(2017. Self Released)
Az egyesült államokbeli Denverben működő Liewen-ről szinte semmit sem tudok. Azon kívül, hogy a tavaly novemberben a bandcamp-re kirakott Wygoren című lemezét meghallgattam, ami egy nagyon jó kis elektronikus zenei anyag, némi ambienttel és ütemekkel megszórva.
Ezután, 2017. február 3-án felkerült az új hétszámos felvételgyűjtemény, ami a The Immortal címet viseli.
Nem lett túl jó cím, de jobb nem jutott eszembe. Budapest IX. kerületében a Mátyás utcában működik a Budapest Music Center, ami 2013-ban nyitotta meg kapuit. Leginkább kortárs komolyzenei és jazz koncertekkel szólítják meg a közönséget. Érdemes feliratkozni a hírlevelükre, mert nagyon izgalmas előadók lépnek náluk fel, nem csak magyar, hanem nemzetközi zenészek is. A BMC Gőz László vezetésével olyan előadókat léptet fel és terel a figyelmünkbe, ami mellett simán elmennénk. Ahogy eddig én is elmentem. Szóval csak játszom az eszem, mintha eddig tudtam volna róla. Nem tudtam, de szegényebb lennék, ha Rácz Misi barátom nem invitál meg egy körülnézésre.
(2017. Self Released)
A san franciscoi The Tunnel az ötödik nagy lemezét jelentette meg a napokban. A csapat 2006 óta működik, de 
csak 2009 óta jelentet meg lemezeket. Az Egyesült Államokban működő duó tagjai: Sam Black – basszusgitár, elektronika és Jeff Wagner - gitár, ének. A tavalyi évtől az ugyancsak figyelemre méltó Porch dobosa, Michael Jacobs lép fel velük élőben. (A Porch hamarosan Magyarországra látogat. https://porch.bandcamp.com/)
(2013. Self Released)
Anno még az endhits.hu-val felkérést kaptunk: ha időnk engedi, írjunk pár sort az Egyesült Államokbeli PORCH nevű bandáról, amelyet a Primus korai időszakának meghatározó gitárosa Todd Huth hozott össze még 1994-ben. Todd később feltűnt a Les Claypool-féle Sausage és a Fearless Flying Frog Brigade lemezeken is, bár ennek nyomait nem érdemes keresni a Porch szikárabb-nyersebb világában. A trió basszusgitárosa Christopher Frey a Today Is The Day-ből, a dobos Michael Jacobs pedig a Brookhaven-ből érkezett. Azt hiszem ez így elöljáróban már bőven elég volt ahhoz, hogy akkor örömmel eleget tegyünk a kérésnek.
(No, meg annyit még, hogy a Porch hamarosan Magyarországra látogat, így a lemezismertető újból aktuális lett. Főleg, hogy más magyar nyelvű cikket nem is találtam róluk eddig.)
Scott Kelly (Neurosis, Corrections House) és Sanford Parker (Minsk, Wreckmeister Harmonies, Correction House, stb) duójának koncertjén jártam, amit nem bántam meg. A Mirrors eredetileg Scott Kelly egy személyes munkájának indult, amibe Parker kicsit később becsatlakozott. Az rendben, hogy nagyon rétegzene, de azért egy ekkora városban negyven fizető elég necces. No, de ez van!
(2017. Self Released)
Az orosz előadókról úgy látszik, mindig elég keveset lehet tudni. Az altau (direkt írom, így a nevet, mert ez a hivatalos írásmód) előadójáról sincs semmi infó a neten. A project harmadik megjelenése két hónapon belül az Elements című felvétel-együttes. Az előadó az Urál hegység mellől, az általam még sohasem hallott Kamensk Uralsky városából származik.
(2017. self released)
Amennyiben még hasogat a fejed a szilveszteri buli után, akkor még nem ajánlom ezt a 16 perces EP-t meghallgatni. 
Viszont, ha valami energia bombával akarod indítani az évet, akkor mindenképpen fülelj bele a Death to Seattle bemutatkozó kislemezébe.
Idén ez lesz az utolsó poszt! Jövőre meglátjuk...
Nem tudok ranglistát állítani, de szerintem nem is kell, mert adott pillanatban mind number one volt! Köszi!
Lemezek:
(2016.Trill Jockey)
Nem szoktam olyat csinálni, mint amit az írás végén teszek. Jobb ajánlót és talán ismertetőt sem tudnék írni, mint 
amit az A38 Hajó szerzője írt, így a végére lazán ide másolom. Remélem nem lesz harag belőle! Erről a lemezről mindenképpen akartam valamit felrakni az oldalra, mert számomra J.R. Robinson (gitár, ének) és Ester Shaw (billentyűk, hegedű, vokál) által működtett Wreckmeister Harmonies új lemeze az év egyik legizgalmasabb hanganyaga. Ahogy az ajánló összefoglalja, hogy milyen stílusú zenei ötvözetek találhatók rajta, az teljesen megállja a helyét. Az album hét felvételt tartalmaz és nagyon izgalmas.
