpontom és másnak még tetszhet. Ebből kitalálható, hogy ez a lemez elsőre bejött nekem. KENTIN elég régóta jelentet meg lemezeket, ahogy ez a bandcamp profiljából kiderül és az utolsó nagylemeze a NO AGE. Több hangszeren játszik a zenéje itt leginkább elektronikus alapú, de van benne ambinet, pszihedelikus-folk (ezt ő hívja így és közel is áll a valósághoz), kicsit sötét tónusú zenei képvilág  jelenik meg nála, ha csak gitárral játszana, akár a neofolk kategóriába is beillene. Bár, sok előadó nem szereti ezt a stílus címkézést.

(2019. Self Released)

Az egyesült államokbeli Portlandben működő Frequency Killer bemutatkozó kétszámos anyaga, ami ma szembe jött velem a neten. Gyorsan meg is hallgattam. Kellően izgalmas és feszes, hogy írjak róla egy rövidet. A zenekar egy másik portlandi banda romjain alakult, ami állítólag post-rock zenekar volt. Na, ez nem a zene!. A triót a következő arcok alkotják: Obert Firman - basszus, Paul Beaulie - dob és Bret van Horn -gitár ének.

A két szám összesen kicsit több csak mint hat perc, de valami elképesztően súlyosak és feszültek.

Megint elég sok koncertet láttam a 2018-as évben is. Általában ezen a listán azokat írom le, amik egyből beugranak. Nem fogok körítést hozzájuk fűzni, mert az csak magyarázkodás lenne. Van néhány videó is az adott koncertekről, ha van kedved nézz bele. Ha nincs, akkor ne...  Próbáltam azért az emlékezetem erőssége szerint rangsorolni őket, de nekem mind tetszett. Természetesen mind más és más miatt. 

Hagyjuk a rangsort, meg a lista erősségét, mert tuti kifogok egy csomót hagyni, ami baromi jó album volt idén. Most, hogy írogatom a listát igazán, így csípőből egy magyar banda került rá, ami nagy baj. Persze ezt is úgy írom, hogy ami egyből eszembe jut. Nem matekolok. Azt hiszem több magyar zenét kellene hallgatnom. Tudom, hogy nem sok mindenkit érdekel, de sajnos a mindenféle portálokon agyon túráztatottaktól elmegy a kedvem mire meghallgatnám. Ez az én hibám! Jövőre megpróbálok jobban résen lenni az új, magyar megjelenésekkel, mert vannak nagyon jók a nem mainstream vonalban. Meg küldhetnétek Ti is!

A lista:

(2018. Self Released)

Annyit elöljáróban, hogy ez egy gyönyörű szép kiadvány és szívesen meg is rendeltem volna a majd 60 dolláros ára ellenére is. Viszont a  postaköltség olyan izmos egyedül, hogy kénytelen voltam a realitás talaján maradva lemondani a fizikai formátumról. JARBOE munkáihoz nagyon régóta kötődöm, minden alkalommal megnéztem ha Magyarországon lépett fel, mert olyan erő és spiritualitás van benne, mint kevés előadóban és engem már a színpadon való megjelenése is magával ragad. Az új lemezének a címe és a borító is teljesen egyértelműen szellemi minőséget képvisel. A cím egy tibeti buddhista és bőn (Tibet ősvallása a buddhizmus előtt.) vallásban gyakorolt gyakorlatra a Cső-re (Chod)  utal, ami  nagyon elnagyolva, az  ego-hoz való ragaszkodás elvágásának gyakorlata. A borító pedig pergamenpapírra nyomott, ami nagyon szép lett és ez a megrendelő oldalról kiderült. Ez egy nagyon - nagyon szép vinyl kiadvány.