Selvhenter – Frk. B. Fricka
(Egetvaerelse 2012.)
A lenti lemez kritika megjelenése óta, 2014-ben megjelent még egy nagy lemezük, plusz egy split lemez a The Ex-el. Esetleg, ha meg van valakinek küldj el! Köszönöm!
A 2013-as 9. Újbudai Jazz Fesztivál programját böngészve találtam rá a Dániában működő Selvhenterre. Megnéztem néhány videót, és azok rendesen felkeltették az érdeklődésemet. Így szeptember 7-én szombaton, jobb dolgom nem lévén, elmentem az A38-ra megnézni a zenekart.
Az öttagú zenekar tagjai: Maria Diekmann – hegedű, Sonja LaBianca – szaxofon, Maria Berter – harsona, Jaleh Negari – dob és Anja Jacobsen – dob. A nevek felsorolásából kiderülhet, hogy egy női zenekar állt színpadra két dobossal – ami már eleve egy figyelemfelkeltő felállás! Milyen zenét is játszanak a lányok? Olyan noise-rockot, amiben nincs gitár egy darab sem, ami nem is noise-rock, hanem valamiféle noise-free jazz keverék. Ez a meghatározás leginkább a lemezre igaz, mert ugyan az is zajos, de sokkal jobban kivehetők az egyes hangszereken való kísérletezések, megőrülések.
A zenekar neve, - ami egy Cocteau Twins szám címe is volt valamikor - és a nagyon furcsa album cím az, ami Igazából felhívta a figyelmemet, a kanadai Edmontonban működő duóra, amelynek tagjai: Amanda Trajkovski – basszusgitár, programok, ének és Philip Traikovski – gitár, programok, ének. A zenekar 2014-ben alakult és ez az első hosszabb lemezük, ami a napokban kazettán(!) jelent meg, illetve digitálisan a bandcamp oldalukon.
Nem tudom, hogy szégyelnem kellene-e magam, de korábban sohasem hallottam a Love Of Diagrams nevű ausztrál zenekarról. Csak azért kezdtem így, mert a zenekar 2001-ben alakult és a Blast a negyedig nagylemezük és ahogy elnézem a Facebook profiljuk alapján elég ismertnek tűnnek, legalábbis a saját kontinensükön biztosan, és bár volt európai turnéjuk is, én eddig nem hallottam róluk. A zenekar trió felállásban működik, amelynek tagjai: Antonia Sellbach – ének, basszusgitár, Monika Fikerle – dob és Luke Horton – gitár, ének.
Szokatlan lehet, hogy egy kortárs zeneszerző művéről írok, de mivel ez egy webzine, és én nagyon kedvelem a munkásságát, ezért akár írhatok is róla. Egyébként a kortárs zenéről Rácz Zoltánt, az Amadinda Ütőegyüttes vezetőjét idézném: „Ami ma zene, az mind kortárs, nem is értem miért kategorizálunk…”
Erről a lemezről tavaly ilyenkor írtam: azaz 2014-ben. Kapott hideget - meleget másoktól, nekem azóta is tetszik a PTV3 utoljára megjelent nagylemeze.
Talán sokaknak nem mond semmit a Correction House neve, de akinek igen, azt biztosan nem hagyja hidegen. Főleg a tagok miatt, ha abból ismer valakit: Scott Kelly (Neurosis), Mike IX Williams (Eyehategod), Bruce Lamont (Yakuza), Stanford Parker (Minsk, Nachtmystium). Azokat meg szintén nem hagyja hidegen szerintem, akik az első lemez a Last City Zero turnéjának budapesti állomásán részt vettek, mert tuti maradandó nyomot hagyott bennük, ahogy bennem is.
A Romain Barbot és Grégory Buffier vezette Toulouse-ban működő Saaad lemezeiről már írtam korábban az endhits.hu-ra. Az idén ugyan adtak ki egy önálló vinyl-t, de elkészítették ezt a kollaborációt is, Charlie Floyd (Postdrome) és Jose Acuna (EUS) közreműködésével, illetve az első Dervish Dealer című számban közreműködik még Nik Koniwzski hegedűn.
Jöhet a kérdés! Ez meg mi? Aki tudja, annak ugrás a következő bekezdésre, többieknek meg egy kis leírás. A 180-as Csoport 1979 és 1990 között működött Budapesten. A nevét onnan kapta, hogy a tagok átlagmagassága 180 cm volt. Egy olyan zenei kooperációra kell gondolni, ahol sok tehetséges, nyitott, hivatásos vagy félig hivatásos zenész kísérletekbe fogott. Milyen kísérletekbe? Természetesen zenei. No, de milyen zenei? A kortárs minimalista, repetitív komolyzene mára klasszikussá vált szerzőinek, mint Philip Glass, Steve Reich, Terry Riley darabjait bemutató közösség formálódott a tagokból.
Azt hiszem, új-zélandi zenekarról még nem írtam. Ebből kitalálható, hogy a Sunken Seas egy Új-Zélandon, Wellington városában működő zenekar. A csapat 2012-ben alakult, a Glass a harmadik nagylemezük. Amennyiben jó információim vannak, saját hazáján és Ausztrálián kívül máshol még nem játszott, így nem is nagyon lehet ismerős Európából.