A Hideg Roncs azok közé a zenekarok közzé tartozik, amelyek nem tértek le az eredetileg választott útjukról, így nincs bennem kérdés, hogy mit fognak alkotni. 
Broder Ferenc és Rácz Mihály drone, experimental, ambinet, elektronikus, basszusgitározós duója, egy új szerzeményt rakott ki közel egy hónapja youtube-re. Az Arc címet viselő tétel egy kicsit más, mint az eddigi szerzemények, mert van benne egy kis minimalista zongora (ami eddig nem volt), és nekem valahogy emiatt lett benne egy tiszta hang. A zongora dallam kezdeményt korábban már hallottam, de az elkészült teljes darabot csak most hallottam és láttam.
(Forum Könyvkiadó Intézet, Pesti Kalligram Kft. 2016)
"Dúdolni kezdtem valami szavak nélküli dallamot, teljesen belefeledkeztem. Megszűnt a fa, a szétrebbenő madarak, az égbolt felettünk, a föld alattunk, megszűnt Spenót, megszűnt apám, anyám, semmire sem emlékeztem, lebegtem a megszűnés eksztázisában. " - Fantomkommandó
Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz Orcsik Roland első regényéről összehoznom egy ajánlót. Ez egyáltalán nem annak köszönhető, hogy nehezen tudtam elolvasni, vagy hogy nem kötött volna le. Inkább annak, hogy Roland verses köteteit, zenei érdeklődését és zenéhez való hozzáállását, a Vajdasághoz való kötődését elég jól ismerem. Gondolom kitalálható, hogy személyes, baráti kapcsolatban vagyunk, annak ellenére, hogy ritkán találkozunk. Ezért egyszerűen nem tudtam arra gondolni olvasás közben, hogy mi a szerző valós tapasztalása a könyvben, és mi nem az. Ez volt a nehezítő tényező az olvasásban és a feldolgozásban.
(Talitres Records, 2016.)
Kevés orosz zenekart ismerek, így mindig örülök, ha valami új kerül a képbe nálam. Ilyen volt a Rostov–on–Donban működő Motorama. Az oroszokkal kapcsolatban valahogy sohasem ugrik be még hasonló stílusú zenekar sem. A zenekar 2005-ben alakul és a Dialogues a negyedik nagy lemezük.
(2015, Secretly Canadian)
A napokban újra a lejátszómba került ez a lemez, amiről 2015-ben írtam, mivel továbbra is tetszik kirakom az endhits.hu után ide is! Ráadásul legnagyobb bánatomra, így kell lemaradni egy koncertről. Ma november elsején, 2 nappal később vettem észre, hogy 2016. 10. 30-án a Jerusalem in My Heart Budapesten játszott. Mindenkit irigylek, aki látta a koncertet!
Aki ismeri a Suuns-t, gondolhatja azt: „Na ezek megint kanadaiakról írnak.” Pedig véletlen, tényleg! Az előzőekben a Godspeed You! Black Emperor –ról, most meg megint egy kanadai banda, a Suuns, és még a város is egyezik: Quebec. Erre a zenekarra is általában rásütik, hogy post-rock, pedig szerintem nem az, és nem is volt soha, most pedig csináltak kollaborálva egy lemezt, ami nem is tudom mi, így elsőre.
(2016. KdB Records)
Ennél rosszabb névválasztást régen láttam már, sőt a lemez címe sem az igazi. Legalábbis nekem nem jön be. Sohasem hallgattam volna meg ezt a lemezt, ha teljesen véletlenül nem nyomok rá egy oldalon a bemásolt linkre. Azt hiszem egyértelmű, hogy valami mégis csak lehet benne, ha mégis írok is róla. Nagyon is van benne valami! Szóval a DEAD egy francia zenekar, ami 2013-ban alakult és három tagja van: Berne Evol – ének, Brice Delourmel – gitár és Bernard Marie – dobgépek, szintetizátor.
MNJENJE (RS), VVHILE (RS)
Auróra, Budapest
zenekari támogatás: 1200 huf
>>scroll down for English<<
End Hits bemutatja:
Idén ősszel két szerb zenekar, a MNJENJE és a VVHILE egy rövidebb turnéra indul együtt, amelynek keretében az előbbi először, az utóbbi pedig másodszor jut el Magyarországra. Közös nevezőjük, hogy egy „másik Belgrád” hangját, avagy egy „új belgrádi hangzást” hoznak magukkal: ismétlődések, hangszőnyegek, kifejező énekstílus és álomképszerű szövegek. Mindkét esetben igaz, különbözőképpen.