(2015, Flemish Eye/Jagjaguwar)

Persze erről a névről sem egy zenekar ugrik be nekem – gondolom másnak sem!  Pedig ez egy kanadai banda Calgaryból, amelynek a debütáló nagylemeze a Viet Cong. A zenekar 2012-ben alakult, a korábban Women nevű art-rock, indie-rock csapat romjain, amelyek gitárosa elhunyt, így a basszusgitáros Flegel új bandát alapított Viet Cong néven.

A vietkongok: Matt Flegel – basszus/ének, Mike Wallace – dob, Scott Munro – gitár, szintetizátor, Daniel Christiansen – gitár.

A lemezen hét szerzeményt rögzítettek, a kezdő Newspaper Spoons nagyon furcsa zakatolásokkal indul, mintha valami industrial cucc készülne, izgalmas bevezetés, aztán szépen lassan kitisztul a terep a következő, Pointless Experience-hez. Érdekes énektéma, zakatoló, érdekesen effektezett gitárok, ritka basszus és egy baromi érdekes szám. A harmadik nóta a March of Progress is furcsán kezdődik, torzított dobhangok, sejtelmes szintetizátor, mintha valami vonat zakatolás lenne a dob, a szám felénél átvált egy egyszerű éneket, egyszerű gitárt (mintha csak a húrokat ütögetnék egy dobverővel) felvonultató tételbe, majd egy teljesen őrült new-waveszerű őrület veszi kezdetét, ugyanannak a gitárhangnak az effektezett ismételgetésével. Elsőre nekem a következő Bunker Bustler tetszett a legjobban. A gitár és a basszus noise-rockos elemeket hoz, majd jön megint egy teljesen oda nem illő „art-rockos” ének. A gitár egyszerűsége és egyben furcsasága végig megmarad. Hiába változnak a témák, az ismételgetett párhangos gitárok viszik a számot végig, hogy a végén leépítsék és csak egy zúgás maradjon. Izgalmas nóta!  Az ötödik Continental Shelf elejéről a Banshees gitárjai, majd később a The Jesus and Mary Chain ugrott be, a refrén simán lehetne egy független „popsláger” is. Jó dal ez is a zajos gitárjával, popos dob-zakatolással és a nyugodt énekével. Ezután jön egy post-punk szám, a Silhouettes – lendületes, egyszerű, de őrült darab. A befejező Death a maga 11 percével mindent felvonultat, dallamot, zajt, riffelgetéssel szétverést… ami nem is riff. Szóval a közepére jó súlyos lesz, majd visszavált egy pop-post-punk cuccba. Lazán megbontható lett volna két nótára, de így is nagyon rendben van!

Szépen bennem maradt a zenéjük, hogy újra neki üljek meghallgatni. Érdekes produkció a Viet Cong, mert ugyan lehet kötni egy csomó mindenhez, amit csinálnak, de van valami egyedi ösvény benne, ami egyszerűségével izgalmassá és lebilincselővé teszi az első lemezüket. Szerintem fogunk róluk még hallani!

https://www.facebook.com/VietCongtheband

http://vietcong.bandcamp.com/