ECHOSCOPE - What We Lost EP
(2019. Self Released)
Ez az öt számos EP az első anyaga az ECHOSCOPE-nak, ami az Észak - Angliában élő James Winter zenekara. Az EP-n egy két fős zenei projectként szólal meg, amiben a különös nevű hölgy vokalista TYPHOIDMARY a második tag. A zene abszolút goth, szintis cucc, némi mostanában post-punknak nevezett beütéssel. amiben egyszerű, de elég jó dalok vannak.
A lengyelországi OFF Fesztiválra már évek óta úgy indulok el, hogy megnézem az Antena Krzyku lengyel kiadó milyen anyagokat fog megjelentetni. Ezután borítékolható, hogy fogok is venni lengyel zenekaroktól ezt - azt. Idén az ötödik lemezét elkészítő TRUPA TRUPA új anyagát vettem meg, ami hivatalosan, csak szeptember 13-án fog megjelenni. Ezt úgy értem, hogy az OFF Festival-ra megjelent, de a világon több label kiadó is terjeszti majd az anyagot ettől a dátumtól. A zenekar korábbi anyagait is hallottam szegről - végről, ezért egyből érdekelt a cucc. Majd a fesztiválon megnéztem a kvázi lemezbemutató koncertet és folyományaként, megvettem az új Of the Sun című lemezt. A zenekart a következő négyes alkotja: Grzegorz Kwiatkowski - ének, gitár, Wojciech Juchniewicz - vokál, basszusgitár, gitár , Rafał Wojczal gitár, billentyűk és Tomasz Pawluczuk dob.
A USA NAILS négyesének ez a negyedik teljes nagylemeze. A Daniel Holloway, Gareth Thomas, Mathew Reid, Steven Hodson alkotta angol brigád megint rendesen oda tette magát az új lemezén. A korábbi albumok is rendben voltak, de most ez is nagyon elkapott. Főleg azoknak fog bejönni - de nagyon - , akik a noise-rock/punk határvonalán lévő bandákat szeretik. Mondjuk nekem Ők inkább noise-rock zenekar. Legalábbis ez a lemez totálisan az. Az album 12 számot tartalmaz és egytől - egyig remek darabok.
Először a lemeznek a borítója fogott meg és ezért is hallgattam bele a STATE FAULTS új albumába. A Jonny Andrew, Michael Weldon, Jared Wallace californiai triójának a harmadik nagy lemeze a Calirvoyant. Lehetséges, hogy többen is ismerik őket, mert elég szép számú rajongó táboruk van és a napokban éppen Európában koncerteznek. Én viszont eddig nem hallottam róluk, de a borító miatt neki ugrottam, hogy meghallgatom őket.
Írtam már a korábban a C.M.C-ről (Cro-magoni Cola)
Justin Foley (gitár, ének) és Thad Calabrese (basszus) duója kiegészülve egy dobgéppel nem olyan régen Magyarországon járt, aminek én nagyon örültem, mert hosszú évek óta követem a duó dolgait. Igaz, nem sűrűn adnak ki lemezt, de akkor mindig olyat, hogy rommá hallgatom. Szerintem aki a SUMAC előtt megnézte őket a Dürer Kertben az nem csalódott bennük. Nagyon erős előadás volt a new-york-iaktól, ahogy a lemez is az lett. Hogy került egy súlyos noise-rock duó a SUMAC elé? Úgy, hogy Aaron Turner SUMAC vezér Hydra Head kiadója adta ki 2007-ben az első The Austerity Program lemezt. Ami nagyon jó ötlet volt, ha csak azt nézem, hogy így ismertem meg a zenekart.
Ezen a néven működött már néhány zenekar, de nekem az 1977-ben alakult brit CRISIS mindig nagy kedvencem volt. Ez a koncert lemez tavaly jelent meg, de mégis írok róla. Miért? Azért, mert a zenekar újra működik és magyar cikket egyet sem találtam róluk. Plusz, a '90-es években rongyá hallgattam a nagyon nehezen megszerzett HOLOCAUST című lemezüket, amit azóta egyébként 2005-ben kiadtak újra CD-n Holocaust Hymns címmel. A zenéjük brit punk, egész pontosan ma punknak és post-punknak hívnák és elég nagy áthallás van néhol a korai Joy Division-al (Warsaw). A zenekar 1977-ben alakult, a következő felállásban: Phrazer ének, Lester Jones ritmus gitár, Douglas Pearce gitár (Death In June), Tony Wakeford (Sol Invictus) basszus és Insect Robin dobok. Ez a felállás 1981-ben szétszéledt. Douglas P. és Tony Wakeford létrehozta a neofolk két alapzenekarát és egy stílust teremtettek ezután. Hogy jön ez ide?
Előre bocsájtom, hogy nem vagyok black-metal rajongó, ezért szokatlan lehet, hogy ez a stílus megnevezés az írásban néhányszor elő fog fordulni. Ennek az egy mondatnak az elolvasása után, lehet elkattint valaki, mert nem bírja a black-metalt, de azért szólok, hogy a Budapesten működő ON GRAVES anyaga azért nem egészen ezt a stílust takarja, még ha az album borító is ezt sugallja. Emiatt javaslom a tovább olvasást.
Újabb csemege Cardiffból, persze csak annak akinek bevillan a post-hardcore, noise-rock mclusky, meg a hasonszőrű Future of the Left zenekarok neve. Igaz előbbi hamar nyugovóra tért három lemez után, míg utóbbi a mai napig aktív. Ja, hogy hogy jön ez ide még? Mindkét zenekarban játszott és játszik Andrew Falkous gitáros, énekes. A most tárgyalt lemezt, meg egész konkrétan ő rakta össze. Ahogy az ezt megelőző tizenhármat is, amit 2014 óta elkövetett. Még mielőtt röviden írnék az új lemezről, még annyit, hogy a CHRISTIAN FITNESS nem olyan, de mégis és mégsem. Érted!?
Kaptam a napokban egy levelet és néhány linket, egy elég érdekes ajánlóval. Belehallgattam a bandcamp-en és tudtam, hogy ezt a lemezt végig akarom hallgatni. Néhány napra rá megkaptam hozzá egy letöltő linket is, amit köszönök! A MANDIVULA egy spanyol formáció, a mögötte álló személyről vagy személyekről nem sokat tudok. Amennyiben jól gondolom akkor egy duó, ahol az elektronikus hangszerek és fő zenei képletek egy emberhez köthetőek. Persze tudok egy nevet, de ha ők nem tartják fontosnak nekem sem az, mert úgyis a zene a lényeg. A másik tag dobokon játszik, erősítve a zene lüktetését és erejét.
A varsói BASTARD DISCO debütáló lemezéről már írtam tavalyelőtt, sőt élőben is láttam őket. Pavel, a basszusgitáros küldte el nekem az új lemezük anyagát emailben, hátha ez is tetszeni fog. Digitális formátumban jött, de a meghallgatás után biztosra mondhatom, hogy az idei katowicei OFF Fesztiválon a kiadó standján ez lesz az első lemez, amit meg fogok venni. A lemez kilenc számot tartalmaz, olyan jó fél órányi játékidővel. A zenekar tagjai továbbra is: